Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-234

A nemzetgyűlés 234. ülése 1924. évi február hó 5-én, kedden. 195 tiltakozom az ellen, hogy ön helyeseljen. (Mozgás a jobboldalon. — Rácz János: Mindenkinek joga van helyeselni!) A képviselő nrnak joga van helyeselni, csakhogy nagyon veszedelmes ez a helyeslés, mert ma a társadalom egyik rétege destruktiv, holnap pedig a másik rétege lehet az. (Petrovácz Gyula: Ez nem áll!) És ha a magyar társadalmat ilyen két részre bontjuk, akkor odajutunk, hogy az egyik rész mindig destruktiv lesz, és mindig ki lesz zárva bizonyos állampolgári, emberi jogokból. (Petrovácz Gyula: Tessék a destruktiv szót megérteni! — Rupert Rezsó: Én nagyon jól tudom az értelmét a destruktiv szónak és önt a legdestruktivebbnek tartom, mert a gyűlölet politikája a legdestruktivebb! — Petrovácz Gyula: Ki gyűlöli) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Dénes képviselő urat kérem, méltóztassék beszédét folytatni. Dénes István: T. Nemzetgyűlés! Ez a 7. § néhány vármegyei urnák a kezébe fogja letenni a pallosjogot a magyar állampolgárok elvitathatatlan jogai felett. (Szabó István (nagyatádi) földinivelésügyi minister: Milyen vármegyei uraknak?) A gazdasági albizottság kezébe, t. minister ur, akinek jogában van a szerződés jóváhagyását megtagadni, illetőleg tudomásul nem venni. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem dönt végérvényesen !) Már bátor voltam a délelőtt folyamán kifejteni erre vonatkozólag álláspontomat. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Akkor is helytelen volt !) A ministerium azt mondja a gazdasági albizottság határozatára, hogy nem változtatja meg, mert hiszen a gazdasági albizottság odavaló .. . (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem tudhatja, mit mond a minister!) Kérem, én nem tudok beszélni, ha a minister ur mindig közbeszól! (Élénk derültség a jobboldalon. — Barthos Andor: Most a minister ur beszél és Dénes zavarja. — Szijj Bálint : Ez már mégis az aroganeiának csimborasszója !) Bocsánatot kérek, ez oly fontos kérdés, hogy nem lehet felette könnyedén átsiklani, mert nem hiába indítványozták ennek a szakasznak törlését, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ki indítványozta?) mert ez a paragrafus azt jelenti, hogy a magyar állampolgárok intellektueljei, kereskedői felett a gazdasági albizottság és a földmivelésügyi ministerium dönt, hogy joga van-e valahol letelepedni és házhelyet szerezni, vagy sem. Ez ellenkezik alkotmányunknak szellemével, ellenkezik az állampolgárok jogegyenlőségével és ellenkezik az emberi méltósággal, (Barthos Andor : És a kéjgázzal !) Egyenesen abszurdumnak tartom azt, hogy az igen t. kormány különbséget tegyen állampolgár és állampolgár között. Abszurdumnak és meg nem engedhetőnek tartom, hogy a minister ur a házszerzés tekintetében különbséget tegyen orvos, kereskedő, földmives vagy tisztviselő között. Itt különbség nem lehet, egyformák vagyunk mindnyájan az országban . . . (Csontos Imre : Meglátszik rajtad, hogy munkásvezér vagy ! Mi lesz a munkásaiddal ! De lefőzted magadat !) Méltóztassék, t. képviselőtársam, nyugodtan megvárni, kifejtem azt, vájjon érdeke-e a falunak, hogy kiirtsák onnan az orvost . . . Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Dénes István : ... a kereskedőt, az iparost. Sokkal becsületesebben járna el a kormány és az igen tisztelt törvényszerkesztő, ha egyenesen és nyíltan megmondaná, hogy ezzel a paragrafussal az a célja, hogy a faluból kiirtsa, kipusztítsa a gondolkozó, tanult és meg nem hunyászkodó iparosokat, kereskedőket és intellektüelleket, (Derültség jobbfelöl. — Csontos Imre: Azt magad sem hiszed !) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, jobbfelői. Dénes István : Ugy látszik, a magyar kormánynak ezzel a paragrafussal az a célja, hogy a magyar alföldön, a Dunántúl, a Tisza—Duna közén és a Tiszántúl csak tudatlanságban tartott és meglehetősen szomorú helyzetben sinylődő földmunkások, földmivesek és tisztviselők élhessenek. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ezt maga sem hiszi el!) Nekem az a szerény álláspontom, hogy ha a magyar törvényhozás az igazságot és a szabadságjogokat nem akarja lábbal tiporni, akkor ennek a paragrafusnak első pontját feltétlenül törölni kell. (Herczeg Béla: Ez már nem jogászi érv!) Hogy mennyire különös ez a szakasz és hogy mennyire ferdén és meggondolatlanul van az egész csinálva, misem bizonyitja jobban, mint az, hogy a szakasz ellenkezik magával az indokolással is. Az indokolás azt mondja, hogy erre a paragrafusra az országszerte észlelhető házhelyszükségletre való tekintettel van szükség. Ha házhelyre van szükség, ez nem jelentheti a beépített telkeknek, a házaknak elvételét. (Neuberger Ferenc: Van mindjárt két ház.) Akkor importáljunk Oroszországból bolsevistákat! (Mokcsay Zoltán: Arra bizonyosan nem gondolt a törvény tervező!) Komikus, hogy amikor oly rengeteg terület áll rendelkezésre Magyarországon házhely céljára, akkor sub titulo házhelyszükséglet, a beépített telkekre is rá akarják tenni a kezüket. A házhely nem egyenlő a beépített telekkei, a kész házzal, ez két különböző dolog. (Szijj Bálint: Ezt nem is tudtuk eddig! — Csontos Imre: Most már kitanított!) Önnek szüksége van erre a kitanitásra, képviselő ur. Elnök: Csendet kérek jobbfelői. (Rupert Rezső: Komolytalan és hozzá nem értő emberek zavarják a becsületes és tisztességes beszédet! Megérteni nem tudja ezt a szakaszt, azért beszél igy! — Zaj.) Csendet kérek! Csontos képviselő urat kérem, méltóztassék csendhen maradni. (Zaj jobbfelői.) Szijj Bálint képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. Dénes István: Abszurdum a novellának ez az indokolása, mert a töryénjében benne van, hogy mindenkinek, aki arra érdemes és méltó, jogában áll házhelyet szerezni. Ha az benne van a törvényben, mi szükség van most arra, hogy a beépített telkekre tegyék rá a kezüket. Minő jogcím diktálhatja azt egy alkotmányos és a törvényeket respektáló országban ? Az indokolás tehát ellenkezik a novella szövegével, mert házhelyet mindenki szerezhet az országban, akinek megvan rá a törvényes jogcíme. Nincs semmi oka annak, hogy kész házakat is igyekezzenek a protekciósoknak, a kiváltságosaknak megszerezni, kész, perfekt házakat gyönyörű tetővel, szép falazattal. (Szijj Bálint: Ezt egyik paragrafus sem mondja!) Ezt mondja a 7. §. Ezért tehetik rá ezután a házakra is a kezüket, de csak orvosok, kereskedők, iparosok házainál. Ezt ugyan módosította most már az előadó ur, de egyenesebb, őszintébb volna, ha a magyar kormány megmondaná, hogy mert az a célja, hogy bizonvos társadalmi rétegeknek ne engedje meg a falvakban a letelepedést, nem adja meg a magyar állampolgárságot, vagy attól, aki neki nem tetszik, egyenesen, férfiasan, őszintén megvonja a magyar állampolgári jogot. Ez egyenes eljárás, de ne üsse agyon azt az embert, aki neki nem tetszik azzal, hogy nem engedi letelepedni, házat szerezni, vagy ha a házát el akarja adni, tönkreteszi azzal, hogy az eladást »formalitásokhoz köti és az illetőt megkárosítja. Ennek a paragrafusnak ötletszerűségét misem bizonyitja