Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-219

A nemzetgyűlés 219. ülése 1924. évi január hó 9-én, szerdán. 73 sokan voltunk együtt — oszoljanak fel, mert önök ellen a földmivelésügyi ministeriummal szemben fel fognak vonulni a vas- és fémmunkások tízezrei. (Farkas István: Ilyent Garami sohasem mondott! — Zaj és ellentmondások jobbfelől. — Kuna P. András: Nem volt különítmény itt! — Peidl Gyula: Garami egész mást csinált! — Propper Sándor: Akkor nem ismeri Garamit! — Peyer Károly: Azt mondta, hogy ne lépjenek be a szakszervezetbe! Kérte, hogy ne szervezkedjenek, ez az igazság!) Tisztelt képviselőtársam, csak későn jöttem be, de a képviselőtársam szavait mégis türelemmel végig hallgattam, annak ellenére, hogy sok kommentárt fűzhettem volna hozzá. Méltóztassék megajándékozni ugyanazzal az objektivitással és méltóztassék az én szavaimat is meghallgatni. Farkas képviselőtársamnak azon szavaiban, hogy Garami önöknek mit mondott, nem kételkedem, de méltóztassék megengedni, hogyha én koncedálom azt a kijelentést, akkor méltóztassék koncedálni az én kijelentéseimet is, hogy azon a bizalmas értekezleten, amely Garami szobájában folyt le, és aboi a köztisztviselők kamarájának vezetője jelen volt, Garami nem vállalta a mi vezetőségünk életéért a felelősséget. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Esek viccek !) Én voltam az, aki Séthy államtitkár urat felkértem arra és kijelentettem az urak előtt, hogy én pedig nem hódolok be, csináljon a minister, amit akar. (Karafiáth Jenő : Ez történelmi tény !) Ez az egyik. (Peyer Károly : Akkor lehetett ministerrel így beszélni, most beszéljen igy vele !) T. képviselőtársam ! Mindig egy hangon szoktam a ministerekkel és másokkal is beszélni, azzal az objektivitással, mint eddig. Ezután is ugy fogok beszélni ; véleményemnek mindenkor, mindenkivel szemben — ministerekkel és képviselőkkel szemben, itt a házban és kint — nyíltan és őszintén kifejezést adok. Mikor a Köztisztviselők Országos Kamaráját az akkori kormány jóvoltából szétzavarták azután mindenki a saját pozicióján vitte az ügyeket tovább. Igenis, kénytelen vagyok ezeket elmondani, nem akartam elmondani, de kényszerítenek rá. Szervezetünknél, az államvasutaknál, az egyik kiváló mérnökkel, — névszerint is megnevezhetem, Vaáhl Frigyessel, azokat a bizonyos okmányokat az én szekrényemben őriztük, és ez a kitűnő mérnök maga a saját kezével tüzelte azokat fel, akkor, mikor még inkább balra fordult az éra, akkor mi, a kommün alatt, a vasutasságot újra megszerveztük, abban a keresztény és szociális irányban, amit mi követünk és ezt a vasutasságot olyan táborba hoztuk, amely vasutas táborban, vasutas egyesületben nem teszünk különbséget munkás és tisztviselő között, hanem a harmóniát hirdetjük és nem az osztályuralmat. Épen én voltam ennek az egyesületnek alapitója, és Vaáhl Frigyes főmérnök, tisztelt barátommal, ebből az egyesületből minden néven nevezendő társadalmi különbséget kizártunk. Igy alakult meg t. képviselőtársaim, a Voge, amelyet ön annyira lecsepült. (Esztergályos János: Amit önök a kereskedelmi ministeriumban csináltak, itt van nálam, az a kezeimben van!) Szívesen veszem, tessék felolvasni, de azután látni is akarom, t. képviselőtársam! Ne csak beszélni tessék! (Zaj.) Igy alakult meg a VOGE, az az egyesület, amely a kommün alatt és a kommün után is — igaz, hogy később vette fel ezt a nevet — mindig nemzeti, szociális és keresztény alapon állt. Ennek az egyesületnek megalapitója és elnöke^ hosszú időn keresztül én voltam s az elnökségtől azért váltam meg, mert nem akartam kitenni ezt az egyesületet, amely olyan kiválóan dolgozott ós olyan nagy érdemeket szerzett nemcsak a vasutasNAPLÓ XIX, sag, de az egész országnak is, kitenni annak, hogy azt mondják: egy képviselő vezet egy egyesületet, amelyet ki akar használni saját céljaira, másrészt pedig nem akartam a támadási felüle* tet nagyobbítani az egyesülettel, a VOGE-vel szemben. Ez volt az oka annak, hogy attól az egyesülettől megváltam. Ami pedig azt illeti, hogy a Vasutas Szövetségnek a forradalom alatt bizalmija voltam, méltóztatnak emlékezni arra az időre, amikor ebbe a szövetségbe úgyszólván mindenkit bepofoztak. Ennek ellenére csak a következő nyilatkozatot, illetve hiteles jegyzőkönyvet olvasom fel, amely jegyzőkönyvet 1919 október 1-én irták. Ezt is undorral, mondhatnám önundorral olvasom fel, mert talán olyanok vannak ebben a jegyzőkönyvben, amelyeket ma már, miután az idő elmúlt, egyik-másik képviselőtársam talán mosollyal fogad, mert ma már sokan azt mondják, hogy akkor ellenforradalmárok voltak. Kénytelen vagyok azonban saját jóizlésem ellenére ezt a jegyzőkönyvet mégis felolvasni. A Népszava egyik októberi számában támadott engem. Erre vonatkozóan megjegyzem, hogy még akkor képviselő se voltam. Ezt a jegyzőkönyvet akkor saját iniciativájukból küldték hozzám deputációval. (olvassa); Kollegiális kötelességünk a következőket kijelenteni: A legnagyobb megbotránkozással olvastuk a Népszavának dr. Homonnay Tivadar, mint a keresztényszocialista párt vasutas szakosztályának elnöke ellen intézett kvalifikálhatatlan támadását.« T. i. akkor még nem volt VOGE, hanem Vasutas Szakosztály. »Mi a magyar államvasutak igazgatósága G. főosztályának összes beosztottai, a legenergikusabban visszautasítjuk egy kvalifikálhatatlan ul perfid támadást, amelyet a Népszava című lap ellene intéz. Dr. Homonnay Tivadar az államvasutaknál a legnagyobb veszély ideje alatt a legexponáltabb ellenforradalmár volt, mi szerető kartársai aggódva kisértük mindenkori halálraszánt lépéseit, soha nem riadt vissza minden figyelmeztetés dacára a veszélytől és haláltól. Mindenkor hazájáért, a vasutasokért, érettünk dolgozott, érettünk dolgozik állandóan, megfigyelés alatt is állt.« (Esztergályos János: Sokat elbir a papiros!) Azért mondtam, hogy mosolyt kelt bizonyára, mert azóta két esztendő elmúlott, de belső undorom ellenére ismétlem, kénytelen vagyok felolvasni. »Akarata ellenére, tehát nem önszántából, hogy személyes szabadsága tehát némileg biztosítva legyen, megválasztottuk a G. főosztály bizalmijának. (Propper Sándor: Mégis az volt!) Önt is meg lehet választani annak, aminek akarja! Nem akarok most komikus jeleneteket, komikus jelenség bizonyára, hogy engem oda önszántom ellenére választottak meg, de épen olyan komikus volna, mint hogyha az én választókerületemben a keresztényszociális, vagy valamelyik nem keresztény szociális párt valamilyen vezetőségi tagjává választaná meg önt. (Lendvai István: Az fáj nekik, hogy nem tudtak valamennyiünket felakasztani.) Minthogy azonban még ezentúl is nyíltan ellenforradalmárnak vallotta magát, bizalmi állásáról pár nap múlva lemondott. Lemondása után az osztály újból egy Homonnait választott meg bizalminak, akit szintén korrekt úriembernek ismerünk és akitől távol áll minden kommunista érzés, de akinek a keresztneve Ignác Nándor.« Természetesen ez az ur velem semmiféle rokonságban nincs, derék, tisztességes úriember. (Tovább olvassa): »Midőn máiannyira ment az üldöztetés, hogy személyes biztonsága is veszélyeztetve volt, menekülni volt kénytelen. Pestet azonban még ilyen körűimé10