Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-235

3 nemzetgyűlés Mo. 'ülése 192\ Elnök : Következik a 9. § tárgyalása. Ennek a szakasznak bekezdésenként való tárgyalását rendelem el. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az első bekezdést olvasni. Hebelt Ede jegyző (olvassa) : Elnök : Szólásra következik ? Hebelt Ede jegyző : Gaal Gaston ! Gaal Gaston : T. Nemzetgyűlés Î Ez a szakasz is azok közé tartozik, amelyeket az előttünk fekvő szövegben semmi körülmények között el nem fogadhatok, még pedig azért, mert az eredeti törvénynek olyan biztositékát, olyan rendelkezését töri át, amelynek céljára vonatkozólag a nemzetgyűlés tagjai között — azt hiszem — alig van nézeteltérés. Ha a földbirtokkategóriákat vizsgáljuk abból a szempontból, hogy akár nemzetfejlesztési, akár pedig gazdasági okból micsoda földbirtokkategóriák kívánatosak, azt hiszem, erre nézve semmiféle nézeteltérés nem lehet, hogy nemzetfejlesztési szempontból feltétlenül hasznos a kisbirtok- és középbirtok-, (Ugy van! balfelől.) ellenben gazdasági szempontból feltétlenül káros a pántlikabirtok-, és nemzetfejlesztési szempontból igen káros, gazdasági szempontból azonban károsnak semmi esetre sem mondható a nagybirtokrendszer. Ezek között a megismert igazságok kivánt maga az alaptörvény kvázi jogot szolgáltatni, igazságot tenni, amikor a Magyarországon kétségtelenül túltengő nagybirtokrendszert, amely gazdaságilag ugyan nem kifogásolható, nemzetfejlesztési szempontbői azonban aggályos, ennek a nagy célnak szolgálatában bizonyos megszorítások alá vonja. Ugyanakkor azonban az alaptörvény egész szövegéből kitetszik, hogy az igy megnyirbált nagybirtokokból, gazdasági szempontból, elsősorban maga a törvény tartotta kívánatosnak a kisbirtok és középbirtok alakitását. Hogy ez igy van, annak bizonyításánál nem szükséges nagyon sokáig immorálnom; egyszerűen hivatkozom magának az alaptörvénynek szövegére. Aki ezzel lelkiismeretesen foglalkozni kivan, méltóztassék elolvasni ; minden sorából kicsillámlik, hogy a középbirtokot és kisbirtokot maga a törvény iparkodott mindenféle reform alól és a reform hatásai alól kivonni, hogy a különben kívánatos nagy szociálpolitikai, nemzetgazdasági és nemzetfejlesztési cél megfelelő módon elérhesse. Ha el méltóztatnak olvasni a 31-ik §-t, amelyre a novella 9. §-a vonatkozik, következőket méltóztatnak abban találni: »Középbirtok vagy kisbirtok, eltekintve a háború ala t gazdát cserélt s a 28. §-ban emiitett egyéb ilyen földbirtokoktól, rendszerint egyáltalában nem esik a jelen törvény alapján megváltás alá. (Szabó István (nagyatádi) földművelésügyi minister: Kendszerint !) Az Országos Földbirtokrendező Bíróság azonban kivételesen megengedheti, hogy az állam részben vagy egészben megválthasson olyan mezőgazdasági középvagy kisbirtokot is, amely ennek a törvénynek céljára feltétlenül szükséges, feliévé, hogy a birtok korlátolt forgalmú, vagy hogy élők közötti jogügylettel vagy árverésen az 1914. évi július hó 28. napját megelőző 50 éven belül akár csak egy izben is, olyan körülmények között cserélt gazdátl amelyek miatt a jelen törvény értelmében az elővásárlást is gyakorolni lehetett volna.« A törvénynek ebből a szövegéből világosan kitűnik, hogy rendkívüli méltánylást érdemlő kivételes esetekben is csak akkor engedi meg a törvény a középbirtokhoz való hozzányulást, ha ez a középbirtok a háborút megelőző 50 éven NAPLÓ XX. '. évi február hó 6-án, szerdán. 237 belül cserélt gazdát. De megerősíti ezt ennek a pontnak még egy mondata, hogy a törvény a középbirtokhoz lehetőleg nem iparkodott hozzányúlni, ezt lehetőleg mentesiteni kívánta, mert megmondja, . hogy még olyan esetben is, ha ötven éven belül cserélt gazdát a középbirtok. — tehát abban az egyetlen esetben is, amikor ahhoz hozzányúlni szabad a jelen törvény alapján — ilyen középbirtok és kisbirtok megváltása is csak akkor engedhető meg-, ha a szükséges mezőgazdasági müvelésre alkalmas földeket valahol még távolabb fekvő nagybirtokról sem lehet megszerezni s a körülmények azt sem teszik lehetővé, hogy telepítés utján szerezzenek földet azok, akiknek földhözjuttatása közérdek. Ha mármost ezt a szakaszt, ugy ahogy van, egész tárgyilagosan, minden elmagyarázási szándék nélkül vesszük, ebből kétségtelenül kiviláglik az, hogy a középbirtokot a legmesszebbmenőén óvni kívánta a törvény, s csak egyetlen esetet enilit fel olyant, amikor ahhoz hozzányúlni lehet, ezt is azonban csak akkor, ha a kérdést telepités utján meg nem hihetne oldani. A törvény tehát számolt azzal, hogy lehetnek olyan körülmények, amikor a földigénylőket nem lehet máskép kielégíteni, m hit telepités utján, A-agyis lehetnek olyan körülmények, amikor magában saját falujában az illetőt a legjobb akarat és szándék mellett sem lehet földhöz juttatni. Arról nem beszélek, hogy a törvény későbbi vonatkozásaiban is akárhányszor alludál még ugyanerre. Arról sem beszélek, hogy másra az uj törvény (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) az uj földbirtokpolitikai eljárás alapján r uj középbirtokok alakitását teszi lehetővé, tehát annyira kívánatosnak tartja a középbirtok-tiuust, hogy olyan vidékeken, ahol nincs megfelelő középbirtok, amely a kisebb gazdaságoknak példaadója, vezetője lehetne, lehetővé teszi a megváltott nagybirtokokból uj középbirtokok alakitását. Amikor a törvény intenciója ennyire tiszta és világos, amikor a törvény világosan megmondja, hogy a földhözjuttatandók kényelmi szempontjait nem hajlandó honorálni és ha valakinek saját falujában nem juthat föld, azon a elmen, hogy ott kivan földet, az ott levő középbirtokokhoz semmi körülmények között hozzá nem nyúl, hanem rámutat a telepítésre, amelylyel az illetők földigényét máshol kívánja kielégíteni, akkor ezzel a felfogással, a törvény eredeti intencióival szemben semmi körülmények között nem tudom összeegyeztetni a novellának azt az intézkedését, amely a 9. §-ban röviden és egyszerűen annyit mond, hogy »a törvény 31. §-a első bekezdésének utolsó mondata hatályát veszti«. Ez annyit jelent, hogy most már kikapcsolja a novella a törvénynek azt a kényszerét, amely telepités utján kívánja a helyben ki nem elégíthető földhözjuttatásokat rendezni, ezt egyszerűen nullifikálja és ezen az alapon — ennek a szakasznak további szövegéből kitetszik — hozzá akar nyúlni a községekben levő olyan középbirtokok megváltásához és kisajátításához is, amelyeket maga az alaptörvény a legmesszebbmenőleg védelmezett, sőt a milyeneknek újra való felállítását az alaptörvény tervbe veszi. Vagy egészséges birtoktípus a középbirtok, vagy nem. Ha egészséges birtoktipus, semmiféle birtokpolitikai eljárás mellett ahoz hozzányúlni nem szabad, ha pedig nem egészséges birtoktipus, akkor semmiféle különleges vedel« 33