Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-232

116 A nemzetgyűlés 232. illése 1924, itt semmi szerepe nincs, hiszen buzaértékben szokták megállapitani a föld vételárát. Azonkivül a megváltást szenvedő nemhogy hátrányos helyzetbe nem kerül, ha a vételár 50%-át azonnal megkapja, a többit pedig tiz évi törlesztéssel, mert jól tudjuk, hogy általában a megváltási eljárás során a vételár megállapítását a biróság tiz évre el szokta halasztani, ugy hogy a megváltást szenvedő a földhöz jutottaktól tiz évig csupán a biróság által vagy egyezség utján megállapított és haszonbért kapja, de a vételárhoz tulajdonképen nem jut hozzá. Ez a rendelkezés tehát előnyősebb a megváltást szenvedőre nézve, nem pedig hátrányosabb. Ezeket voltam bátor magyarázatképen megjegyezni. Elnök: Mándy képviselő ur félremagyarázott szavainak helyreigazítására szót kér. A szó a képviselő urat megilleti. Mándy Sámuel: T. Nemzetgyűlés ! Csak azért hosszabbitom meg néhány perccel a vitát, hogy választ adjak Szakács t. képviselőtársamnak, aki ma, amikor szakszerűen tárgyaljuk a kérdést, megismétli azt az állítását, amelyet akkor szoktunk tőle hallani, amikor napirendi viták alkalmával sürgeti a földreform kitűzését, hogy a nagybirtokoknál ugy járnak el, hogy a váltságot leveszik, a többire pedig azt mondják, hogy nagyobb területnek levágása már az okszerű gazdálkodás rovására menne. Ez teljesen ellenkezik a tényekkel. Egyáltalán nem jön figyelembe az, hogy mennyi a váltság. Csak az jön figyelembe, hogy mennyi az igénylő és mennyire kell az igénylőket kielégíteni. Hogy azután ez a váltsággal vagy nem váltsággal történik-e, az a gyakorlatban szerepet nem játszik, kivéve azoknál a birtokoknál, amelyeknél a törvén3

r értelmében bizonyos kímélettel kell eljárni, de amelyekre most nem térek rá, hanem majd az illető szakasznál fogok róluk szólani. Ez tehát nem helytálló, t. képviselőtársam. Ismerek itt a Házban ülő képviselőket, akik negyvenöt százalékot adtak le, jóllehet 15 százalék a váltság. Lehet, hogy egyes esetekben előfordult, hogy a biró kereste, hogy a váltság mindenesetre leadassék. Ilyen esetet tudok és több eset van arra is, hogy az illető mindenesetre igyekszik a váltságot elhelyezni, de hogy az okszerű gazdálkodás mikor tangáltatik, ez attól függ, hogy milyen részét veszik el a birtoknak. Kénytelen vagyok óvást emelni az ellen, hogy ez gyakorlat volna. De ha már felszólaltam ennél a kérdésnél, hozzá kell szólnom ahhoz is, hogy Létay képviselő ur a naaybirtok érdekében járt-e el akkor, amikor indítványát megtette. Amennyiben ő a nagybirtok érdekében járt volna el, nem járulnék hozzá indítványához. (Derültség balfelől.) Elfogadom azt, amit Kubiuek István t. képviselőtársam javasolt, hogy t, i. a kisbirtokosok megerősítése könyittessók meg azáltal, hogy ne kelljen nekik kimutatni, hogy rendelkeznek azzal az egész tőkével, amelyre vételárképen szükségük van. Meg kell azonban jegyeznem, hogy tévedésben méltóztatik lenni, hogy itt a kifizetésről volna szó; itt nem arról van szó ennél a szakasznál, itt esak az igény megállapításáról van szó. Arról van szó, hogy rendelkezik-e az illető kellő előfeltételekkel. Hát én hozzájárulok ahhoz is, hogy ha annak a kisbirtokosnak nincsen esak félannyi szabad pénze, vagy fundus instructus-a, akkor az elsősorban támogatandó, és ezeknél az okoknál fogva igenis hozzájárulok Eubinek István képviselő ur indítványához. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Létay Ernő képviselő ur félreértett szavai értelmének helyreigazítása címén kér szót. A szó a. képviselő urat megilleti. Létay Ernő : T. Nemzetgyűlés! Nagyon sajnálnám, ha ebben a kérdésben félreérttettem volna. Elsősorban is én annak a kijelentésére szoévi január hó 31-én, csütörtökön. | ritkozom, hogy én itt a nemzetgyűlésen sem a I nagybirtokot, sem a kisbirtokot, sem a törpeI birtokot nem védem és nem is védtem soha, ha{ nem azt az igazságot, amellyel egyetemes, országos célt vélek szolgálni. (Helyeslés balfelől.) Továbbá ezen a téren eléggé ismert az a közszereplésem is, hogy a nagybirtokosok nem számithatnak a soraikba, abból a szempontból, hogy a földbirtokreform terén túlságos kedvezményben igyekezném őket részesittetni. Ez ellen a vád ellen nem tartom szükségesnek védekezni, mert ezt annyira nevetségesnek tartom. Hogy vájjon a nagybirtok védelmét szolgálná-e az én javaslatom, e tekintetben csak egy gyakorlati példára mutatok rá. Amennyiben azt el méltóztatnának fogadni, az a gyakorlatban ugy érvényesülne, hogy — tekintettel arra, hogy az eredeti törvény 2, §-ának második bekezdése, illetőleg 7. pontja erre módot nyújt — ha egyes községekben a már kielégített igénylők után még vétetnének el földterületek, akkor ezekből a földterületekből olyan kisgazdák, akik kiválóan gazdálkodnak és mintagazdaságok alakítására alkalmasak, ezekből szintén földhöz volnának juttatandók. Aki az én intenciómat nem értette meg, az a törvényt magát sem ismeri, vagy nem tudja, hogy a 2. §-nak e 6. vagy most már 7. pontja kvadrál a törvény 2. §-ának 7. pontjával, amelynek kiegészítésére és megerősítésére szolgál. Az sem áll, hogy ezáltal az igényjogosultság bármi tekintetben kevesebbre vétetnék fel az egyes községekben. Igenis, többre vétetnék fel. A gyakorlatban, — ismételten hangsúlyozom, — sohasem állítják be előre összegszerűen, mennyiségszerüen, hogy mennyi föld áll rendelkezésre, hanem megállapitják az igény jogosultságból eredő szám szerűséget, hogy mennyi földre van szükség, (Ugy van! jobbfelől.) és esak azután történik az elvétel. Nem esik tehát az igényjogosultak kárára az, ha ilyen érdemes kisbirtokosok, akik egészséges birtoktestek alakítására és megművelésére alkalmasak, szintén földhöz lennének juttatandók. Szakács Andor (szólásra jelentkezik). Elnök: Milyen címen kivan a képviselő ur szólani? Szakács Andor: Olyan címen, mint Létay Ernő képviselő ur. Elnök: Tessék. Szakács Andor : T. Nemzetgyűlés ! Ha az ember valamit a legjobb meggyőződésből, a legjobb indulattal a mélyen t. Nemzetgyűlés szives figyelmébe ajánl személyes gyakorlati tapasztalatai, irások és Ítéletek alapján, nagyon szépen kérem a mélyen t. túloldal egyes tagjait, ne méltóztassanak állításaim valódiságát kétségbe vonni. (Mándy Sámuel : Nem a valódiságát vonjuk kétségbe, a tévedését mondjuk meg !) Nehogy olyan szinben tűnjek fel, hogy valamely állításommal félre akartam vezetni a t. Nemzetgyűlést, néhány szóval csak a következő tényt adom elő. Békésen elrendelte az Országos Földbirtokrendező Biróság a földosztó eljárás revizióját, mert maga az elnöki tanács meggyőződött arról, hogy mostoha módon történt az igényjogosultak kielégítése. Akkor odaküldtek egy uj tárgyaló birót, Karakas szegedi Ítélőtáblai bírót, aki azóta, ugy tudom, a szegedi tábla elnöke lett. Ö egy nagytekintélyű kiváló magyar ember, aki a legjobb indulattal fogott hozzá, hogy a reviziót megejtse. Azt az előterjesztést tette az Országos Földbirtokrendező Bíróságnak, hogy az eddigi eljárás annyira elhibázott ós olyan szűk, kis koporsószerü helyeket adtak az embereknek, hogy legjobb volna spongyát tenni rá és az egészet újból csinálni.