Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-233

140 A nemzetgyűlés 233. ülése 1924., módosítást leszek bátor benyújtani. Én az átmeneti intézkedésekhez akartam ezt a módositást benyújtani, minthogy azonban a törvényjavaslat szerkezete ezúttal eltér a normálistól és átmeneti intézkedéseket nem tartalmaz, és Dénes t. képviselőtársam is a harmadik analóg szakaszt használta fel arra a célra, hogy indítványát beterjessze, igy tehát nekem is ennél a szakasznál kell a kérdéshez hozzászólnom. ,a Az általános vita folyamán bővebben fejtettem ki, hogy miért tartom én szükségesnek végre azt, hogy a törvényhozásból, a törvényszerkesztésből és törvényalkotásból kiküszöböljük azt a közéleti demagógiát, amely az első és a második nemzetgyűlés törvényalkotási módszerén végigvonul. Alig jött létre törvény az első és második nemzetgyűlésben, amelyben ne lett volna visszamenőleges intézkedés olyanokra nézve, akik a forradalmakban eselekvőleg vagy passzive, de valamilyen formában résztvettek, (Petrovácz Gyula: Nagyon helyes !) és minden intézkedés és rendelkezés, amely erre vonatkozott, (Vanczák János : Fordulhat á kocka ! — Zaj a jobboldalon.) sújtó rendelkezés volt, vagyis bizonyos jogokból és előnyökből kizárt egyéneket, akiknek a forradalomban valamilyen szerepük volt. Az én jogérzésem szerint à bíróság eljárásán kivül semmiféle más testületnek nincsen joga valakit sújtani valamivel, mert ez ellenkezik a büntetőjog szellemével és fejlődésével. Azért vannak büntetőtörvények és azért vannak a büntetőtörvényeket alkalmazó bíróságok, hogyha valahol bún van, azt megtorolják ; másnak erre joga nincs. Én ezt igy tudom, vallom és igy tartom célszerűnek. Ezért törvényekbe külön sikanériákat beiktatni feleslegesnek tartom, mert ez, azt hiszem, csorbát üt a birói tekintélyen és csorbát üt azon a gyakorlaton, melyet különösen a túloldalról szeretnek itt nagyon hangoztatni, hogy t. i. minden tekintetben tiszteljük a bíróságot és nyugodjunk meg annak ítéleteiben és azon túl ne keressük senkinek a bűnösségét vagy bűntelenségét. De ettől eltekintve, célszerűségi és társadalmi szempontból a társadalom megnyugodhatása szempontjából keli azt a kérdést, nem tudom hányadszor, de ismételten felvetnem, hogy végre szakítsunk ezzel a módszerrel. Ha a túloldalról, a kormány és a kormánypárt részéről olyan sokszor elhangzik az a kívánság, hogy szakitsunk végre a széthúzással és próbáljuk egymást megérteni, akkor azt kell mondanunk, hogy ezt magánál a törvényalkotásnál, a törvény szerkesztésnél kezdjük meg és ne húzzunk elő á hajánál fogva régi, képzeletbeli, állítólagos, létező vagy nem létező bűnöket és ezek miatt ne sújtsunk olyanokat, akiket a büntetőbiróság nem sújtott, akiket a büntetőbíróság nem vett elő, valószínűleg azért, mert erre nem volt megfelelő jogalapja. Tudjuk nagyon jól, hogy a forradalmak bukása után olyan uj jogszabályokat hoztak létre, amelyek mellett bűn nem maradhatott megtorlatlanul, mert olyan rigorózusan és olyan szigorúan, mondhatnám, olyan egyoldalulag kezelték ezeket a kérdéseket, hogy nemcsak hogy bűn nem maradhatott megtorlatlanul, hanem igen sokszor sodródtak bele büntetőjogi eljárásba olyanok, akiknek tulaj donképen semmi bűnük nem volt. Ez lehetett tévedés, felületesség, de miután nem volt fellebbvitel a gyorsított eljárás | évi február hó l-en, pénteken. folyamán, a törvény olyan egyéneket is sújtott, akik azt nem érdemelték meg. Amikor ilyen szúk, aprólyuku rostán ment keresztül a forradalmak büntetőjogi elbírálása, nem látom be, hogy miért kellene ezen felül külön törvényparagrafusokban embereket gazdaságilag, exisztenciájukban sújtani. Nem tudom ezt belátni, és különösen azért tartom szükségesnek az ezzel a módszerrel való szakítást, mert amíg a nemzetgyűlés maga nem tud felemelkedni egy magasabb nézőpontra, amig nem tudja belátni, hogy öt esztendő után végre csakugyan be kell szüntetni a politikai üldöztetéseket, addig a társadalom nem nyugodhatik meg. (Mozgás a jobboldalon.) Arra már nem is hivatkozom, amire eddig is joggal hivatkozhattam, most is hivatkozhatom és talán még fogok is hivatkozni s amire Dénes t. képviselőtársam is hivatkozott, hogy odaát is ülnek igen jelentékeny férfiak, olyanok, akiknek a forradalmakban igen jelentős szerepük volt, amely szerepekre más atmoszférában, mások elbírálása után nagyon is rá lehetne fogni, hogy a forradalomban veszélyes működést fejtettek ki. (Barthos Andor : Kik azok?) Miért tetszik kivánni, hogy ezt nem tudom hányadszor is elmondjam ? (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak egyéni vitákat folytatni. A képviselő urat pedig kérem, tessék a tárgyhoz szólani. (Klárik Ferene : Fel lehet olvasni a névsort Î — Barthos Andor : Tessék \) Propper Sándor ; Ha Barthos képviselő ur kivánja, akkor el fogom hozni annak a 27 forradalmi főispánnak listáját, akik a forradalombaji tevékeny, vezető szerepet játszottak, most pedig odaát ülnek az egységespárton, mint egységespárti képviselők. (Felkiáltások jobbfelől r Ezt már hallottuk ! — Berki Gyula : Mindig inszinuál ! Egy beszédet nem tud mondani inszinuáció nélkül ! — Drozdy Győző : Nem illik másokat büntetni azért, amit azok is elkövettek, akik ott ülnek ! — Létay Ernő : Ez nem dehonesztáló ! Az illetők nagyon becsületes, derék emberek Î — Szabő István (sokorópátkai) : Nem erről van szó 1 — Zaj.) Berki t. képviselőtársam, a tények nem inszinuációk, épugy, mint ahogy a tehenek nem lesznek ezentúl inszinuációk, ha olyan értelemben fognak szóba kerülni, hogy valakinek teheneket adtak költségei megtérítése fejében. Ami tény, valóság és vitán felül áll, azt nem lehet inszinuációnak nevezni. (Zaj.) Inszinuáció az, ha valakit alaptalanul meggyanúsít valamivel. Én azonban nem gyanúsítok, én csak történelmi tények alapján állapítom meg, hogy a túloldalon ül egy forradalmi minister és 27 forradalmi főispán és ismételten kijelentem . . . (Szijj Bálint : Ott pedig tiz kommunista képviselő ül î — Szabó István (nagyatádi) f oldmivelésügyi minister: Egyébről sem tud beszélni, csak örökösen erről. — Nagy zaj.) Elnök (csenget) ; Csendet kérek, képviselő urak! (Felkiáltások jobbfelőlt Ne térjen él a tárgytól l) Propper Sándor : Én a tárgynál maradok, ha nem térítenek el a tárgytól ; de ha a tárgytól eltérítenek, arról nem tehetek. Elnök : Gondoskodni fogok arról, hogy a képviselő urak ne térítsék el cs arról is, hogy a képviselő ur ne térjen el a tárgytól ! (Felkiáltások