Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-234

196 A nemzetgyűlés 234. ülése 1924. évi február hó 5-én, kedden. jobban, mint az a ferdeség, hogy például egy földnélküli kisiparos a törvény 2. <j>-a értelmében egy hold földhöz és azonkívül házhelyhez is juttatható és most, ha egy iparos házat akar szerződés utján szerezni, — illetve most már nem, mert az előadó ur módosította, ez csak kereskedőre, ügyvédre és orvosra általában az intellektuelre vonatkozik, — a törvény ettől a jogától elüti. Hogy ez milyen abszurdum, mutatja az is, hogy például egy földmivesnek nincs megengedve, hogy több földet szerezzen az országban jóváhagyás nélkül, mint 50 holdat, a novella alapján pedig megengedik neki, hogy 500 darab házat yagy házhelyet is vegyen jóváhagyás nélkül, ami jóval meghaladja az 50 holdat. Tisztára abszurdum ez, ami ellenkezik a törvénnyel és a novella szövegével. (Csontos Imre : Épen azok érdekében készül a novella, mégis az ellenkezőjét beszéli a képviselő ur!) Hogy mennyire abszurdum az egész dolog és milyen éles különbséget tesz — ami megengedhetetlen — állampolgár és állampolgár között az országban, bizony it ja az, hogy a novella hetedik paragrafusa szerint egy bakter annyi házat vehet, amennyit akar az ország bármelyik községében, ügy spekulálhat a házakkal, ahogy akar. senki nem szólhat bele, ehhez joga van neki, mert a novella megadja ehhez a jogot. De mihelyt egy ügyvéd, orvos, vagy kisiparos akar magának házat venni, kálváriát kell járnia, el kell mennie a gazdasági bizottsághoz, ott könyörögni, igénybevenni minden protekciót és rengeteget költségeskedni, hogy engedjék meg neki, hogy házat szerezzen a községben. Nem ajánlom, hogy önök azonosítsák magukat ezzel a paragrafussal, mert méltán kihívják maguk ellen az iparosság, a kereskedőosztály és az intellek tüellek elkeseredését (Renczes János: Nem bizzuk Dénes Istvánra, hogy mit csináljunk! Mindig tudtuk, hogy mit kell tenni!) Elnök: Csendet.kérek képviselő urak! (Csontos Imre: Tudjuk, hogy miért van ez a paragrafus, legyen meggyőződve az ügy véd ur ! — Zaj.) Csendet kérek a Ház minden oldalán! Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni ! (Halljuk! — Horváth Zoltán közbeszól.) Horváth Zoltán képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Dénes István: íme tehát egy vasúti bakter annyi házat vehet, amennyit akar, egy intellektuelnek pedig ehhez nincs meg a feltétlen joga. Ilyen abszurditásokra vezet ez a 7. §. Egyenesen felháborítónak lehet nevezni a községekben már évtizedek óta lakó és ott illetőséggel biró orvosok, gyógyszerészek, építészek, papok, szabók, csizmadiák stb. házvételi jogának e korlátozását. Ez olyan disztingválás állampolgár és állampolgár között, amely egyenesen arcpirító és csodálkozom, hogy ilyen egyáltalában törvénybe kerülhetett bele. (Nagy Ernő: Hát, a zsidók ellen van! m

Ki kell mondani. Magyar ember nem kertel! Zaj.) Elnök : Csendet kerek, képviselő urak ! Lehetetlen így tárgyalni! Méltóztassanak figyeleinbe venni,... (Zaj jobb felől.) — Csendet kérek jobbfelől is, képviselő urak ! — ... hogy a végcél az, hogy ez a javaslat valaha törvényerőre emelkedjék, azok az urak pedig, akik ezt a célt remélve várják, folytonos köz beszólásaikkal és privát vitájukkal akadályozzák a javaslat törvényerőre emelkedését. Méltóztassanak tehát csendben maradni. Dénes István: Mit fog maga után vonni az, ha, Isten őrizze, ez a paragrafus keresztül fog menni ezen a nemzetgyűlésen! (Felkiáltások jobbfelől: Pedig keresztülmegy! — Horváth Zoltán: Egészen bizonyos, hogy keresztül megy! Nézd azt a szép többséget !) Pia ez a paragrafus valóban keresztül fog menni, akkor iparos embernek, kereskedő és lateiner embernek egyáltalában nem is fognak, nem merészelnek többé a községekben házat eladni. (Ellenmondások jobbfelöl.) Miért nemi Azért, mert a házat eladhatják ezentúl a községekben ols*an személveknek, akiknek nem kell jóváhagyásért könyörögniök, akiknek nem kell esetleg hónapokig várni, ameddig méltóztatik a földmivelésügyi minister urnák, vagy pedig az Országoz Föld birtokrendező Bíróságnak jóváhagyni az elővételt. Hát, ki bolond, hogy orvosnak, gyógyszerésznek, vagy intellektuolnek egyáltalán eladjon községben házat? Kérdem ezek után, vájjon a falu népének érdeke-e az, hogy elvegyék az orvosnak, a kereskedőnek, az iparosnak kedvét, hogy oda letepedjék._ Hiszen a falu rettenetes elmaradottságának egyik oka épen az, hogy ezek az elemek igen kis mértékben foglalnak ott helyet: a falunak is jól felfogott érdeke tehát, hogy kiküszöböltessenek ezek a korlátozások és kiküszöböltessék a törvényből ez a borzalmas pont, mely ember és ember között így tesz különbséget. A törvényhozó, a törvényszerkesztő azonban abszolúte nem vette figyelembe, hogy a novellának ez a paragrafusa kapcsolódik az alaptörvénynek rengetek sok más paragrafusához is, és így egy olyan jogi káosz és egy olyan jogi abszurdum következik be, amely felborítja az egész magánjogi helyzetet és magát az alaptörvényt is. A novella 7. §-ának tarthatatlan intézkedése az is, hogy az állam elővásárlási jogának a mezőgazdasági ingatlanokra vonatkozó szabályait együttesen, sommásan, minden vonatkozásban a házakra is kiterjeszti, vagyis az állam elővételi jogát kiterjeszti a házcserékre is. Én nem tudom megérteni, hogy földbirtokpolitikai célból micsoda szükség van arra. hogy amikor valaki házat cserél, az állam ebbe beleavatkozzék és rátegye a házra a kezét, elvegye és odaadja egy általa protezsált személynek. (Horváth Zoltán: A lakásínség ezzel nem szűnik meg! — Csontos Imre: Ötven esztendővel ezelőtt kellett volna megcsinálni, nem volna ennyi baj Magyarországon ! így kell a fajt védeni ! Ilyen idealizmussal! — Nagy Ernő: Gyönyörű fajvédés! — Rupert Rezső: Nehéz időkben ilyen felfogás! — Horváth Zoltán: Kár, hogy nem volt akkor is egységes tehénpárt! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Dénes István: A törvény 26. §-a rendelkezik a csere esetéten az elővételi jogról. Már most, ha egy nagyközségben Kis Péter és Nagy János el akarják cserélni a házaikat, akkor jön a gazdasági albizottság, jön a földmivelésügyi ministeriurn, jön az Országos Földbirtokrendező Bíróság s beleszólnak a cserébe és azt mondják: »Nem engedem meg a cserét, hanem elveszem a házat mindkettőtőktől és odaadom Nagy Józsefnek, a harmadiknak!« Azt az abszurdumot akarja törvényerőre emelni a novella, amit a lakásügyeknél láttunk, hogy amikor két tisztességes lakó Budapesten lakást akart cserélni, a lakáshivatal rájuk csap mint egy_ héja, elveszi a lakást mind a kettőtől és odaadja a harmadiknak, a másik kettő pedig az utcára kerül. (Neuberger Ferenc: Ez más! — Rubinek István: Inter duos litigantes tertius gaudet!) Én ugy gondolom, hogy ha az állam nem szól bele két földmivelőnek vagy két tisztviselőnek ötven-hatvan holdon aluli cseréjébe, akkor nincsen joga beleavatkozni a sokkal kisebb érdekszférába tartozó házak cseréjébe sem. Egyenesen abszurdum az, hogy amikor házakat akarnak cserélni, ebbe beleszólhassanak, és az állam valóságos konfiskálási jogot gyakorolhasson, Miután nem disztingvál a novella, ennek következtében kiterjed a 7. $ a beépített telkeknek elővételi jogon való