Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-230

14 A nemzetgyűlés 230. ülésé J

Ôi lődve vette fel a harcot. (Egy hang a szélsőbaloldalon: U gyanazok voltak, akik a kommunizmusban részt vettek!) A következő időszak az volt, mikor ez a rajvonalba fejlődött csapat feladatának teljesitése után ismét összeverődik, keresi a maga kötelékét; hiszen tudja, hogy fel kell keresnie a tisztjét és várnia kell azt a pillanatot, amikor uj parancsokat kap. A mostani idő és a jövendő már egy lépéssel továbo megy. Elhangzott a vezényszó a gyülekezésre, az a bizonyos katonai alakulat akkor, amikor a raj vonalból összeverődött és a »gyülekező« jelszava elhangzott, most már engedelmeskedni köteles, most már a tiszt vezényszavára köteles figyelni, most már a legkisebb fegyelmezetlenséget sem követheti cl a tiszt vezényszavával szemben. T. Nemzetgyűlés! Ez a helyzet ma. Igenis, a kormány és a kormányzat kiadta a vezényszót a gyülekezésre és tudomásul kell vennie mindenkinek, hogy elértünk ahhoz az időszakhoz, amikor már csak az arra hivatottak parancsolhatnak (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Héjjas!), amikor mindenki köteles a nemzet nagy századában elfoglalni azt a helyet, amelyet hivatása és a társadalmi rend részére kijelöl és amikor arra, aki engedetlenkedik, aki beosztását be nem tartja, lesújt a büntetés, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Azt majd Prónay fogja megmondani!) Azok, akik még mindig félnek attól, hogy a raj vonal künnmaradt része gránát-tölcsérekben elhelyezkedve, talán büntetlenül fog kézigránátot dobálni, vagy eélbalőni, ezek az elemek legyenek tisztában vele, hogy a kormány, igenis, teljes energiával sújt le (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Láttuk!) és fog lesújtani mindenkire, aki azt hiszi, hogy még lazaságban lehet harcolni tovább, mert mi megköveteljük a teljes fegyelmet és a teljes engedelmességet. (Helyeslés jobbfelől.) Aki pedig azt hiszi, hogy még harcra van Kzükség, az legyen tisztában vele, hogy a harc megszűnt: rendre, fegyelemre, kötelességtudásra és engedelmességre van szükség. Én ennek az engedelmességnek és ennek a fegyelemnek kikényszerítésében látom a jövendőt, és ha kérdést méltóztatik intézni hozzám, hogy a konszolidáció tekintetében mit jósolhatok a jövendőre nézve : én ezt a fegyelmet, ezt a rendet, ennek a rendnek a kikényszerítését jövendölöm a kormányzat részéről. {Helyeslés és éljenzés jobbfelől. — Pakots József: Tessék Héjjassal ellen jegyeztetni!) T, Nemzetgyűlés! Áttérek a konszolidáció ezen legbővebb kérdéskomplexumáról azokra a kritikákra, amelyek az indemnitási vita folyamán az egyes alantas hatóságok, az egyes alsóbbrendű hivatalok által elkövetett hibákra és bűnökre nézve elhangzottak. Ezek a kritikák vonatkoztak a csendőrségre, a rendőrségre, de az alsófoku közigazgatási hatóságiknak majdnem egész vonalára. Nem volnék őszinte, ha nem vallanám be, hogy igenis, vannak hibák, vannak mulasztások, vannak fegyelmileg- vagy egyéb úton üldözendő visszaélések az összes közigazgatási intézmények során, de viszont nem igazságos az, hogy nem látják be, hogy ilyen hibák, ilyen mulasztások és visszaélések mindenütt a világon és minden intézménynél előfordulnak. (Varsányi Gábor : Természetes !) Ezek az intézmények emberekből állanak, ezeket a megkritizált cselekedeteket szintén emberek tették. Amig ember van, addig hibák, mulasztások és tévedések is fordulnak elő és amig a hatóságok emberekből fognak állani, igenis, mindig lesznek üldözendő, kifogásolható és kifogásolandó eljárások is. (Propper Sándor: Milyen jólelkű a minister ur, amikor nem a munkásokról van szó !) Épen erre a kérdéskomplexusra vonatkoz'4. évi január hó 29~én, kedden. hat leginkább az, amit beszédem előljáró részében mondtam, hogy t. i., ha mi csak ezeket az egyes visszaéléseket és hibákat emlegetjük, ha ugy tüntetjük fel, mintha csak hibák ée visszaélések fordulnának elő, torzképet rajzolunk arról, amiről beszélünk. (Peidl Gyula : Torzkép, de hű kép !) Mert ugyanez a közigazgatási apparátus, ugyanez a csendőrség, ugyanez a rendőrség az alatt az idő alatt, amig ezek a hibák és tévedések előfordultak, ezrével és ezrével tette meg a helyes, az olyan intézkedéseket is, amelyek a polgárság, minden egyes állampolgár érdekében állanak, (Peyer Károly: Az a hivatása ! Ez érdem ?) amelyek nélkül ebben az országban exisztálni és boldogulni sem lehetne, és teljesítette a maga hivatását bölcsen, kötelességtudóan és áldozatkészen. Ha valaki igaz és őszinte képet akar magának alkotni erről a közigazgatási szervezetről, méltóztassék elismerni az erényeit is és ne csak állandóan a hibákat emlegetni. (Ugy van! jobbfelől.) Különösen kötelességemnek tartom, hogy védelmembe vegyem a legtöbbet támadóit intézményt, a csendőrséget. (Helyeslés a jobboldalon. — Varsányi Gábor : Meg is érdemli ! Éljen a csendőrség!) Elismerem, hogy egyegy őrsnek egy-egy tagja, vagy itt-ott egy-egy csendőrtiszt valóban követhetett el hibát és mulasztást, de viszont ez az intézmény nemcsak nekünk, magyaroknak felfogása szerint, hanem az egész világon végig a szakértők elismerése szerint talán a legtökéletesebb szervezet ebben az országban, (Ugy van ! jobbfelől és a középen.) amely elsőrangúan teljesiti a maga hivatását és amelyet nagy általánosságban felelőssé tenni azért, hogy soraiban és működésében hibák fordulnak elő, nem lehet. (Peyer Károly : Azért vertek össze Salgótarjánban megint egy csomó embert, bár a minister megígérte, hogy nem lesz bántódásuk ! Újból azok csinálták !) Elnök : Peyer képviselő urat kérem, mélI tóztassék csendben maradni ! (Zaj a jobboldalon. — Erdélyi Aladár : Jól tették ! — Peyer Károly: Jól tették ! Majd beszüntetik a munkát, ha verik őket ! Védtelen embereket ütnek ! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon,) Vanfezák János képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Rothenstein képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni ! (Kováts-Nagy Sándor: Megérdemelték!^ Peyer Károly : Szép felfogás ! Jól teszik, ha ütik !) Peyer képviselő ural kénytelen vagyok rendreutasítani ! (Urbanics Kálmán: Csak az izgatókat kellene ütni, nem az izgatottakat !) Rakovszky Iván belügyminister : Meglehetősen komplikált és nehéz kérdés az alsófoku hatóságok mulasztásainak esetében a kormány felelősségének megállapitása. A helyzet ugyanis az, hogy igenis, a kormány felelős az alantas hatóságok minden cselekményéért is, csakhogy ez a felelősség egy bizonyos retortán keresztül kell, hogy megnyilatkozzék, mert az egész közigazgatási apparátus összefüggő épület, amelyben hierarchiák vannak megállapítva. Ezeken a hierarchiákon belül a jogorvoslati eljárás és a fegyelmi jog az, ami a kormányt képessé teszi arra, hogy ezen az apparátuson belül a maga akaratát érvényesitse. Most tehát, amikor törvények és évszázados fejlődés az igazgatási szervezeteknek egy ilyen komplikált hierarchikus organizációját teremtette meg, akkor a kritika terén és a felelősségek megállapítása terén is tekintetbe kell venni a célját, jogosultságát és hatá-