Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-235
23$ A nemzetgyűlés 235. ülése 1924. évi február hó 6A, szerdán. met annak nem szabad adni, akkor a középbirtokot is csak ugyanazon eljárás alá szabad vonni, amilyen eljárás alatt a nagybirtok és a többi megváltható birtokkategóriák állanak. Tudom, hogy ennek a szakasznak mi a genezise, tudom, hogy a 9. §-nak ez az első pontja is tulajdonkép egy testreszabott szakasz. Tudom azt, hogyan hívják ezt a szakaszt a t. képviselő urak maguk között: szabolcsi szakasznak, mert Szabolcsban van az a helyzet, hogy csupa középbirtokok vannak, úgyhogy a szabolcsi föld igényi ők nagy részét nem lehetne szabolcsi földekből kielégíteni, épen azért, mert ott a középbirtoktipus a túltengő. Hozzá még az a szerencsétlensége is megvan ennek a szabolcsi középbirtoktipusnak, hogy az ottani ré<ri, jó volt magyar családok könnyelműségéből ez a birtok kicsúszott az ő lábnk alól és most már többnyire zsidó kézbe kerültek. Azért, mert valahol az a helyzet, hogy az odavaló középbirtokosság elkönnyelinüsködte, elpazarolta, elagarászta, — lehet, hogy nem mindegyikre áll ez. de legnagyobb részében igenis áll, ezt merem állítani én, aki közénbirtokos vagyok és nemcsak én, hanem évszázadok óta középbirtokos a családom, és mindig meg tudtuk a magunk kis szemétdombját őrizni, igaz, hogy nem agarásztunk, igaz, hogy nem akartunk nagyobb urat játszani, mint lehető volt és mindig csak addisr nyújtózkodtunk, ameddig a takarónk ért és dolgoztunk, — azért, mert esetleg egy vármegyében az a helyzet, hogy ott a középbirtokok nagy része most már zsidó kézben van. ami itt a nemzetgyűlésben sokak szerint nem kívánatos, — efölött én vitába bocsátkozni nem kívánok, — ezért én sem jogelveket áttörni, sem helyeseknek felismert birtokpolitikái célokat feláldozni semmi körülmények között hajlandó nem vagyok. Én tiszta vizet öntök a pohárba. Nem kerülgetem a kérdést, nem próbálok a szakaszok közt olvan kibúvókat csinálni és alkotni, amelyek majd lehetővé teszik azt. hogy a zsidó-középbirtokhoz hozzá lehessen nyúlni, a nem zsidó középbirtok pedig tabu legyen. Vagy egészséges birtoktipus a középbirtok, vagy nem. Ha egészséges birtoktipus, akkor fentartandó, ha pedig nem egészséges tipus, akkor egyformán alkalmazandó a törvény mindegyikre, akár zsidó kézben van, akár pedig keresztény kézben. A konjunkturális törvényhozásnak sohasem voltam barátja, nem is leszek. Megmondom az okát is, hogy miért. Minden konjunkturális törvényhozásnak az a rettenetes nagy hihája # van, hogy csak addig áll fenn, amíg az a konjunktúra, amely létrehozta, uralkodik. Abban a pereben, amikor erre a lejtőre lesülyedünk, amikor ilyen megkülönböztetéseket teszünk, legyünk elkészülve arra, hogy lehetnek olyan változások akár a ministeri székben, akár a többségi irányzatban, akár az ország hangulatában, amikor azt a konjunkturális törvényhozást épen a történelmi magyar nemesség ellen fogják fordítani, és épen azoknak a zsidó birtokosoknak érdekében fogják kihasználni, akiket most önök ezáltal esetleg ki akarnak emelni birtokaikból. Az az álláspont, amelyen én állok, tiszta, abszolút jogi álláspont, amelyről letérni hajlandó nem vagyok. Konjunkturális szakaszok alkotásához magam részéről hozzá nem járulhatván, tisztelettel kérem, méltóztassék a következő módosításomat elfogadni: »A szakasz, az utolsó bekezdés kivételével, töröltetik.« Elnök: A szakasznak bekezdésenkénti tárgyalását rendeltem el. Kérem ezért a képviselő urat, méltóztassék módosítását bekezdésenként megtenni, mert nem tudom, hogy ezt az általános törlést a szavazásnál miként kezeljem. Gaal Gaston: Mélyen tisztelt elnök ur! Ennek a szakasznak elvét az első sor szabja meg. Tudniillik azt mondja az első sor, hogy »a törvény 31. §-a első bekezdésének utolsó mondata hatályát veszti«. Ezzel szemben áll az én tulaj donképen i módosításom, mert a szakasz többi részéhez, amennyiben a mélyen tisztelt Ház el nem fogadná módosításomat, pontonként is fel fogok szólalni, és még pontonként is fogok észrevételeket tenni. Módosításom tulaj donképen szemben áll az egész szakasszal, de hogy önmagammal ne jöjjek ellentétbe, kénytelen voltam hozzátenni, hogy az utolsó bekezdés kivételével, amelyet a szakaszban részemről elfogadok, de amely tulajdonképen azt az elvet, amelyet az első sor kimond, nem is érinti. Elnök: Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző; Dénes Istváu ! Dénes István: Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Megint egy olyan paragrafussal van szerencsénk találkozni, amelynek a földreformhoz abszolúte semmi köze sincs. Tanulmányozva Európa és az egész világ földreformjait, (Zaj jobb felől.) mindenütt azt tapasztaltam, hogy a földreformra azért van szükség, hogy a nagy latifundiumokat, a nagybirtokokat megkisebbítsék, hogy arányossá tegyék a birtokmegoszlást, de sehol sem tapasztaltam azt, egyetlen egy földbirtokreformnál sem, hogy az lett volna a cél, hogy egyik kisembertől elvegyék és odaadják egy másik kis embernek. Ez magyar specialitásba magyar kormánynak ez egy speciális földreformja, amellyel —- fájdalom — a novella keretén belül immár harmadszor van szerencsém találkozni. Hát mi a célja a földreformnak! Miért szenved ez az ország? Azért, mert Kohn Jónás vagy Nagy Péter kezén van egy közép- vagy kisbirtok, vagy pedig azért, hogy ebben az országban 50 százalék a nagybirtok. (Rubinek István: Hol van 50 százalék?) ügy tudom, hogy az egész földreformot azért csináltuk meg, mert ebben a kicsiny csonka Magyarországban nem kevesebb, mint 6,355.096 katasztrális hold ezer holdan felüli nagybirtok van. Ha ezekhez még bozzáveszszük az 500 holdon felülieket, ez kitesz összesen 7.8000.000 katasztrális holdat. Ha mi földbirtokreformot akarunk csinálni, mi_ szükség van erre a paragrafusra, hogy jogot adjunk a kormánynak, a bíróságnak, vagy a hatóságoknak arra, hogy kisemberektől vegyék el a földet és adják oda kisembereknek ? Megmondom : a reakció érvényesül. Ugy látszik, időközben a latifundistáknak ismét nagy befolyásuk lett és rá tudták kényszeríteni a minister urat arra, hogy a kisbirtok rovására ismét mentesítse őket. (Szabó István (nagyatádi) földművelésügyi minister : Nem ismeri a dolgokat !) A nagybirtokosok nem követelték ezt a paragrafust ! (Mándy Sámuel : Ezt nem kérték a nagybirtokosok !) Ha nem kérték, annál súlyosabb a helyzet, annál kevésbé tudcfm akkor megérteni. Ennek az egész pontnak, ennek a rendelkezésnek, amely a kisbirtokot akarja elvenni a nagybirtok helyett, csak egy célja lehet : a nagybirtokot mentesíteni a kisbirtok, a középbirtok rovására. (Szabó István (nagyatádi) földművelésügyi minister : Nem áll !) En mást ebből kiolvasni nem tudok. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Ha nem tud, elég baj !) A másik cél pedig, amit — fájdalom — tapasztalunk s amit a folyosón suttognak a képviselők egymás fülébe, hogy itt a játék egyes nem tetsző egyénekre és a zsidókra megy. (Petrovácz Gyula: (Halljuk! Halljuk!) Én szintén azt az álláspontot kell, hogy elfogadjam, hogy ina nekem, holnap neked. Nem tudom, ki kerül majd abba a ministeri székbe es kik fogják eset. leg évek múlva a törvényt végrehajtani. Nem . tudom, mi lesz itt, ele tiltakozom az elv ellen
