Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-232

§S A nemzetgyűlés 282. illése, 1924. . évi január M 31-én, csütörtökön. nik meg, csak azért nem történik meg, mert nincs ott erre elegendő terület. Tegyük fel, hogy van ott két ősi* családi középbirtok és kétszer annyi igénylő van, mint amennyi az a föld összesen. Hát hogyan lehessen kielégíteni ezeket az igénylőket? Nem lehet generalizálni. Én is foglalkozom a kérdéssel, nem mint ügyvéd, hanem mint agrárius, mint birtokos, akit érdekel ez a kérdés. Ismerem nem egy helyütt a viszonyokat, és arra kérem a t. Nemzetgyűlést, ne méltóztassék Rupert t. képviselő iir indítványát elfogadni, erre szükség nincs, mert a törvény igenis módot ad erre, az alaptörvény gondoskodik erről, ez megoldható és minden ujabb beszúrás csak zavarólag hatna. Én tehát az eredeti javaslat mellett foglalok állást. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A földmivelésüg'yi minister ur kivan szólni. Szabó István (nagyatádi) földművelésügyi minister: Tisztelt Nemzetgyűlés! A mai felszólalók közül Farkas Tibor t. képviselőtársam a visszavándorlók ügyével foglalkozott. A visszavándorlókkal szemben nagyon nehéz lielyzetben vagyunk. Természetes, hogy minden niaeryar ember óhajtaná, hogy a Magyarországból kivándorolt magyarok visszajöhessenek és itt megélhetést találjanak. A helyzet azonban mégis az, hogy azokat, akik a háború alatt Magyarországon voltak, a háborút végigküzdötték és végigszenvedték, semmiképen sem lehet hátrányosabb helyzetbe hozni azokkal szemben, akik a háború alatt külföldön voltak és a háborút végig nem szenvedték. (XJgy van! Ugy van! a jobboldalon.) Először is nekünk — ugyebár —- arra kell törekednünk, hogy amennyit adhatunk, elsősorban azoknak adjuk, akik ezért a földért véreztek és küzdöttek. (Ugy van! Ugy van! jobb felől.) A legnagyobb mértékben kívánnám én is — és azt hiszem, minden magyar ember kívánná —, hogy ha lehetséges volna, azoknak is juttassunk földet, akiket igy vissza lehet hozni. De ha a juttatás mértéke nem éri el azt, hogy ezeknek kielégitése után még földterületek maradjanak fönn, akkor nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a kivándorlottakat biztathassuk, hogy jöjjenek vissza, mert földet adunk nekik. Nálam Amerikából többen voltak Jdküldöttek azzal, hogy Amerikából az ott levő földmivelő népesség tömegesen visszajön, ha biztositani tudom őket arról, hogy itthon földet kapnak. Igazán fájó szívvel, de mindig azt kellett mondanom, hogy addig, amíg én nem üzenem nekik, hogy tömegesen jöjjenek, addig ne jöjjenek vissza, mert nem vagyok abban a helyzetben, hogy biztosítani tudnám őket arról, hogy megfelelő földterületekhez juthatnak. Tisztelt Nemzetgyűlés! Az eddigi tárgyalásoknál leginkább azokban a községekben tárgyalta le a bíróság az igénylést, ahol több volt az igénylés, ahol nagyobb volt a követelés a földbirtokreform végrehajtására. Ahol eddig a tárgyalások lefolytattattak, az igénylők kielégítése után földterületek nem igen maradtak. Egy-két helyen valami középbirtokot alapítottak, nagyobb földterületek azonban nem maradtak, úgyhogy erre a területre telepítést nem lehetett volna folyamatba tenni. A későbbi tárgyalásoknál, ha olyan he

; Ívekre kerül a bíróság, ahol kevés az igénylő és sok a föld, amelyet vagyonváltság réven le kell adni, akkor jön elő a telepítés alkalmazása, de a telepítés alkalmazásánál is elsősorban a bentlakókra kell nézni, mert a magyar népnek azzal a szokásával szemben, hogy nem úgyis igenyjogosultak, — hanem két-három holdat is kapjanak. Ezt kívántam t. képviselőtársam előadására megjegyezni. Már most rátérek Rupert t. képviselőtársam tegnap tett indítványára és ezzel kapcsolatosan Gaal Gaston képviselőtársam felszólalására. Amit igen t. képviselőtársam tapasztalt e téren, azon a vidéken, amelyről szólott, erre is áll az, amit az előbb bátorkodtam megjegyezni, hogy etekintetben Magyarországon egyöntetű eljárás a földreform szempontjából lehetetlenség, mert ott, ahol van sok föld, amely elosztandó az igénylők között, máskép jár el a bizottság*, mint más vidéken, ahol abszolúte nincs elegendő föld, amelyből az igénylőket ki lehet elégiteni. (Szijj Bálint: De tizenöt holdig egyetlen egy helyen sem egészítették ki.) Azt megengedem, de most nem erről vau szó. Most arról vagyok bátor szólni, amit Rupert képviselőtársam előadott. Rupert képviselőtársain azt mondotta, hogy azt a birtokigénylőt, akinek 2—3 holdja van, nem elégitik ki családi birtokkal, vagyis nyolc holddal, amely típusként van megállapítva, hanem csak öt vagy három holdig. A három hold pedig nem törpebirtok, az a nincsteleneknek járó maximális szám, az nem törpebirtok. Akinek két holdja van, az igényelhet a törvény szerint 7—8 holdat, amennyi a tipus, sőt 15 holdat is. (Szakács Andor: Szó sincs róla!) Én csak arra akarok rámutatni, hogy nem lehet a törvényt egyformán végrehajtani Magyarországon. Ahol van elegendő föld, kiegészítik 8—10 holdra is az igénylőnek a birtokát, ahol nincs, ott nem lehet. Ki az oka, hogy nem lehet? Az az igénylő az oka, mert nem akar elmenni a harmadik határba. Hiába mondja neki a bíró, hogy a harmadik határban kiegészíthetem magának a birtokát még két holddal, nem megy el, — ez természetes is, megértem, hogy nem megy — mert röghöz kötöttnek érzi magát. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ami Gaal Gaston t. képviselő ur megjegyzését illeti, aki támogatni volt szives Rupert t. képviselő ur indítványát, azt a megjegyzést tudniillik, hogy milyen kár volt ezt a reformot ugy csinálni, hogy egy-két-három holdanként osszuk el a nincsteleneknek —: hogy ugy mondjam — a földnek tekintélyes részét, ahelyett, hogy a földdel a kisbirtokost erősitenők meg, — sokkal ékesebben adta ezt elő, mint ahogy én ezt tudnám, azért én ezt nem ismétlem — akire nemzeti és agrár szempontból a legnagyobb súlyt kell helyezni ebben az országban, a törvénynek ezt a hibáját én is koncedálom. Ez igy van. El van határozva, hogy két vagy három holdat kapnak. Erre csak azt felelem, mélyen t. képviselőtársamnak, ha már igy történt, talán jobb, ha igy van, ne legyen az a panasz, hogy a mezőgazdasági munkásoknak nem adnak földet. Előbb-utóbb ugy is oda fejlődik a dolog, hogy — mondjuk — tiz év múlva ahhoz a kisbirtokoshoz vándorol a föld, akinek megerősitése indokolt, szükséges és egyedül helyes. Én még megadnám neki az elővételi jogot is, hogy annak idején elsősorban ő vehesse meg. Ebben a tekintetben most már nem segíthetünk. De ebből nem következik az, hogy miután — mondjuk — ez a hiba belecsúszott, vagy ez az elv egyáltalában hibás, azért Rupert képviselőtársam panaszát igy törvényhozási] a g orvosolhatjuk, mert ha nem orvosoljuk, nem járunk el helyesen. A minister ur igen helyesen mondotta, hogy a törvény annak, akinek egy, két vagy három hold földje van, joga van igényelnie a családi birtokra való kiegészítést. Ha tehát ez nem törté-