Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-232
124 À nemzetgyűlés 232. ülése 1924. évi január ho 31-én, csüiortokotU hassanak. Ez rendben van t. Nemzetgyűlés, de azt mondja továbbá a törvény, hogy iryen célra többek között csak olyan ingatlanokból lehet adni, amelyek 19i4 július ho 21. napját megelőző 5ü éven át, habár csak egy izben is gazdát cseréltek. Itt tehát az alaptörvény különoséget tesz t)U éven beiül szerzett birtok és 60 éven túl szerzett birtok között. (Barthos Andor: Ez helyes is!) tJgy gondolom, a törvény intenciója is az, hogy loiurei ormot azért csinál UIIK, nogy a aa^y onIOÜOK:, laufunuiumok túltengését luegsztmtessuK es aranyosaou, egészsegeseüD, igazságosa uo birtoüiiitígosziast esmaijunK. Ha a törvénynek ez a ceija, aKkor semmi szuKseg sincs arra, hogy kiaunoseget tegyuiiK olyan ailampoigar birtoka Kozott, aKi DO even beim szerezce a oirto&at es oiyan a-iampoxgar Dirtoxa Kuzuii, aKi w even lui szerezte a birtOKat. U>aruios Aiiuor: Sajátságos ieiiogas.) Tuoom, hogy az osi jogokat euaig mindig talán tóim es KtüunoseoD veueiemben reszesiteueK. Jhm azonuan eierKezetineK latom az i«ot a Kuzmegnyugvas szempontja Dói, az egyenlő elbánás s az állampolgári jog egyenlősége szempontjából, hogy legalább ezen a téren szuutessuü meg a Különbséget és ne tegyünk különösedet bü éven beiül es 60 even tűi szerzett birtokok között. (Mándy Sámuel : 50 évről van szo !) 60 évről, mert hiszen az D0 év 19i4-től visszaieie számitoaik, ni a peclig mar iy24-ben vagyunk. ha tehát a törvény intencióit tekintjük, ha a magyar kormánynak s a magyar nemzetgyűlés tuuuségéneiv is azt az intencióját kutatjuk és akarjuk megvalositani, hogy a tüskét kill uzzuk a testből, mincien egyes kérdés alkalmával, mert különben kelevényeket okoz, azt szeretném, ha az alaptörvény ü. ^-a hetedik pontjának második bekezdése akként módosittatneK, hogy arra érdemes kisbirtokosoknak, tovaDDá okleveles gazdáknak és gazdatiszteknek a gazdasági célszerűséghez képest nagyobb ingatlanokat is lehet juttatni, még pedig a megváltás alá eső minden ingatlanból. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) (Mándy Sámuel : 'Tegye oda, hogy : »lehetőleg« !) Tisztelettel kérem indítványom elfogadását, mert ezzel a magyar kormány óriási hibát tesz jóvá ós legalább elveszi az élét azoknak a támadásoknak, amelyek ma a külföldön, de a belföldön is azért érik a földreformot bizonyos oldalról, mert ennek éle csak a 60 éven belül szerzett uj birtokok ellen irányul. (Zaj.) Elnök : Szólásra senki sincs feliratkozva. Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A földmivelésügyi minister ur kivan szólani. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Nem mehetek bele a szakaszoknak örökös nyújtásába. (Ugy van! a jobboldalon.) Azt a sorrendet, amelyet most a képviselő ur kifogásol, igen beható tárgyalások előzték meg, (Ugy van! a jobboldalon.) s a törvény megalkotásánál ennek a sorrendnek megállapítása tekintetében egyhangú megállapodás történt. Nézetem szerint nem is volna helyes ezen a sorrenden változtatni, épen ezért kérem a javaslat elvetését. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Következik a határozathozatal. Kérem azokat a képviselő urakat, akik Dénes István képviselő ur indítványát elfogadják, szíveskedjenek felállani. Az indítványt a nemzetgyűlés egyhangúlag elvetette. (Derültség és felkiáltások a jobboldalon: Ő maga sem fogadta cl!) Következik a 3. §. Forgács Miklós jegyző (olvassa a 3. §-t). ElnoK : Szólásra következik 1 Forgács Miklós jegyző : Farkas Tibor ! Farkas Tibor: T. íNemzetgyülés ! Szerintem a 3. §-ban lefektetett mód semmiesetre sem jelent javulást a jelenlegi állapotokkal szemben, azért ennek az egész szakasznak törlését indítványozom. Volt alkalmam látni, hogy hogyan alkalmazzák ezt a szakaszt kint az életben, mert tudvalevő, hogy ha a képviselőtestületeknek, vagy tárgyaló-bizottságoknak nyilatkozniuk kell, ez a nyilatkozat olyan, hogy csak a legritkább esetben fedi a valóságot. A képviselőtestületi tagok az egyes esetekben csak a legnagyobb óvatossággal mernek nyilatkozni s az eredmény az, hogy ezáltal a selejtesebb elemnek előnyt nyújtunk a másik rovására. A novellának és semmiféle földreformnak nem lehet célja az, hogy a megkérdőjelezett elemek ép ngy kezeltessenek, mint a többiek. Felemiitek egy érdekes esetet. Az igénylők között jelentkezik egy asszony, és csak hosszú faggatás után derül ki, hogy miért jelentkezik ő és miért nem a férje, aki él. Amikor a képviselőtestület azt a véleményt nyilvánította, hogy ez méltó arra, hogy földhöz jusson, a bíró gondossága folytán kiderült, hogy annak az asszonynak a férje a börtönben ül, azért, mert agyonlőtte a papot. A képviselőtestületi tagok ugyanis —• amint egyesek nyilatkozataiból megállapítható, — félénkségből kerülnek minden olyan dolgot, mely miatt hadilábra jutnának a megbízhatatlan elemekkel. Azt mondják, fel is gyújthatnak engem, más kárt is tehetnek, miért ne mondjam tehát, hogy ez hozzávetőleg becsületes ember, A T agy hogy a hadiözvegy* erkölcsös. Tudok eseteket, amikor csak véletlen folytán derült ki, hogy a hadiözvegy hadiözvegysége alatt három, esetleg négy törvénytelen gyermeknek adott életet, de a képviselőtestület első véleménye mégis az volt, hogy ez a hadiözvegy erkölcsös. (Rupert Rezső: Persze, mert aki gyereket szül, az erkölcsös dolgot cselekszik. Ez biztos. — Zaj.) Házasságon kívül nem. (Rupert Rezső: Az az erkölcstelen, aki meg-fojtja a gyermekét, vagy elhajtja a magzatot. De az, aki gyereket hoz a világra, mind tisztességes nő. — Zaj.) Elnök csenget: Csendet kérek! (Rupert Rezső: Hiszen meg" is ölheti és el is hajthatja!) Rupert képviselő urat kérem, méltóztassék lehetővé tenni, hogy a szónok beszéljen. Farkas Tibor: Mindenesetre helyesnek tartottam, hogy erre rámutassak, mert van mód arra, hogy ilyen esetek megfelelő elbírálás alá kerüljenek, mig a gyakorlatban — azt hiszem — sokan fognak méltóknak nyilváníttatni, akik a törvény intenciója szerint épen nem méltók erre. Ha a földmivelésügyi minister ur ragaszkodnék ennek a szakasznak a fentartásához, akkor mindenesetre bátor volnék figyelmébe ajánlani azt, hogy a képviselőtestületnek^ és a tárgyaló-bizottságnak ez a meghallgatása a bírói részről ugy történjék, hogy ezek szavazzanak. Mindenesetre helyesebbnek tartom egyéni szempontból, ha valaki bátran megmeri a véleményét mondani, azonban az esetek legtöbbjében olyan gyengék, annyira opportunusok az emberek és annyira törekszenek a konjunktúrák kihasználására, hogy sokkal szí-
