Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-234

Î88 A nemzetgyűlés 2H4. ülése 1ÍJ24. éri február hó 5-én, kedden^ »ügyekben« szó után kérem zárójelek közé beszúrni >(a törvény 23. § L bekezdése.)« szavakat. .Ez t. i. utalás. A tizedik sorban az »ennek a rendelkezésnek alapján« szavak törlését kérem, ugy hogy ezután a »nem« szócska nagy N-nel kezdő- | dik. Ez csak stiláris módosítás. Végül a bekezdés végére kérem felvenni a következő mondatot: A törvény 23. § 2. bekezdését a megállapítás vételétől számított 30 napon belül a földmivelésügyi minister alkalmazásba veheti.« Ez kapcsolatban van a megállapítással; amennyiben a megállapítás nem felel meg, abban az esetben a földművelésügyi minister ugyanazokat a jogokat gyakorolhatja, amelyek a feleknek vannak biztosítva az alaptörvény 23. § 2. bekezdésében. Elnök: Kiván-e még valaki szólni? Héjj Imre jegyző: G aal Gaston ! Gaal Gaston: T. íNemzetgyülés! lin nek a szakasznak ama rendelkezéseihez, amelyek tisztán perrendtartási jelentőségnek, nem kívántam hozzászólni, mert azt tartom, hogy ezzel a jogászok foglalkozzanak, akik^ erre mindenesetre sokkal hivatottabbak, mint én. Ami ennek a szakasznak célját illeti, magam is azt tartom, hogy épen az elővásárlási jog megfelelő szabályozása és annak céltudatos gyakorlása az az eszköz, amellyel a legkisebb sérelem nélkül és a legkönnyebben közelíthetjük meg azokat az ideálokat, amelyeket a földreformtörvény megalkotásánál kitűztünk magunknak. (Ugy van! a jobboldalon.) Hiszen aki úgyis meg akar válni a. birtokától, arra nézve nem sérelem az, ha ezt a megválást nem azzal szemben gyakorolja, akinek a birtokát el akarta adni, hanem egyszerűen közbeeső vevő gyanánt belép az állam, amely a birtokot átveszi tőle és birtokpolitikai célokra felhasználja. A kérdés lényege azonban az, hogy a tulajdonos, akivel szemben az állam az elővételi jogot gyakorolja, semmi körülmények között ne kerülhessen hátrányosabb helyzetbe, mint amilyen helyzetbe akkor került volna, ha a birtokot magánosoknak adja el. (Helyedén.) Ez a legelemibb igazságpont ; ezen még vitázni sem lehet. A gyakorlati életben azonban mégis azt látjuk, hogy épen az elővételi jogok gyakorlásából kifolyólag igen sokszor^ óriási veszteség ér egyes tulajdonosokat, önhibájukon kivül. Nem akarok erre hosszasan kitérni, hiszen az előttem felszólalt szónokok konkrét példákat is hoztak fel arra nézve, hogy milyen sérelmek értek egyeseket a bíróságnak, földmivelésügyi kormánynak stb. hosszadalmas eljárása következtében, s hogy azok, akik évekkel ezelőtt jól eladhatták volna birtokukat, mostani rossz koronában kapják meg az árát, szóval kétségtelenül olyan anomália fejlődött ki, amely nézetem szerint mindazokban az esetekben, amelyekben a kérdés még orvosolható, feltétlenül orvosolandó is. Belátom, lehetnek egyes olyan konkrét esetek, amikor a tulajdonostól az akkori áron átvett földbirtok aránylag magasabb áron adatott át kisemberek kezébe, s ahol ez a reparáció már úgyszólván ki van zárva. A törvényjavaslat fi. §-ának 6. pontja is igen helyesen és okosan kimondja, hogy ezt a, réparációt pro futuro rábízza a Föld birtokrendező Bíróságra, amelynek bizonyos valorizációs hatáskört biztosit. Ezt azonban nem tartom egészen helyesnek, jónak és pláne nem tartom egészen igazságosnak, hogy a múltban már befejezett esetekre nézve a törvény valóságos tiltó rendelkezést tartalmazzon, A fi, ^ 6. bekezdésének harmadik mondata a következőképen szól: »Ilyen megállapítást azonban a jelen törvény életbelépésekor már befejezett ügyekben utólag kérni nem lehet.« Meg vagyok győződve róla, hogy talán azok sem akartak ilyen messzire elmenni, akik ezt a szakaszt készítették. Az az intenció, amely ezekben a szavakban kifejezést nyer, talán nem fedi teljesen azoknak intencióját, akik ezt a. szakaszt megalkották, mert hiszen a szakasz tnlajdonképen ! valorizációs szakasz, tulajdonképen egy meglévő, megismert bajt akar a jövőre nézve orvosolni. Ha pedig ez a szándék, akkor lehetetlen a máilezárt ügyeket ilyen mereven elütni a reparáció lehetőségétől. Nem származhatik veszély abból, ha ezt a mondatot, amely tiltó rendelkezést tartalmaz, ebből a törvényből egyszerűen kihagyjuk. Mert hiszen mi következhet be? Ha nincs tiltó rendelkezés, jogukban áll azoknak a feleknek, akiknek ügye már lezáratott, vélt vagy tényleges sérelmeik orvoslását kérni. Az orvoslás módját a szakasz világosan előírja, mert hiszen az Országos Földbirtokrendező Bíróságra bizza. Ha azonban ezt a mondatot bennhagyjuk, akkor az orvoslás teljes lehetetlenség, mert ez azt mondja ki, hogy ilyen orvoslást még csak kérni sem szabad. Azt hiszem, ez túl messze megy és épen ezért azt az indítványt 1 erjesztem be, hogy ezt a mondatot méltóztassék a szakaszból törölni. (Helyeslés.) Tisztelettel kérem indítványom elfogadását. Elnök: Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor : T. Nemzetgyűlés ! Aki a modern jogfejlődést figyelemmel kiséri, nem térhet ki annak megállapítása elől, hogy mindenütt, ahol egyáltalán civilizált államokról beszélünk, az állam kénytelen volt arra az álláspontra helyezkedni, hogy még azoknak a sérelmeknek esetén is, amelyeket az állam közegei követtek el, az egyén igenis kártérítési követeléssel fordulhat az állam ellen. Ha ezt az általános fejlődési elvet elfogadjuk, akkor nem tehetek mást, mint hogy örömmel üdvözlöm Gaal Gaston képviselőtársain indítványát, mert helytelennek és megengedhetetlennek tartom, hogy mi itt uj elvi álláspontra helyezkedjünk és azt mondjuk, hogy ha valakin jogsérelem esett, vagy — mondjuk — vélt jogsérelem esett, ennek tisztázását meg nem engedjük s az illetőt elzárjuk attól, hogy panaszával vagy vélt sérelmével a bírósághoz forduljon. Azt hiszem, hogy ennek n kérdésnek eldöntésére a biróság hivatott, épen ezért nem tartom megengedhetőnek, hogy bárkit is, akinek akár tényleges, akár vélt sérelmei vannak, ettől elzárjunk. Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy ebben az értelemben határozzon. Elnök : Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Rubinek István! Rubinek István: T. Nemzetgyűlés! A magam részéről legmelegebben pártfogolom Gaal Gaston képviselőtársam indítványát. Kétségtelen, hogy a földbirtok helyesebb megoszlása lehetővé tételének legegészségesebb módja az, amely a magánjogokat egyáltalán nem érinti: az elővásárlási jog gyakorlásának keresztülvitele és gyakorlása utján a földbirtok helyesebb megoszlásának megoldása. Ha a múlt statisztikai adatait szem előtt tartjuk, akkor azonnal sajnosán kell látnunk, hogy amig az elővásárlási jog gyakorlásának számtalan esete volt akkor, amikor a magyar kormány az elővásárlási jog gyakorlását elsőizben állapította meg rendeleti utón, addig a legutóbbi időben már az elővásárlási jog gyakorolhatásának csak igen szórványos esetei fordultak elő. Mi az oka ennek? Ennek oka semmi másban nem keresendő és kereshető, mint abban, hogy sajnos, az eladó igen sokszor nem kapta meg az elővásárlási jog gyakorlása esetén azt az értéket, amelyet a szerződésben a maga javára kikötött. Igen természetes tehát, hogy amikor az eladó ki volt téve annak, hogy az adás-vevési szerződés megkötése alkalmával megállapított vételárat elővásárlási jog gyakorlása esetén értékben nem fogja megkapni.