Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-232
9G A nemzetgyűlés 232. ülése 1924. csak a Ház, illetőleg az illetékes minister messzi vlelésébe ajánlom. (Helyeslés half elől) Elnök: Szólásra következik 1 ? Forgács Miklós jegyző: Dénes István! Dénes István : T, Nemzetgyűlés ! A 2. §-hoz uj ötödik pont gyanánt leszek bátor indítványt tenni. Az alaptörvény 3, §-ának hatodik pontja igen sok ilyan kizárási okot sorol feí, melyeket a gyakorlatban a bizottságokban tnlsúlyban levő földbirtokos érdekeltségek kihasználnak és igen sok, különben arra érdemes és méltó földigénylőt ütnek el a földhözjutás lehetőségétől. Ez a visszásság, amelyet maga a törvényhozás sem akar, — hiszen ép az a cél, hogy ezek megszűnjenek, — a kihagyottak lelkében meglehetős kedvetlenségei okoz s ezeknek lelkiállapota és kedvetlensége lerontja még azoknak a kedvét is, akik oly szerencsések, hogy a földreform által földhöz juthatnak. Ezen az igazságtalan állapoton —- felfogásom szerint — a törvényhozásnak segítenie kell, még pedig azáltal, hogy precizen meghatározza azt, amit a törvény 3. §-ának hatodik bekezdése nem tesz meg, hogy mely esetekben nem juttatható föld és ezt nem bizza a bizottságoknak mérlegelésére. Nem akarom a nemzetgyűlés figyelmét több, különös esetre felhívni, csak a következőt említem meg. A bün;ető törvénykönyv pl. kizárja a büntetett előéletüeket... (Helyeslés jobbfelöl.) Kérem, önök ellenkezésbe jutnak a törvénnyel. Hiszen a törvény kimondja, hogy ha egy büntetett előéletű az idők folyamán tanúságot tesz arról, hogy érdemes tagja az országnak és társadalomnak, akkor neki is juttatható föld. (Nánássy Andor: Ugy is csinálják!) Tehát nem kell csak ugy ex abrupto általánosságban kimondani, hogy ez nagyon helyes. Disztingválnunk kell és ezért vagyok bátor a nemzetgyűlés figyelmét igénybe venni. Vannak ugyanis bűnösök, elitélt egyének, akiket nyolc-tiz, tizennyolc esztendővel ezelőtt ítéltek el; azóta rendesen viselkednek és méltó érdemes tagjai lettek ennek az országnak és a társadalomnak. Ugy gondolom, ellenkezik az igazsággal az az eljárás, hogy az ilyen egyéneket, akik — mondom tanúságot tettek helyes életmódjukkal arról, hogy múlt bűnüket megbánták, most már általában kihagyjuk. Már pedig nekem legalább nyolc községben az a tapasztalatom, hogy ezt erősen mérlegelik és olyanok, akik már tizennyolc-husz év óta nem követtek el ujabb bűncselekményt, kihagyták. A t. Nemzetgyűlésnek módjában van ezen az állapoton segíteni és precizen és kategorikusan kimondani, — amire nézve indítványt is fogok tenni, — hogy azokat, akik tanúságot tesznek arról, hogy rendes életű emberek és megjavultak, ne sújtsa újból az állam, mert az állam, a törvény, már megbüntette őket, tehát az állam nem teheti azt, hogy az illetőket állandóan és folytatólagosan büntesse. Hasonlóképen állunk a forradalmi mozgalmakban való részvétel címén történt kizárásokkal. Igaz ugyan, hogy a törvény világosan előírja, hogy a kizárásra ok az állami és társadalmi rendre veszélyes magatartás legyen, de — fájdalom — a gyakorlatban megint azt kellett tapasztalnom, és azt kellett tapasztalnia számtalan képviselőtársamnak is, hogy nem mérlegelik kellő alapossággal, vájjon a társadalomra és államra veszélyes volt-e az illető, hanem egyszerűen kizárják; azt mondják, ilven vagy olyan forradalmi bizottságban résztévi január hó 31-én, csütörtökön. vett, és akár elkövetett valamely bűncselekményt vagy vétséget akár nem, mégis kizárják. A praxisban ugy fest ez a dolog, hogy az ügyvédek kész listákkal jelennek meg és egyszerűen rámondják, ez résztvett a forradalomban, és kizárják, akár követett el bűncselekményt, akár nem. Én nem kívánok földet juttatni azoknak, akik bűncselekményt követtek el, de viszont határozottan földhöz kívánnám juttatni azokat, akik a forradalomban résztvettek ugyan, mert belesodorták az események, vagy belesodorta a kényszerhelyzet, az adott helyzet, de bűnt nem követtek el. Annál is inkább bátor vagyok kérni a t. Nemzetgyűléstől, hogy ez precízen és határozottan kimondassák, mert hiszen igen sok olyan képviselőtársunk van a kormánypárt padsoraiban is, aki résztvett a forradalmi ténykedésben, ilyenek és ők hozzák a törvényt, sőt ugy tudom, hogy a Károlyi-forradalomban résztvett az igen t. földművelésügyi minister ur is, akit én igazán nagyra becsülök. Igaz ugyan, hogy bizonyos oldalról őt is támadják emiatt, de felfogásom szerint lehetetlenség, hogy a minister ur, aki résztvett... (Rupert Rezső: Valamikor még, majd dicsekszik vele, hogy ott voltam én is, mert jöhet még ilyen világ! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem szoktam soha azzal dicsekedni, hogy hol voltam!) Távolról sem kívánok személyeskedni, csak tisztázni akarom a nemzetgyűlés előtt, hogy lássuk, ki érdemtelen, ki nem érdemtelen. Mondom tehát, amikor ezt látjuk, akkor lehetetlen, hogy az ugyanabban a mozgalomban résztvett kisember kihagyássék a földreformból, mikor ugyanezt a földreformot ugyanannak a mozgalomnak ministere csinálta, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Azokat nem hagyják ki, csak a kommunizmusban résztvetteket ! — Szakács Andor: Azokat sem kellene kihagyni. Azok is szerencsétlen emberek voltak! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ez is bizony nagyon elbírálandó! — Rupert Rezső : A Károlyi-forradalomban résztvetteket is kihagyják ! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ez már a bíróság megbirálására van bizva!) Tárgyaltam például Békéssámson községben, ahol ebből a szép magyar községből nem kevesebbet, mint 656 családot zártak ki; összesen talán 1000 földigénylő család van. Kizártak 656 családot amiatt, mert résztvettek ezekben a mozgalmakban. A legjellemzőbb a dologban az, hogy a határozatot, úgyszólván a verdiktet ebben a bizottságban az az uradalmi intéző mondta ki, aki a direktórium elnöke volt. (Szabó István nagyatádi) földmivelésügyi minister: A novella segit rajta!) Minthogy nem látom ezt a novellában precizen kifejezve, ezért bátor vagyok módositást ajánlani. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ezután a bíró mondja ki, nem a bizottság!) Nagyon sok hadiözvegyet hagynak ki azon a címen, hogy erkölcstelen életet él. Megjegyzem: erkölcstelen élet alatt értik a vadházasságot. Én ugy^ gondolom, a nemzetgyűlésnek ebben a kérdésben is állást kell foglalnia, mert nem lehet ma a vadházasságot általában erkölcstelennek bírálni és minősíteni. (Meskó Zoltán : Mindig erkölcstelen ! — Zaj.) Bizo nyara nem méltóztatnak jól informálva lenni arról, hogy a holttányilvánítási perek máimásfél, sőt majdnem két esztendő óta jóformán szünetelnek. Most ez a számtalan hadi-
