Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-232
A nemzetgyűlés 232. ülése 1924, é özvegy rengeteg- gyermekkel, elhagyatva, legtöbbnyire munka hiányában ki van dobva jóformán az életbe, kénytelen arra, hogy férfit vegyen maga mellé, mert a férfi a családfen tartó. Törvényes férjet azonban nem vehet, mert a holttányilvánítási eljárások szünetelnek a bíróságoknál minden felé, mert nem bony olittat-hatnak le. Vagy annak van tehát kitéve az a hadiözvegy, hogy gyermekei elpusztuljanak az éhezéstől, hidegtől, meg egyéb nyomortól, vagy pedig rá van utalva arra, hogy különben egy rendes, tisztességes családapát keressen gyermekeinek, magának pedig férjet. Ez nagyon komoly kérdés, mert hiszen a földigénylők jelentékeny részét hagyják "ki ezen a címen. Mindaddig tehát, amig a magyar kormány nem gondoskodik arról, hogy ezek a holttányilvánítási perek haladéktalanul letárgyaltassanak, mindaddig, amig a magyar kormány ezt nem biztosítja a számtalan hadiözvegy részére, és nem teszi lehetővé, hogy törvényes utón vallják férjüknek azokat a férfiakat, addig az én nézetem szerint ezen a címen kihagyni annyi hadiözvegyet nem szabad. (B, Podmaniczky Endre ; Addig csak vadházasságban él!) Koncedálom, t. képviselőtársam, de azok is rendes magyar emberek, föld' mivelő emberek és azoknak a hadiözvegyeknek férje és azoknak az árváknak apja a magyar hazáért halt meg. Mégis méltányosnak és jogosnak tartanám tehát, hogy ezeket csak igy ne zárjuk ki. Méltóztassanak megengedni, hogy reátérjek még egy harmadik fontos okra is, amelynek címén megint igen sok földmives embert zárnak ki a földmivelésből. A bizottságokban ugyanis azt a praxist követik, hogyha valamely földmivesnek, földmunkásnak iparigazolványa van, kizárják a föld igénylésből, bár az ipart már csak mellékesen üzi. Tudjuk jól, hogy a földmives ember és a földmunkás az év bizonyos szakában nincs mivel foglalkozzék: az ilyen ember, hogy mégis tudjon valamit a családjának szerezni, kénytelen valami mellékfoglalkozást űzni, elmegy egy libát, egy malacot vagy egy borjnt eladni. Ha nincs igazolványa, megbüntetik, viszont akinek ilyen igazolványa van, azt a főrendező-bizottságokban egyszerűen kizárták azon a címen, hogy iparigazolványos, nem földmives, tehát ennek nem juttatandó föld. Ez visszás állapot, amelyet a praxis termelt ki, a praxis mutatott meg. Derék, becsületes, földmives magyar emberek hagyatnak ki, tehát efölött nem térhetünk könnyen napirendre. Mindezen okoknál fogva bátorkodom a következő indítványt a mélyen tisztelt Nemzetgyűlés elé terjeszteni (olvassa): A 2. § 5. pontja: »Aki bűntett, vagy az állam ellen irányuló, vagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt bírói eljárás alatt áll, vagy jogerősen elitéltetett, de büntetését még nem töltötte ki, továbbá aki megátalkodott rendbontó, tékozló, iszákos, erkölcstelen vagy munkakerülő életmódot folytat, ingatlan juttatására érdemtelen.« A törvény 3. §-ának 6. pontja igy módosittassók, mert akkor precízen meg van mondva abban, hogy mely esetekben nem kapnak földet és nincs rábízva a bizottságra. A második paragrafus 5. pontja gyanánt pedig indítványozom: »Azon földhöz juttatásra jogosultak... Elnök: Képviselő ur, kérem, pontonként tárgyalunk. Itt szó van egy, a negyedik és ötödik pont közé iktatandó uj ötödik pontról. Ez vonatkozik a képviselő ur első indítványára. •vi január hó 31-én, csütörtökön. dl Dénes István: Mind a kettő arra vonatkozik. Elnök: Módosítja azonban a hatodik pontot is. Dénes István: Nem, a törvény 3. §-ának 6. pontját módosítja. Elnök: Méltóztassék egyelőre ezt az indítványt előterjeszteni, a másik indítványt pedig az egész 2. § letárgyalása után méltóztassék benyújtani. Dénes István: Tisztelettel kérem indítványom elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Mándy Sanin. Mándy Samu : T. Nemzetgyűlés ! Egész röviden tuiajdonképen Kupert t. képviselőtársam indítványához kivánok szólni, illetőleg arra egy-két megjegyzést tenni. Mielőtt azonban erre rátérnék, reflektálnom kell Dénes t. képviselőtársam indítványára, ha méltóztatnak megengedni, és megállapítom azt, hogy ahányan vagyunk, annyiféle a tapasztalatunk. Dénes t. képviselőtársamnak az a tapasztalata, hogy igen sok embert, aki büntetett előéletű, de már régen megjavult, kizárták a listákból. Mondhatom t. képviselőtársainnak, hogy más vidéken másként történik. Nevezetesen még be van csukva és mégis kap földet. Ilyen esetet is tudok bizonyítani t. képviselőtársamnak. (Meskó Zoltán: Ha párbajért van becsukva?) Nem párbajért van becsukva, hanem lopásért. (Meskó Zoltán: A falusi párbaj bicskázás.) Igénytelen nézetem szerint nem lehet ezt a törvényt ugy megoldani, hogy mindenkinek egy vagy hat faluban szerzett tapasztalatai törvényerőre emeltessenek. A kormányzatnak össze kell szedni az egész országra vonatkozó tapasztalatokat és ahol sérelmek és hibák vannak, azokat ki kell küszöbölni. A vadházasságra vonatkozóan tett megjegyzését részben hajlandó volnék honorálni, ott, ahol kényszerhelyzetben történik ez a vadházasság*, de ilyen útra térni mégis csak nehéz. Csak nagyon röviden akarok beszélni, mert különben megint az általános vitánál vagyunk. Méltóztassék megengedni, hogy a közbeszólásokra ne reflektáljak, hanem azt mondjam t. képviselőtársamnak, hogy a képviselőtestület jelenlevő tagjaitól, illetőleg azoktól a bizalmi férfiaktól, akik jelen vannak, az eljáró bíró megkérdezi, mikor egy büntetett előéletű emberről van szó: Mit szólnak hozzá barátaim: adjunk emiek földet? Ha azok azt mondják, lehet neki adni, akkor meg is kapja, annak ellenére, hogy be volt csukva. Sok helyütt ez igy megy és azt hiszem, a legtöbb helyütt, legalább a Dunántúl ez a tapasztalat. Ami illeti a harmadik részét a kérdésnek, melyet érinteni méltóztatott, az iparosokra vonatkozólag, ebben némileg igaza van t. képviselőtársamnak; de egyes helyeken kimondja az eljáró bizottság, hogy ezek a kisiparosok tulajdonkép nem is iparosok, annak ellenére, hogy igazolványuk van és ott adnak nekik egy holdnál többet is. Egyes helyeken adnak, máshelyütt pedig szigorúan veszik. Magam is eljártam benne kerületem érdekében, hogy ezeknek az embereknek tényleg adjanak egy holdnál többet, mert ezek iparosok voltak -~ cipészek, ácsok stb. —• de amióta a demarkáeionális vonal, a határ felállíttatott, megszűntek azok lenni, nincs munkájuk, csak iparigazolványuk van. Ilyen méltánylást érdemlő esetekben amellett volnék magam is, hogy neesak egyí holdat kapjanak — hiszen ennyire 14'