Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-219

74 A nemzetgyűlés 219. ülése 19:. nyék között sem hagyta el, ittmaradt, mert a mi érdekünkben itt kellett maradnia.« Heteken át Budán, egy ministeri titkár barátjánál rejtőzködött s esak akkor tért vissza hivatalába, amidőn Landler általános amnesztiát adott a vasutasoknak. (Propper Sándor: Az adott amnesztiát! Annak volt szive! Az nem volt keresztény! — Peidl Gyula: Sajnos, igy van! A keresztény kurzus nem tud amnesztiát adni ! — B. Prónay György: Sokkal több amnesztiát adtak azután, mint az önök elvtársai adtak! — Peyer Károly: Akik Somogyi aranyóráját ellopták, azoknak adtak amnesztiát! — B. Prónay György: Mit? Azt hittem, hogy a bútorokat! — Propper Sándor: De azért toronymagasságban áll önök felett, mert ő adott amnesztiát!— B. Kass Albert: Arról lehetne beszélni ! — Tovább olvassa): »Jellemzésére és működésére esak egypár adatot hozunk fel. Dr. Homonnay volt az, aki a kommunisták által kinevezett igazgatója és 21 tanú előtt mindenre elszántan kijelentette, hogy nem ismeri el a Landlernek ama jogát, hogy soroztasson beerőszakolja a vasutasokat a vörös hadseregbe. Dacára annak, hogy igazgatója kötelezte, hogy 24 óra alatt katonai szolgálattételre a vörös hadsereg kaszárnyájában jelentkezzék, a bevonulást megtagadta és nem is vonult be.« (Propper Sándor: Nem is olyan dicsőség! Akkor az integritásért harcolt a hadsereg! Területeket szerzett vissza! — Élénk ellentmondások a jobboldalon. — Tovább olvassa): »Dr. Homonnay volt az, aki keresztényszocialista érzelmeiért és ellenforradalmári működéséért a kommunisták által kinevezett igazgatója állásától felfüggesztett. Dr. Homonnay volt az, aki mindezideig mindenkor minden mozgalomban nem bizalminak, hanem legfőbb bizalminknak tekintettünk és tekintünk akarata ellenére is. Dr. Homonnay volt a tizenötös bizottság egyik vezére és legelszántabb tagja.« Ezért önöktől bizonyára támadásban részesülök, pedig ez is igy volt. (Peyer Károly: Nem ez tévedés!) — Tovább olvassa): Dr. Homonnay volt az, aki a ministeriumokat és egyéb hivatalokat a kommunisták elleni mozgalomra a Máv. igazgatósági épületében öszszehozta és személyi súlyával együttműködésre bírta. Dr. Homonnay volt az, akit a kommunisták felett Ítélkező jury tagjául, bár két izben is lemondott, harmadszor is megválasztottunk, épen ugy, mint annak idején, akarata ellenére, bizalminak választottuk meg stb. stb., végül kijelentjük, hogy dr. Homonnay eddigi működésével teljesen meg vagyunk elégedve, ezért ismételten neki köszönetünket fejezzük ki vallásfelekezeti különbség nélkül, neki, aki exponált helyzete miatt mindannyiunknak szeretetét és rendithetetlen bizalmát birja«. Felolvasok egy-két nevet a jegyzőkönyv aláirói közül csak azért, nehogy azt mondhassák, hogy konjunktúra-emberek irták alá. (Olvassa): »Zimmermann Géza felügyelő, Fraenkel Ottó felügyelő, Schindler Emil felügyelő, Homonnai Ignác Nándor, Bátonyi Antal felügyelő, Medveczky Zoltán. Hegedűs Sándor, dr. Nagy József, Kádár Vilmos, Dausz Ernő, Hendel Lajosné« és igy tovább. Nem kívánok ezzel a kérdéssel tovább foglalkozni, mert a nemzetgyűlés bölcs belátására bizom, hogy e tekintetben miként gondolkozik. Csak óva intem t. képviselőtársamat, hogy mielőtt a nemzetgyűlés elé jön, adataival, méltóztassék előbb teljes tárgyilagossággal utána nézni a kérdésnek, és — erre ugyan utasítást nem tudok adni — méltóztassék megjegyezni magának, hogy aki azt akarja, hogy őt tiszteljék, az tiszteljen jjiást is. (Helyeslés a jobboldalon.) Vau még egy-két jegyzőkönyvem, amelyekkel L évi január hó 9-én, szerdán. ezt a kérdést megvilágíthatom. Készben örvendek, hogy t. képviselőtársam idehozta ezt a kérdést, mert már évek óta vártam, hogy honnan fog ez a támadás kiugrani. Ha azonban ez a dolog folytatódik, méltóztassék tudomásul venni, hogy vannak még egyéb jegyzőkönyveim is. Elnök: Pakots József képviselő ur a házszabályok 215. ^-a értelmében személyes megtámadtatás címén kér szót. A szó a képviselő urat megiileti. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Homonnay Tivadar: Nekem is módomban állana önöket támadni, de nincs természetemben!) t Pakots József: T. Nemzetgyűlés! Tegnap délután az indemnitási vita során Kiss Menyhért képviselő ur szükségesnek látta átlátszó tendenciával foglalkozni az Ulain-üggyel és saját személye fontosságának tudatában alibit igyekezett bizonyítani. Nekem ehhez az alibibez és ehhez a bizonyításhoz semmi közöm nincs. (Lendvai István: Sem az írói tehetségéhez!) Önt nagyon tehetséges uri embernek ismerem a spriccerezés terén. Tessék meghallgatni! Vádaskodni tudnak! (Propper Sándor : Felforr a tehetségtől !) Közöm van azonban ahhoz a vakmerő és könnyelmű rágalomhoz és állításhoz, amelyet Kiss Menyhért képviselő ur megkockáztatni bátorkodott. Azt mondta a képviselő ur, hogy a halállistát, amellyel a magyar közönséget heteken keresztül mulattatták és azt a ministeri listát, amellyel a közönséget szórakoztatták, Pakots, Fábián és Vázsonyi képviselő ur Hetényi Imre főkapitányhelyettes úrral kombinálták ki. — Férfiszavamra kijelentem, és szavamért állom a felelősséget mindenhol, hogy egyetlen egy ilyen értekezleten részt nem vettem, nem hallottam sohasem Szemere Bélától, se pedig Ulain képviselő úrtól és a bíróság tárgyalásai fogják majd bizonyítani, hogy nekem ehhez a dologhoz abszolúte semmi közöm nem volt. Hogy miért keverte bele magát a képviselő ur ebbe az ügybe, az rejtély előttem. Valószínűleg azért, mert nagyon szeret minden alkalommal szerepelni, (Halász Móric: Minden lében kanál.) arra azonban, hogy bennünket ilyen állítással igyekszik kompromittálni, nekem csak egy megjegyzésem van s ezt a megjegyzést nemcsak a magam nevében, hanem Vázsonyi és a szabadságot nyert Fábián Béla t. képviselőtársaim nevében is teszem: Kiss Menyhért képviselő ur állítása szemenszedett valótlanság. Felhívom őt erről a helyről, ha súlyt helyez arra, hogy szavait komolyan vegyék, méltóztassék adatait a Ház elé terjeszteni, ha pedig ezt nem teszi meg, ismételje meg állítását a Házon kívül, hogy a bíróság elé állithassuk és arra kényszerithessük, hogy a bíróság elé terjeszthesse ezen adatait. (Élénk helyeslés.) Elnök: Esztergályos János képviselő ur a házszabályok 215. §-a alapján szót kér. A szó a képviselő urat megilleti. Esztergályos János: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy Homonnay t. képviselőtársam felszólalása után röviden kijelentsem a következőket. T. képviselőtársam nem cáfolta meg azt, amit én állítottam, hanem egészen más vágányra terelte a - kérdést. Ki kell jelentenem, hogz nem azt hoztam fel vádként, hogy Homonnay t. képviselőtársam bizalmiférfí volt a forradalom alatt. Ezt nem tartom bűnnek, csak azt tartom bűnnek, hogy ugyanakkor, amikor Homonnay t. képviselőtársamból, mint bizalmi férfiúból nemzetgyűlési képviselő lett, a vasútnál ezreket és ezreket súlyosan büntettek. De hogy t. képviselőtársam lássa azt, hogy én loyalis ember vagyok és hogy ezt az ügyet loj^alisan akarom elintézni, tartozom kijelenteni, hogy állításomnak azt a részét, ahol