Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-230

 nemzetgyűlés 230, ülése 1924. sàt ennek a hierarchikus rendnek. A jogorvoslati eljárás azért van megteremtve, mert a tör-, vényhozás előre látta az alsófoku hatóságok tévedésének lehetőségét ; a fegyelmi jog, a felsőbb hatóságok felügyeleti joga azt a cél szolgálja, hogy kiküszöböltessenek azok a hibák és visszaélések, amelyeket a törvényhozó az alsóbbfoku hatóságok működésében ugyancsak előre lát. A kormány felelőssége tehát elsősorban ezen jogorvoslati eljárásnak, a felügyeleti és fegyelmi jognak ezen tükrén keresztül jelentkezik és helyes értelemben véve a kormány felelős olyan esetekért, hibákért és tévedésekért. amelyek a jogorvoslati eljárás igénybevétele, vagy a felügyeletre hivatott hatóságok figyelmének felhívása ellenére mégis helytelenül intéztettek el. De jogorvoslati eljárás tárgyává. nem tett, a felügyeleti hatóságok tudomására sem hozott esetleges hibákat hosszasan kiteregetni és azokért felelőssé tenni azt a kormányt, amely pedig a törvények és eljárási szabályok keretén belül hozzá sem jutott ahoz, hogy az esettel foglalkozzék, a ministeri felelősség fogalmának nem helyes felfogásából ered. (Ugy van ! jobbfelül.) Hogy egyes, képviselők mennyire mentek a ministeri felelősség félremagyarázása terén, arra tipikus példa Fábián Béla t. képviselőtársunk felszólalása, aki a belügyministert tette felelőssé azért, hogy Pest vármegyében a vármegye közönsége egy olyan szolgabírót választott meg. aki neki ebből vagy abból az okból nem tetszik, holott nagyon jól tudja, hogy a közigazgatási tisztviselők választásába a belügyministernek beleszólása nincs. Ugyanez a különben jogilag igen kénzett és nyilteszü képviselő ur a belügyministert tette felelőssé Pest vármegye virilista névjegyzékéért is, holott ezt autonóm hatóságok állítják össze és felette végső fokon a közigazgatási biróság dönt. Én a magam részéről majdnem ugy érzem, hogy épen a közigazgatási hatóságok fegyelmének, a közigazgatási hatóságok kötelességteljesitésének minden eszközzel való biztosítása terén kegyetlen szigorral járok el. Méltóztassanak meggyőződve lenni és méltóztassanak megkérdezni az érdekelteket, hogy hivatali elődeim közül talán nem volt még egyetlenegy sem, aki a fegyelmi jog gyakorlása és a belső fegyelmezettség, a belső engedelmesség helyreállítása terén olyan kegyetlen szigorral járt volna el, mint ón. De én ezt nem azért teszem, mintha kedvemet lelném benne, hogy büntessem és fegyelmi eljárás alá vonjam az alsófoku hatóságok tisztviselőit, hanem azért teszem, mert nézetem szerint — amit más vonatkozásban annyiszor szoktunk hallani — a hatóságok tekintélye a közéletnek egyik igen fontos és elengedhetetlen követelménye. Már pedig tekintélye csak annak a hatóságnak lehet, amelynek belső működése terén teljes a rend, engedelmességet csak az a hatóság követelhet a közönségtől, amely az engedelmességben a maga felettes hatóságaival szemben jó példával jár elő. (Ugy van! Helyes! jobbfelől.) Ha tehát szigorú, könyörtelen vagyok, a hatóságok tekintélye érdekében teszem ezt. (Helyeslés.) Sohasem csináltam titkot abból, hogy nekem az a meggyőződésem, hogy a közigazgatási szervezet és a közigazgatási fegyelmi jog szerint a ma érvényben álló szabályok nem tökéletesek. Én a magam részéről a nemzetgyűlés, az ország közvéleménye előtt hajlandónak és késznek nyilatkoztam arra, bogy a szerveévi jmtuár hó 29-en, kedden. 15 zetben, a szervezetre vonatkozó törvényekben mutatkozó ezek a hiányosságok teljes gyökerességgel, a kérdés-komplexumot teljesen átfogó intézkedéssel kiküszöböltessenek és azt hiszem, minden méltányos embernek be kell látnia azt, hogy nem* az én jóakaratomon múlt az, hogy ezek a kérdések már régen a nemzetgyűlés elé nem kerültek. Én igenis hajlandó vagyok bármikor, ha erre nekem politikailag lehetőséget méltóztatnak nyújtani, hogy azok a hibák, amelyek a mi közigazgatási szervezetünk terén bizonyos fokig a ministeri felelősséggel ellenkezésben a rendtartás tökélyéi lehetetlenné teszik, igenis szerves törvénnyel kiküszöböltessenek. (Strausz István : Tessék csak hozni a törvényt !) Csak röviden akarok foglalkozni az internálótábor kérdésével. Ha a részletekbe akarnák belemenni, túl messze vezetne ; csak néhány számadatot kívánok felhozni. Azzal méltóztatnak engem vádolni, hogy én az internálás intézményének fentartásával bizonyos —• mondjuk — előszeretettel veszem igénybe a rendelet által rendelkezésemre bocsátott ezt a hatáskört. Méltóztassanak meghallgatni a következő számokat. 1922. júliusában, tehát röviden azután, hogy én a belügyi tárcát átvettem, az internálótáborban politikai internált volt 202. Oroszországból hazatérő, tehát szintén politikai okokból internált volt 71 : a politikai internáltaknak összes száma tehát 278 volt. Ennek ellenében az utolsó heti jelentés szerint államrendészeti okokból internált van az iiüternaiotáborban 45, hazatérő pedig 12. (Propper Sándor : Annál inkább fel lehetne oszlatni az internálótábort !) A 273-as számmal szemben tehát ma mindössze egy 57-es szám áll, ugy hogy azt liiszem. a t. kéüviselő urak is kénytelenek elismerni, hogy én az állandó revíziók folyamán igenis arra törekedtem, hogy minél kevesebb legyen az államrendészeti okokból internáltak száma. (Györki Imre : Mennyi van a szolgabiróságoknál és a rendőrkapitányságoknál őrizetben ! Hónapokig, negyedévig tartják ott ós nem terjesztik fel az iratokat ! —Zaj jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Rakovszky Iván helügymiiiister: Az állandó revíziók folyamán pedig a jövőben is arra törekszem, hogy elérjük azt az ideális állapotot, hogy az internálótáborban államrendészeti okokból internáltak ne legyenek. Haladunk e felé a cél felé és remélem, hog-y a köznyugalom helyreállításával el is fogjuk érni. Csakhogy nem egészen igaz, ha azt méltóztatnak mondani, hogy ha úgyis e felé a cél felé törekszünk, miért tartjuk fenn az internálótábort. (Peyer Károly: Miért tartanak a főszolgabírók fogdáiban embereket előzetes internálási eljárás címén ?) Abban az internálótáborban nagyon sok olyan internált van, akiket dologházba kellene zárni törvény szerint és addig, amíg a dologház felállítva nincs, itt vannak elhelyezve. Másrészt én az internálás jogának fentartását nem is azokkal szemben tartom szükség"esnek, akik a múltnál fogva oda bekerültek és ottan tisztességesen viselkednek. (Propper Sándor : Tessék haza ereszteni őket ! ) Én a jövendőre gondolok s arra az eshetőségre, hogy ma még mindig nem lehetünk bizonyosak abban, hogy nem következik-e be megint valami nagyobb konvulzió az ország belső életében, (Propper Sándor : A ceglédi piacon !) erre az eshetőségre és erre a jövendőre való tekintettel igenis helyesnek tartom, hogy ilyen esetben a kormánynak meg legyen á. joga arra.