Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-235

14 nemzetgyűlés 235. ülése 1924. évt február hó 6-án, szerdán. Elnök : Szólásra feljegyezve senki nem lé­vén, kérdem, kiván-e még valaki szólani ? (Senki.) Ha szólni senki sem kivan, a vitát be­zárom. Az előadó ur kivan szólni ? Neubauer Ferenc előadó : Nem ! Elnök : A földmivelésiigyi minister ur kí­ván nyilatkozni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésiigyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Ehhez a bekezdés­hez két módosítás adatott be. Az egyik módo­sítás^ Baross János képviselőtársamé. aki az »öt éven belül legelő volt« szavak kihagyását kéri. Nagyon helyesen jegyezte meg a kép­viselő ur, hogy ezt a bizottságnál szúrták bele a javaslatba, mert az eredeti szövegben nem volt benne. Arra való törekvés ez, hogy olyan erdőket, amelyeket eddig legelőknek nem hasz­náltak, ne változtathassák át a birósásrok sem legelővé. Megengedem, hogy a képviselő urnák abban igaza van, hogy ha négy vagy három év óta legelő, ép ugy lehet legelőként használni tovább is, mint előbb, mivel azonban ez a bizottság határozata volt, a magam részéről nem foglalok határozottan állást, hanem rá­bízom a nemzetgyűlésre, hogy mit akar belőle csinálni. (Hetijesíén.) Farkas Tibor képviselő ur benyújtott mó­dosítását nem értettem meg. (Farkas Tibor : Azt mondtam, hogy a meghatározott idő helyett /legfeljebb tíz évre« legyen !) Amit Farkas Tibor képviselő ur mondott a legeltetésre nézve, abban sok tekintetben igaza van. De, t. Nemzetgyűlés, nem azoknak aka­runk adni legelőt, vagy a biróság nem azoknak juttatja a legelőt, akinek van, hanem azokról a kis. aüvó törpebirtokosokról van szó, akiknek Jegelőjük nincs, de egy kis földhöz jutnak, akik állattenyésztésre vannak utalva, akiknél azon­ban az állatok számára még annyi kifutó sincs, amennyi a mozgáshoz szükséges. Ezek az apró birtokosok, akik ezeket az 1—2—3 holdas birto­kokat kanták, aligha fogiák birni maerából a föhlből kifizetni a kapott föld értékét, ha más kereseti forrásuk nincsen. Az a kisbirtokos, akinek kevés földet adtak, nagyon rá van arra utalva, hogy a földet termékennyé tu dia tenni, eeryszerűen szólva : trágyázni tudia. Állattar­tás szempontiából is rá van szorulva erre a le­gelőre és abból a szenmoutból is, hoeyha nem fndia a napszámból kifizetni a föld árát, az állnt+ai-fáq mellett, ha az sikerül, megvan erre a lehetőséére. Az állattartás azonban, ha nincs egy csepp legelője sem, igen nehezen megy. Mert amit a t. képviselő ur mondott, hogy sok helyen, ahol magas fokon áll az állattenyésztés, ott nem veszik igénybe a legelőt, ez csak azokra a he­lyekre áll, ahol megfelelő birtok is van az ál­lattartáshoz. Szóval ott, ahol a magtermelésen kívül takarmányt is tudnak termeszteni, hogy az állatokat istállózhassák. De aki 1—2—3 hold földet kap, az nem tud annyi takarmányt ter­meszteni, hogy istállózhassa a jószágot. Ez kényszerhelyzet. Aki ismeri az alacsonyabb sorban lévő ember gazdasági életét és tudja, hogy mi a következése annak, r hogy 1—2—3 hold földből ki kell fizetni a 'föld árát; aki tudja, hogy mi az állattartás, az istállózás és mi a legeltetés, az feltétlenül arra a meggyő­ződésre kell hogy jusson, hogy ezeket az uj kis törpebirtokosokat mégis valami kis lege­lőhöz, kell juttatni, hogy legalább nyáron űz­hessék jobban az állattartást, mint egyébként űzhetnék, ha semmi legelniük sem volna. Ahol a birósáff a legelök kihasitását alkal­mazz«, oit a biróság a legelökiadások terén nem megy túlzásokba, hiszen csak annyi területet állapit meg, amennyire az újabb földigénylők­nek múlhatatlanul szükségük van. Nag yon helytelen az a felfogás, hogy több helyen a tárgyalás alkalmával azt mondották a kisigénylőkuek, hogy ott van a közbirtokossági legelő, hajtassanak rá. Nem veszik figyelembe, hogy az magántulajdon és hogy az uj földbirto­kos csak akkor hajtathat rá, ha ezl> megengedi a közbirtokossági testület, amelynek joga van a kisigénylőket ebből kizárni. Mert amint a ma­gánbirtokosnak vagy nagybirtokosnak bizto­sítva van, hogy legelőjére ne hajthassanak rá. ugy a közbirtokossági testületeknek is joguk van tiltakozni ez ellen. Hogy ez mégsem törté­nik meg, ennek az a magyarázata, hogy tisztán baráti szeretetből nem zárják ki őket. De viszont vannak olyan helyek is, ahol a közbirtokossági testületeknek maguknak is ke­vés a helyük, úgyhogy az saját állataik szá­mára is^kevés s innen kizárnák a törpebirtoko­sokat. Nem az ország minden részében van ez igy. de neinéltóztassanak a képviselő uraknak csak a saját kerületüket venni zsinórmértékül annak elbírálásánál, hogy van-e erre szükség vagy sincs, hanem tessék az ország egyetemét nézni. Mivel Magyarországon vannak egész vármegyék, különösen a Felvidéken, ahol az erdő van túlsúlyban, ahol tehát a legelőkiadást a különben is kevés szántóföldből káros volna eszközölni: e megyékben a nagytérjodelmü er­dőkből — ha nem is ugy, mint a sik vidékeken — de lehet legelőt kiszakítani. Mivel pedig az eddigi törvény tiltotta az erdőknek legelők alakítására való igénybevételét, ezért vettük be a törvénybe azt a rendelkezést, hogy ott, ahol nagy szükség van rá és vannak megfelelő erdőterületek, ott a bírósáff mégis juttathasson az erdőből is lesrelőt. Ez volt ennek a bekezdés­nek célja. Az életszükségletek, a körülmények kényszerítő ereje vitte rá a kormányt erre. Ezenkívül még' egy vitt rá különösen en­gem, t. i. az, amire Gaal Gaston képviselőtár­sam délelőtt hivatkozott, hogy az alaptörvény letárgyalásánál az erdők mentesitve voltak, nem voltak bevéve a kisajátítható 1 erőietek közé. A tárgyalás folyamán azonban fe'mierült a kérdés és akkor én Ígéretet tettem az akkori nemzetgyűlésnek arra vonatkozólag, hogy most ugyan kimaradt az erdők rendezése a törvényből, de majd jövünk egy uj törvény­nyel, amelyben az erdők kisajátításáról is ren­delkezünk. Mondom, ez akkor elmaradt, de most kötelességemnek tartottam, hogy ebben a tekintetben is rendezzem az erdők ügyét. Mint mondottam, Baross János képviselő­társam indítványát nem teszem pártkérdéssé, mivel a bizottság vette bele az »öt éven beMl legelő volt« szavakat. Magam is azon; az állás­ponton vagyok, hogy ha két éve volt is legelő, akkor is ugyanúgy használható. Mivel azon­ban a bizottság felvette e szavakat a javas­latba, nekem, minit ministernek, igy kellett ezt idehoznom és ragaszkodnom kellett hozzá ; ha azonban a nemzetgyűlés többsége törölni kí­vánja ezt a beszúrást, akkor méltóztassanak legjobb belátásuk szerint eljárni. Máskülönben az előadó ur módosításával és Farkas Tibor képviselő ur indítványának elutasításával, illetőleg mellőzésével kérem a szakasz elfoga­dását. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Következik a határozathozatal. A javaslat eredeti szövegével szembenáll az előadó ur, Baross János és Farkas Tibor képviselő ur módosító indítványa. A kérdést

Next

/
Oldalképek
Tartalom