Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-234
194 A nemzetgyűlés 234. ülése 1924. évi február hó 5-én, "kedden. közvetve az elővásárlási jog terhelésével lefokozza, ez szerény felfogásom szerint túlmegy ezen a célon. # Készemről nem tartom szükségesnek a 7. § teljes törlését. Megelégszem azzal, ha az igen t. földmivelésügyi minister ur megnyugtató kijelentést tesz. Megelégszem azzal, hogy ha e tekintetben minden kétséget kizáróan a 7. §-hoz olyan betoldást tesz, amely szerint ez csak földbirtokpolitikai célokat szolgálhat. Azonban a szakaszt jelenlegi puszta meztelenségében el nem fogadhatom, ennek folytán a szakasz második részének kihagyását kivánom és inditványozom, hogy ez a rész: »más beépitett területre csak akkor, ha a szerződő fél nem földmives stb.« hagyassák ki. Megmaradna tehát még mindig az első része, hogy »kis- vagy nagyközségben elővásárlási jognak van helye a község belterületén lévő belsőségre is, ha az üres telek, vagy olyan beépitett ingatlan, mely a mezőgazdasági művelés alatt álló birtokrészlettel egy telekkönyvi jószágtest — rendben van — és az épitmény a mezőgazdasági üzem céljait szolgálja«, mert ez — elismerem, — az alaptörvény 1. §-ában körülirt általános célt szolgálja. Ausztriában közvetlenül a forradalom után egy úgynevezett Schlösser-Gesetz-et hoztak. A Schlösser-Gesetz-nek az volt tulaj donképen a valódi célja, hogy az országban kisajátítás alá kerüljenek olyan nagyobb épületek, kastélyok, varak stb., amelyeket közérdekű szempontból az állam jónak tart lefoglalni, megvásárolni és ott egyéb közérdekű intézményeket, szanatóriumokat, kórházakat, üdülőtelepeket, gyermekmenhelyeket és hasonló dolgokat berendezni. Hogy ez a Schlösser-Gesetz helyes-e vagy sem, az más kérdés. Kétségtelen az, hogy Ausztriában ezt a Schlösser-Gesetz-et mindjárt 1919-ben vagy 1920 elején hozták meg, a gyakorlatban azonban az állam financiális viszonyai miatt be nem válhatott és főleg azért nem válhatott be, mert mindezek a nagy objektumok nem mutatkoztak célszerűeknek berendezésileg és egyéb tekintetben arra, hogy szolgálják azt a célt, amelyet ezeknek megvételével és átalakításával tulajdonképen elérni akartak. Ez a 7. §, ha teljes ridegségében és meztelenségében nézem, emlékeztet engem a SchlösserGesetz re teljes mértékben. Ennek a szakasznak a segítségével nagy városokat, törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú városokat kivéve, minden külső birtokot, ha ahhoz egyetlenegy négyszögöl se tartozik, a földmivelésügyi kormány, természetesen mindig az OFB hozzájárulásával lefoglalhat, okkupálhat. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Csak ha eladják, akkor !) Ha a földmivelésügyi minister ur azt mondja, hogy rosszul magyarázom, vagy rosszul fogom fel a javaslatot, ha azt méltóztatik mondani, hogy nem ez a célja, hanem egyedül földbirtokpolitikai cél vezeti, megadom magam. Akkor azonban kérem, méltóztassék ezt a 7. §-ban határozottan kifejezésre is juttatni, Állitom és e tekintetben bizonyságul hivők fel magam mellett hány kiváló jogászt nemcsak itt, e teremben, hanem másutt is, akik tudnak jogászilag gondolkodni és elemezni r és akik igazolják, hogy ennek a szakasznak második bekezdésében igenis benne van az államnak az elővételi joga a kisés nagyközségekben levő minden egyes házra vonatkozólag. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Ki van zárva !) Hogy jut hozzá most az a kisiparos, aki nem földmivesnek akarja, házát eladni, hanem egy másik iparosnak vagy kereskedőnek, hogy háza elővásárlási joggal legyen megterhelve ? (Dénes István : Pl. el akarja adni egy orvosnak és nem lehet !) Én végtelenül örvendek, ha a földmivelésügyi minister azt mondja, hogy nem ez a célja. Nekem az a célom, hogy ezt a kérdést itt a Ház előtt felvessem és feszegessem- Addig is, amig akár az előadó úrtól, akár a földmivelésügyi minister úrtól megnyugtató kijelentést és megnyugtató szövegezést nem hallok, kérem, méltóztassék a szakasz 1. bekezdésének most felolvasott második részét mellőzni. Ezt tárg általam benyújtott módositó javaslat. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Dénes István! Dénes István: T. Nemzetgyűlés! Sok mindent hallottam már életemben, dehogy ez a paragrafus azt a célt kivánja szolgálni, hogy orvosok, ügyvédek, kereskedők stb. a falukban házakhoz tudjanak hozzájutni, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ki mondta ezt?) még nem hallottam. Azt méltóztattak az előbb mondani, hogy épen azért van ez a paragrafus, mert nem tudnak az orvosoknak lakást adni, már pedig lakást akarnak nekik juttatni, és ezt a célt szolgája ez a szakasz. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Az orvosnak a község köteles házat venni! Ezt a 7. § t magyarul mondva ugy hivják, hogy: a reakció konzerválása. Ez a 7. § klaszszikusan mutatja, hogy mit nem szabad a földreformpolitika keretében csinálni. A novella eme pontjának szerkesztője abszolúte nem gondolta át azt, hogyha az elővételi jog szabályait és az alaptörvénynek az elővételi jogra vonatkozó különféle paragrafusait alkalmazzák a beltelkekre és a beépitett telkekre, milyen szép dolgok fognak ebből kikerülni. Mindenekelőtt arra kell rátérnem, hogy a novellának ez a rendelkezése — mint az előttem szólók kifejtették — merőben ellenkezik az alaptörvény indokolásával, mely a beépitett telkeket ugy az elővételi jog, mint a megváltási jog alól mentesítette, mivel — mondja az alaptörvény — a lakóhelyek nem sorolhatók a mezőgazdasági ingatlanok közé és igy földbirtokpolitikai célokat nem szolgálnak. Ez olyan elemi tétel, amelyet nem lehet felrúgni anélkül, hogy vele együtt sok minden egyebet fel ne rúgnánk, Nekem is megkell állapitanom azt, amit az előttem szóló megállapított, hogy a földreformmal nem az a célunk, hogy beépitett^ telkeket egyszerűen elvegyünk, hogy meggátoljuk azok szabad forgalmát, hanem az, — és azt hiszem, ebben egyetértünk — hogy a nagybirtokok túltengését ellensúlyozzuk és a birtokmegoszlást arányosabbá tegyük. Őszintén megvallom, hogy ennek a 7. §-nak a megszületését azzal magyarázom, hogy a magyar kormány, jobban mondva az, aki ezt a törvénytervezetet csinálta, ilyen módon akar szelektálni a falvakban emberek és emberek között. (Ellenmondások jobbfelöl.) A kormány ezzel a paragrafussal azt célozza, hogy a kis- és nagyközségekben való letelepedés, illetőleg házhelyszerzés lehetősége a gazdasági albizottságra, vagy pedig a földmivelésügyi ministerre bizassék, aki a falvakban bizonyos embereket, bizonyos társadalmi rétegeket, esetleg nem lát jó szivvel. Ez a paragrafus pedig azt jelenti, hogy törvénnyé válása esetén a teljes protekcionizmus, rokonszenv, vagy ellenszenv, és egyéb befolyások fognak érvényesülni a házhely szerzés terén, vagyis, — beszéljünk tisztán és egyenesen, — ha a gazdasági albizottság,^ vagy az igen tisztelt földmivelésügyi kormányzat azt fogja látni, hogy az ő felfogása szerint destruktiv ember akar házat szerezni, annak nem szabad házat szerezni, egyszerűen vétót mondanak neki. (Petrovácz Gyula: Nagyon helyes! Nagyon helyes!) T. képviselő ur,
