Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-235
A nemzetgyűlés 235. ülése 1924, évi február hó 6-án, szerdán. : tiltakozom az ellen, hogy a magyar törvényhozás ilyen felekezeti, faji és nem tudom milyen szempontok szerint hozzon és alkosson törvényeket. Hogy pedig az igen t. többségnek ez a célja, hogy a törvényhozónak ez volt a célja, azt igazolja az indokolás. Az indokolás azt mondja, — ez legjellemzőbb az egész paragrafusra, — hogy nem is talált a t. törvényhozó indokot arra, hogy miért hozta ide be ezt a szakaszt, hogy a kisbirtokokat vegye el. Azt mondja diák módra, hogy nem találta az eredeti törvényt elég gyakorlatiasnak. Engedelmet kérek, ha ón ilyen súlyos kardinális kérdésekben módosítást csinálok, akkor legalább kell, hogy elfogadható indokát adjam, miért van erre szükség. Legalább meg próbálom indokolni, hogy miért veszem el a kis- és a középbirtokot. De minden indokolás nélkül idejönni a t. Nemzetgyűlés elé és azt mondani, mert nem. találom elég gyakorlatiasnak, engedelmet kérek, ilyen törvényalkotáshoz a nemzetgyűlés nem adhatja oda magát. Tovább menve, az indokolás későbbi része beismeri, — és ezt t kisgazda-képviselőtársaim becses figyelmébe ajánlom — hogy igenis ennek a szakasznak célja az, hogy a kis- és középbirtokokat is kisajátitsa, amennyiben ujabb eredetűek, még akkor is, ha hivatásos gazdák a tulajdonosok. Mondjuk, van itt olyan kisgazda-képviselőtársunk, aki becsületes munkával szerzett egy kisbirtokot magának. Miután az ő birtoka ujabb eredetű, ennek következtében most módot akar adni a kormány arra, hogy elvegyék tőle azt a kisbirtokot annak dacára, hogy hivatásos gazda. (Ellenmondások a jobboldalon.) Ez igy van, méltóztassék a szöveg indokolását elolvasni és meg méltóztatnak győződni, hogy ez az abszurdum, ez a krasz-indokolás az indokolásban benne van. Én ugy gondolom, hogy az alaptörvény, amelyet az előttem szólott t. képviselő ur volt szives felolvasni és ismertetni, teljes biztosítékot nyújtott arra nézve, hogy mikor lehet hozzányúlni egy kis- és egy középbirtokhoz, mikor nem. Ez tökéletesen elegendő. Nekünk nem szabad hozzányúlni engednünk minden különösebb indok nélkül a kis- és középi »irtokhoz, mert ez méltán felháborító és magunk ellen uszítjuk a kis- és középbirtokokat is. Isiíncs semmi szükségünk erre. Úgyis azt mondják, hogy kommunisták és bolsevisták vagyunk, mert földbirtokreformot akarunk csinálni. A földmivelésügyi minister urnák tehát itt különös gonddal kell vigyáznia arra, hogy ne ingereljük fel ezeket a társadalmi rétegeket ellenünk. Nekünk nem kellenek a kisbirtokok, földreform céljából nincs szükség a kisbirtokra. Akárkinek kezén van az a kisbirtok, maradjon meg a kezén. Magyar állampolgár; joga van kisbirtokot tartani a kezében. Nem az a baj Magyarországon, hogy egyeseknek, akik nem tetszenek, bizonyos köröknek, kisbirtok van a kezén. Az a baj, hogy vannak olyanok, akiknek háromszázezer hold van a kezén. Méltóztassanak ide olyan szöveggel jönni, hogy ezeket egészen vegyük el, megszavazzuk, de hogy kisbirtokokat vegyenek el, ehhez nem járulunk hozzá. Addig, amig a tizennégy vármegyés csonka Magyarországon egyes embereknek 100.000 holdak lehetnek a kezén, bűnnek tartom a nemzet ellen és tiltakozom az ellen, hogy kis- vagy középbirtokokhoz merészeljenek hozzányúlni. Ezért, miután a kisbirtokot és a középbirtokot az alaptörvény védte és csak az esetben engedte meg bizonyos kautélák mellett a hozzányulást, ha még távolabb eső helyen sem volt nagybirtok rendelkezésre, tehát itt is meg volt adva a mód bizonyos kautélák mellett, indítványozom, hogy az alaptörvény szövege tartassék fenn változatlanul, mert ez garancia arra, hogy visszaélések és alkotmány- és törvényellenes dolgok ne történjenek. Ezért indítványozóin, hogy a 9. § első és második bekezdése teljes egészében töröltessék. Elnök: Szólásra következik! Bartos János jegyző; Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! A novella szövegével szemben ragaszkodom az alaptörvényhez és helyesebbnek tartván azt, természetesen hozzájárulok az előttem felszólalt két képviselőtársam indítványához. Néhány szóval azonban szóvá akarom tenni azt az indokolást, amelyet Gaal Gaston t. képviselőtársam itt indítvány;! érdekében kifejtett és amelyet egészében aláírni nem tudok. Ö ugyanis azt mondja, hogy gazdaságilag nem kifogásolható a nagybirtok. Szerintem ilyen egyszerűen a kérdés nem áll. Minél nagyobb egy birtok, annál nagyobb a lehetőség, hogy a birtok hibás kezelése gazdasági károkat okozzon. Tulajdonképen minél nagyobb a birtok, annál több függ a vezető személyes tulajdonságaitól. Amennyiben rossz a vezetés, a nagybirtok károssá válhatik és azt hiszem, hogy Magyarországon a földbirtokreformra nagyon sok tekintetben az is adott okot, hogy a nagybirtokok nagy része megfelelő üzemi vezetés hiányában bizony elég rosszul kezeltetett. w A kérdés nem olyan egyszerű, mert a különböző birtokkategóriák nagysága nem tisztán jogszabályok alapján dönthető cl. Hogy melyik birtokkategória gazdaságilag mikor indokolt, —- ez mindenki előtt, aki ismeri a mezőgazdasági üzem alaptanait, tisztán áll, — az függ a klímától, a tereptől, a mindenkori piaci áraktól, a jogi és szociális viszonyoktól és függ nem utolsó tekintetben a munkásviszonyoktól. Ha annak idején az alaptörvény arra az álláspontra helyezkedett, hogy mindezeket a szempontokat figyelembe véve — mert én felteszem, hogy akik a törvényt hozták, ezeket a szempontokat mérlegelték és figyelembe vették — Magyarország jelenlegi struktúrája mellett a középbirtok fentartása általános gazdasági és szociális szempontból kívánatos, akkor én nagyon is megfontolandónak tartom azt, hogy két-három évvel a törvény életbeléptetése után mi elkezdjük döngetni annak a törvénynek egyik alap-pillérét. Nem fejtette ki egyik előttem szóló képviselőtársam sem ezt a különös anomáliát, mert Gaal Gaston képviselőtársam csak a telepítésről szólott, pedig abban a mondatban, amelyet az első bekezdésből törölni óhajt, benne van ez is: »de az ilyen középvagy kisbirtok megváltása is csak akkor engedhető meg, ha a szükséges mezőgazdasági müvelésre alkalmes földeket valamely, még távolabb fekvő nagybirtokból sem lehetne megszerezni« és csak azután jön a telepítés. Annyira természetesnek látszik, mindenki előtt annyira tiszta és világos, hogy ha a törvényhozás annak idején hosszú és alapos tárgyalás után arra az álláspontra helyezkedett, hogy a nagybirtok jöjjön először, mielőtt a kis- és középbirtokhoz hozzá lehetne nyúlni, veszedelmes és meg nem engedhető az, hogy három év múlva tisztán szeszélyből ezt a rendelkezést megváltoztassuk. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Mert itt nem lehet másról szó, mint egyszerű szeszélyről; hiszen három év alatt ilyen garanciális alaptételről nézetet változtatni a gazdasági viszonyok mélyreható megváltozása nélkül nem indokolt, és csak annak a jele, t hogy azok, akik ezzel a kérdéssel foglalkoznak, talán ujabb emberek, vagy nem ugyanazok, akik a törvényt alkották, és igy más szempontokból vagy pedig kevesebb komolysággal, kevesebb gazdasági szaktudással 33*