Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-233

156 A nemzetgyűlés 233. illése 1924. közben kell járnia, hogy az igazság érvényesüljön vagy amiatt, mert előfordul, hogy az igazság egy kissé labilisán kezeltetik. És igy megy ez tovább. Pedig tessék elhinni, a politikában nagyon nehéz megtalálni azt a pontot, hogy hol van az átmenet a jóból a rosszra. (Ugy van! főbb felől.) Itt nagyon nehéz disztingválni. Engem tisztán az vezet, hogy valamivel komolyabbá tegyem a képviselői működés lehetőségét. Minduntalan azt látom, hogy a képviselők mellékfoglalkozások által annyira igénybe vannak véve, hogy nem jut idejük képviselői kötelességük teljesitésére. Ha nem igy volna, nem kellene folytonosan az ellen küzdenünk, hogy az ülést nem is 10 órakor, hanem még féltizenegykor, tizenegykor vagy később sem lehet megnyitni, délután pedig öt órakor vagy egynegyed hatkor, mert a Ház határozatképtelen. Ez csak annak jele, hogy a képviselőknek nincs fizikai idejük, mert nem tehetem fel képviselőtársaimról, hogy ők ezt a kötelességüket olyan hanyagul teljesítenék, hogyha az élet megadná rá a lehetőséget, akkor sem jönnének idejében be. (Felkiáltások fobbfelől : A nyolcórás ülések is okai ennek !) Nem tartom tehát helyesnek, ha megadjuk a lehetőséget ahhoz, hogy a képviselői hivatás még nehezebbé váljék s még inkább megakadályoztassék az, hogy a képviselők itt megjelenhessenek. Ha az a képviselő — pláne törvény alapján — kvázi hivatásos szakértője lesz kerületében a különböző érdekcsoportoknak, akkor ez annyit jelent, hogy ő nagyon sokszor talán hetekig tartó tárgyalásokon is részt fog venni, mindenesetre funkciót fog ott teljesiteni, amely bár lehet közérdekű : de semmi körülmények között sem törvényhozói, vagy kormányelíenőrző működés és igy magában véve a képviselői kötelességgel szorosan össze sem függ. Nagy örömmel vettem volna, ha a kormány arra a bölcs és humánus álláspontra helyezkedett volna, hogy ingyen képviseletről gondoskodik mindazok számára, akiknek igényük lehet a bonyolult eljárás folyamán jogi segélyre, akik azonban a mai drágaság mellett ezt igénybe venni nem tudják, szemben a nagybirtokkal, a^ely a legjobb nevű ügyvédeket (Gaal Gaston : Képviselő-ügyvédeket!) meg tudja magának szerezni. Nagyon sokszor talán a nép bizalma is azok felé fordul, akik már nagynevű ügyvédek, vagy pedig mint képviselők, nagynevű ügyvédek lesznek (Beck Lajos : Nagy súlyú, nem nagy nevű) — mindegyikre van precedens, azonban de facto azt hiszem, a kormánynak volna kötelessége gondoskodni arról, hogy mindenki, aki ebben a tekintetben a jogi segélvre rá van szorulva, azt ingyen megkapja. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésücjyi minister : Pénz is kellene hozzá !) Amint felállítottuk szegényjogon a pártfogó ügyvédek intézményét, ugy itt is megilleti az ingyenes ügyvédi képviselet a szegényeket ; tessék megadni ezt a jogsegélyt. Azt hiszem, nyugodtan állíthatom, hogy én itt nem szoktam a kiadások fokozása terén közreműködni, ezt azonban olyan dolognak tartom, hogy erre pénznek kell lennie, akármit mond is a pénzügyminister, mert ez fontos, országos érdek. (Ugy van ! balfelől.) Ezt én mindenesetre jobb megoldásnak látnám, mint azt, hogy a különböző magánérdekeket a közérdekkel összekeverjük. Nem évi február hó 1-én, pénteken. tartom megengedhetőnek, hogy végeredményében a tőkeerős, gazdag embereknek előnyöket biztosítsunk a szegényekkel szemben. Lehetnek ugyan képviselők, akik — szerintem teljesen helyes alapon járva el, — a nincstelenektől és ezektől a szerencséktelenektől nem fogadnak majd el semmit azért az ügyvédi munkáért, amelyet érdekükben — különösen a földbirtokreform végrehajtásával kapcsolatban — kifejtenek, de nem ez a helyes megoldás. Nem állitom azt sem, hogy ez tisztán ügvvédi felfogás szempontjából jobb, csak azt az álláspontot lehet elfogadnom, hogy az ügyvédnek joga van kenyerét megkeresni, joga van megbízást bárkitől is elfogadni. Azonban disztingváljunk és legyünk őszinték. Idézzük fel Deák Ferenc szellemét, aki, mikor egyszer megkérdezték tőle, hogy mit szól hozzá, vájjon a bankár lehet-e képviselő? — igy hallottam — azt felelte : »Szabad nektek bankároknak lenni, de nem illik.« (Ugy van ! balfelől.) A szabadság illik, de a kijárás, a közbenjárás és az ezzel összefüggő ügyek terén ezt a finomult erkölcs szempontjából célszerű elbírálni. Én azt hiszem, ha mi ezen a téren szigorúak vagyunk — szigorúbbak talán annál is mint ami momentán szükségesnek látszik — mindenesetre helyesebben járunk el, mintha lazább felfogáson vagyunk. (Ugy van ! balfelől.) Mert ha szigorú álláspontot foglalunk el, a végrehajtásnál még mindig nagyon sok esetben arra kényszerítenek a körülmények, hogy engedjünk ebből ; a legszigorúbb felfogás is kénytelen bizonyos fokú opportunizmusból valami kis engedményt tenni ; de ha egyszer a lazább álláspontot foglaltuk el, akkor az engedmények mindig nőnek és a megindult lavinát nagyon nehéz feltartóztatni. Ezek a célok vezettek engem s ezért azt mondom : mulasztást látok a kormányzat szempontjából abban, hogy már eddig is nem gondoskodott a nincstelenek megfelelő képviseletéről. Ezek megfelelő képviselete közérdek (Ugy van ! Igaz ! Helyes ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és épen azért, mert közérdek, nem arra való, hogy privát célt szolgáljon, legyen az politikai cél vagy anyagi cél, amennyiben ez képviselővel van összefüggésben. Indítványomat azért terjesztettem elő, mert igazán megvallom, talán némi tévedés történt. En ugyanis a legjobb meggyőződéssel azok után a hirek után indultam, amelyeket hallottam. Azt hallottam, hogy ez volt a ministerelnök álláspontja s hogy ezt az álláspontot vitte a bizottság elé a földmivelésügyi minister is ; azt hallottam, hogy ez az álláspont végeredményben legalább is nyilt kérdésnek fog tekintetni a párt részéről és hogy nem fogunk majd itt egy párthatározattal, párt meggyőződéssel szemközt állni ebben a kérdésben, amelyről nagyon sokan azt mondták, hogy tulaj donképen nem is elvi kérdés. Azt hiszem, a nincstelenek, a törpebirtokosok sokkal jobban járnának, ha ez bekövetkeznék. Nem mondom általában, hogy minden kerületben igy lesz, mert egyes kerületekben, amelynek képviselője első-^ rangú jogász, vagy pedig humánus ember, vagy talán nem is annyira jogász, mint inkább szorgalmas ember, az igénylők egyes osztályaitalán veszítenek valamit — mert hiszen egyszerre kettőt nem képviselhet, általános szempontból képtelen lesz kötelességét teljesiteni, mert egyszerre leg-