Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-233

14 nemzetgyűlés 233. ülése 1924. feljebb egy érdekeltséget, eg}' osztályt képvisel­het — de azért az a kerület sem fog végeredmény­ben rosszabbul járni, ha hivatalból gondoskodunk arról, hogy ezeknek a megfelelő védelem ingyen rendelkezésükre álljon. Ezt a kérdést azért vetettem fel, mert azt tapasztaltam, hogy a földmivelésügyi minister­nek néha sikerült igazán a nép érclekében levő felfogását teljesen érvényesítenie. Azt hiszem, hogyha a földmivelésügyi minister ur a jelen esetben, is sarkára áll a pénzügyi kormányzattal szemben, az ország csak megnyugvással veheti, hogy mi igenis, biztositjuk az érdekelteknek ezt a védelmet. (Egy hang jobb jelöl : Hova tartozik az indítvány ?) Hogy hova tartozik, képviselő­társam ? En az utóbbi idők törvényalkotási technikája alapján elindulva, azt hiszem, azt mondhatom, hogy ma már eldönteni nagyon ne­héz, hogy a logika szabályai s a törvényalkotás komoly szabályai szerint mi tulaj donképen hova tartozik. Az utóbbi időben törvényeink a forma szempontjából mindenesetre kifogás alá esnek, talán pongyolábbak, mint arra szükség van, de végeredményben ez nem lehet akadály a tekin­tetben, hogy a lényeget igenis, keresztül vigyük és a lényegnek érvényt szerezzünk. Ha szigorúan akartam volna eljárni, tisztán a kodifikálás szem­pontjából, akkor inditványom egy részét itt kel­lett volna megtennem, hivatkozva arra, hogy annak idején, amikor az első nemzetgyűlés idejé­ben felállították az Országos Földbirtokrendező Bíróságot, ezt a kérdést avval kapcsolatban némileg szabályozták — szerintem ugyan nem elég kielégítően — épen azért, mert ezt a nem kielégítő rendezést olyannak tartom, amelynek tisztább, világosabb, precízebb magyarázata az eredeti törvény lényegével ellentétben nem áll, azért vetettem oda ezt a gondolatot. De méltóz­tassanak elhinni, ép olyan megnyugvással veszem tudomásul azt, ha a nemzetgyűlés és a kormány bölcsessége azokat a garanciákat, amelyeket a közéleti tisztaság és az ügy komolysága érdeké­ben indítványommal el akartam érni és a kor­mánytól kérni, részben a 12. §-nál valósítja meg. Méltóztassanak elhinni, ez nekem nem lényeges. De ha meg akarjuk csinálni, akkor az nem lehet akadály, hogy ez széliben hangzanék a 12. §-ban. Azt hiszem itt is megtehetjük ezt és minthogy ennek akadályát nem látom, kérem méltóztassék indítványomat elfogadni. (Helyeslés balfelöl.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. A földmivelésügyi minister ur kivan . szólni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi mi­nister : T. Nemzetgyűlés ! A t. felszólaló képviselő ur szemrehányást tett abban a tekintetben, hogy az eredeti javaslatban benne volt az ügyvéd­képviselők kizárása. Amikor egy törvényjavaslat­tervezet készül, sohasem készül az olyan formán, hogy azon soha semmi változtatás ne történjék. Egy törvényjavaslattervezet arra való, hogy azt az illetékes faktorokkal, szakértőkkel, képviselők­kel, párttal, vagy akárkikkel, akiket illet, le kell tárgyalni, össze kell foglalni az eredeti alapvető kérdéseket egy javaslatban és akkor a tárgyalás folyamán alakul ki a kész törvénvjavaslat a több­féle véleményekből. A novella sem maradhatott abban az első évi február hó 1-én, pénteken. 157 fogalmazási formájában, amelyben először papirra vettetett, hanem meg kellett azt tárgyalni és azt hiszem mindenki azon a nézeten van, hogy a tár­gyalásnál az okosabb gondolatnak, egy helyes megjegyzésnek és helyes kívánságnak engedni kell, és aszerint keil alakítani a végső szöveget, amint az lehetségesnek látszik. Ez a"novellánál is így volt s nem is" volt a novella első fogalmazásá­ban leszegezve az, hogy ezen sem jobbra, sem balra, sem előre, sem hátra semmiféle módosítás, semmiféle változtatás nem történhet. Ebben a tekintetben nem lehet sem a ministerelnököt, sem a földmivelésügyi ministert azzal a váddal illetni, hogy valami előbb bent volt a javaslatban, most meg kivették belőle. (Mozgás. Halljuk! Halljuk ! jobbjelöl.) Egyes képviselő urak, külö­nösen pártonkívüli képviselő urak megtehetik azt, amit igen t. képviselőtársam mondott, hogy neki egy bizonyos pontra nézve meg van a véleménye és azt a véleményét, ha lesz belőle törvény, ha nem lesz belőle törvény, de fentartja és semmiféle­képen nem enged abból. A törvényhozás beren­dezése az, hogy egy törvényt megalkotni csak a többségi szavazatokkal lehet, tehát ha valaki törvényt meg akar alkotni, ha valami törvényt akar hozni bármityen irányban, annak olyan törvényjavaslattal kell előállnia, amelyet a nem­zetgyűlés vagy a képviselőház többsége elfogad. Akármilyen okos ember legyen is az a minister, ha törvényt akar alkotni, akkor számot kell vetnie azzal, hogy annak a nemzetgyűlésnek vagy ország­gyűlésnek többsége hajlandó-e azt elfogadni, mert hiába jön olyan törvényjavaslattal, amelyet a képviselők többsége el nem fogad. Tehát akármilyen legyen az a minister, aki egy javaslattal jön, kötelessége, sőt kénytelen a párttal letárgyalni azt és akkor a többség akara­tának engedni kell bizonyos kérdésekben és ugy kell a javaslatot megcsinálni, hogy az elfogadható legyen. (Meskó Zoltán : Ez az alfája a politiká­nak !) Ez a parlamentarizmus lényege és semmi­féle kormány ez alól magát ki nem vonhatja és semmiféle minister ezt félre nem dobhatja. Egyes pártonkívüli képviselők tehát megtehetik ezt a dolgot, de a többségi kormanyzópárt vagy a kormány erre az álláspontra sohasem helyezked­het, mert alkotni kell, alkotni pedig csak ugy lehet, ha a többség meg van hozzá. Ami az ingyenes képviseletet illeti, hiszen eddig az OFB.-nál, miután zárt tárgyalás volt, ügyvédi képviselet nem is volt. Hova kellett volna tehát a kormánynak ügyvéd-képviselőt küldeni? Minden községbe a tárgyalásoknál, az igénylés megállapításánál a kormány küldött volna ingyenes jogvédelem szempontjából ügy­védeket azért, hogy védjék. (Meskó Zoltán: Gazdasági és kincstári főtanácsosokat kell oda­küldeni ! Annyian vannak, hogy jut minden községbe Î) Beszélni könnyen lehet, de ez sokkal komolyabb dolog, mintsem hogy így el lehetne intézni. Méltóztassanak azoknak, akik az ingye­nes védelemről beszélnek, számotvetni azzal, hogyha minden községbe külön ügyvédet kül­dünk, azok nem mennek el oda ingyen. Milyen horribilis összegbe kerül csak egy ügyvédnek is a vidékre való kiküldetése Î Nincs az az állami költségvetés, amely ezt elbírná, ugy, hogy lehe­tetlenség erről csak beszélni is. (Létay Ernő : És hol lett volna garancia ezekben? Sehol 1) Ott NAPLÓ XX, n

Next

/
Oldalképek
Tartalom