Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-232

A nemzetgyűlés 232. ülése 1924. évi január hó 31-én, csütörtökön. 115 létesítendő középbirtoknak, akár pedig a földbirtokreform eredeti célján túlmenő esetekben mi az 50 százalékos kedvezményt megadjuk. Nem szólnék semmit, ba az állam odaálína a kisajátítást szenvedők és a vásárlók közé és finanszírozná ezt az egész dolgot. Ezt az állam tenni nem képes. Azt hiszem, hogy fokozni indokolatlanul annak a terhét, aki már ugy is súlyos terhet visel a földbirtokreform következtében, nem tanácsos, Nem tanácsos azonban biztatni arra, hogy adósságra vásároljanak birtokot, különösen most, amikor krizis van. A publikum nagyrésze még mindig arra számit, hogy itt állandó koronaesés lesz, látva azt a kedvező konjunktúrát, amely a közelmúltban volt, és amely azt hiszem, tényleg hozzájárult ahhoz is, hogy a földreform ilyen kényes módon tárgyaltatik, s látva milyen nagy haszon származott abból, ha valaki rossz pénzen földet vásárolt. Ez örökké igy nem tarthat. De van egy másik ok is. Mindig azt hangoztatjuk, hogy többtermelést, intenzivitást akarunk. Ha ezt akarjuk, akkor azt hiszem, kívánatos az, hogy mielőtt valaki földet vásárol, elsősorban azt a meglevő földet instruálja be, szerelje fel ugy, hogy az az intenzív kezelésre — amely kisbirtokon is lehetséges — alkalmas legyen. Épen ebből a szempontból sem a közép-, sem a kisbirtoknál nem helyeselhetem azt az elvet, hogy magánegyén kárára egy másik magánegyénnek előnyöket juttassunk. Akceptálom esetleg azt, hogy mivel másképen nem lehet megoldani a rokkantak vagy a nincstelenek kérdését, itt áldozatokat követelhetünk, hanem hogy túlmenjünk ezen, hogy a családi birtokok alakításánál és a családi birtokokon túlmenő kisbirtokok és közébirtokok alakításánál is megint csak egy nagy áldozatot kívánjunk attól, akitől már úgyis eleget veszünk el, ezt sem szükségesnek, sem erkölcsösnek a magam részéről nem tartom. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Rupert Rezső! Rupert Rezső: Elállók a szótól! Elnök: A képviselő ur elállt a szótól. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Lé ta y Ernő ! Létay Ernő: T. Nemzetgyűlés! Ennek a szakasznak ebben a formájában, de egész valóságában is túlságos jelentőséget, sajnos, nem tulajdonitok. Gaal Gaston t. képviselőtársam tegnap igazán megható szavakkal festette le előttünk azt, hogy a földreformnak legfontosabb célja ugy a többtermelés, mint a nemzetfejlesztés szempontjából az, hogy egészséges birtoktestek alakuljanak és csak szociális szempontok parancsolják ránk azt, hogy egyébként mezőgazdasági értelemben vett satnya törpebirtokok alakuljanak. Épen ezt a célt nem szolgálja a birtokreform kellő eréllyel és odaadással, mert ilyen egészséges birtoktestek tudomásom szerint sehol az országban a földbirtokrendező bírósági ítéletek végrehajtása után nem alakultak. Hiszen ha ilyen egészséges kisbirtoktesteket alakítani akartak volna, ugy a törvény második §-ának második bekezdése alapján már lehetett volna ilyeneket alakitani, nem is lett volna szükség , arra, hogy a novellában ismételten s külön szakaszban foglalkozzék a törvényhozás ilyen uj rendelkezésnek statuálásá

val. Azt látom azonban, hogy a gyakorlatban az eredeti földreformtörvényuek ez a nagyszerű gondolata, annak hatása sehol sem érvényesült. Tudok esetet, hogy a tárgyaló bírák kivizsgálván a helyig viszonyokat, az elöljáróságok a tárgyalóbizottságok meghallgatása után javaslatba hoztak kiválóan gazdálkodó és elsőrendű felszereléssel rendelkező kisgazdákat, hogy az illetőknek elsőrendű szorgalmára ós gazdasági tevékenységére való tekintettel nekik különös kedvezményképen földterületet juttassanak. De a bíróság nem aprobálta a tárgyaló-bizottságok ily irányú felterjesztéseit. A valóság ugyanis nem az, hogy feleslegként földterületek maradnak. A valóság az, hogy feleslegként sohasam marad kiosztatlan földterület, mert ha a tárgyaló-bizottságok meg nem állapították már az igényjogosultságra a földterület mennyiségét, akkor a felesleges területek elvételére nem is kerül sor. Ha ennek a szakasznak valami gyakorlati értelmet akarunk adni, akkor azt vagyok bátor javasolni, hogy a szakaszból a »feleslegként fenmaradó területből« szavak töröltessenek, mert ezáltal elérhető, hogy a tárgyalóbirák direktívát kapnak arra, hogy ott, ahol a helyi viszonyok megengedik, ahol a megfelelő földterület rendelkezésre áll és ahol a gazdálkodó kisbirtokososztály gazdálkodási rendszere annyira üzemképes, hogy ilyen didaktiv hatású kisbirtoktestek alakithatók, ott a bíróság tényleg abba a helyzetbe hozassék, hogy imperative legyen kötelezve az ilyen birtoktestek alakítására. Tisztelettel kérem e módositásom elfogadását. Elnök: Szólásra következik

I Forgács Miklós jegyző: Drozdy Győző! Elnök: A képviselő ur nincs jelen. Kivan még valaki szólani? Szakács Andor képviselőm* kivan szólani ! Szakács Andor: T. Nemzetgyűlés! Végtelen sajnálatomra nem vagyok abban a helyzetben, hogy Létay Ernő t. barátomnak ezt az indítványát elfogadjam . . . (Csontos Imre: A nagybirtok védelme, — Létay Ernő: Akkor a képviselő ur nem érti a kérdést, ha ilyet állit!) Amikor a szakaszt olvasom és az előadó ur indítványát, amelyhez a magam részéről hozzájárulok, mert könnyebbé teszi a kisgazdának, hogy birtokát a fenmaradó feleslegből megnövelje, ez ugy hat rám, mint valami túlvilági zene, mintha a paradicsomot mutogatnák, amely legalább az én népem számára teljesen elérhetetlen. Megmaradó földekről beszél a szakasz, egészséges, törekvő kisbirtokosok további támogatásáról, de hiszen még az igénylők sincsenek nagyon sok helyen a revíziós eljárás során kiclégútve; nagyon sok helyen még a törpebirtokos sem kapta meg a kis családi birtokra való kiegészítést. Én^ nem ellenzem a szakasz felvételét, csak arra kérem az igen t. Nemzetgyűlést^ méltóztassék gondoskodni arról, hogy az eljáró kiküldött szakértők ne állapítsák meg minden esetben azt, hogy a vagyon váltság mértékén túl nem lehet leadni a nagybirtokból semmit, mert ha ezen túl is leadnak, az intenzív gazdálkodás lehetetlenné válik. Ha erre vonatkozólag nem teszünk valamilyen intézkedést, akkor néhány szórványos esettől eltekintve nem marad föld a kisbirtokosok további támogatására. Ezért nem fogadom el Létay t. barátom indítványát, amelynek intencióit teljes mértékben elismerem és honorálom és az ő jóindulatát sem vonom kétségbe, inert tudom nagyon jól, nem a nagybirtok támogatására gondol, ismerem az ő harcait odalent a nagybirtokokkal szemben a nép érdekében. Azért nem fogadom -el javaslatát, mert ha kötelezővé tesszük, hogy nemcsak a feleslegből, hanem minden esetben kell ilyen kisbirtok típusokat akár sorrend szerint is létesíteni, akkor a kielégítetlen nincsteleneknek, rokkantaknak és törpebirtokosoknak számát szaporítanánk. Amint mondottam, az előadó ur módosításához hozzájárulok. Farkas Tibor t. képviselő társamnak azt az argumentációját, hogy ez spekulációra vezet, nem fogadom el, A korona esésének