Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-219

A nemzetgyűlés 219. ülése 19k szó, hogy Magyarország kijelenti azt, hogy mindenképen igyekezni fog arra, hogy ilyen szerződéseket kössön, azt hiszem, érthető abból, hogy hiszen az egész szerződés Magyarországra vonatkozik és ezért van a kötelezettség vállalása Magyarország s nem a többi állam részéről. De hogy a népek szövetsége maga is ismeri azokat a politikai és egyéb nehézségeket, amelyek útjában állottak annak, hogy mostanáig ilyen szerződések nagyobb számban létrejöjjenek, ez kitűnik abból, hogy ebben a rekomendációban határozottan elismeri azt, hogy ez csak részben függ Magyarországtól, részben pedig a többi államoktól. Azt hiszem, felesleges itt a nemzetgyűlésen újból hangsúlyoznom, hogy mi a magunk részéről tényleg mennyire igyekszünk arra, hogy ilyen szerződéseket kössünk. Azt hiszem, hogy a jelenlegi állapotban már van is bizonyos haladás ebben a tekintetben, mert hiszen, amint méltóztatnak tudni, most is tárgyalás van folyamatban Romániával erre vonatkozólag. Ami a további pontokat illeti, amelyek ebben a rekomendációban foglaltatnak, a második pontban a nemzetek szövetsége rámutat arra a káros hatásra, amelyet az ipari fejlődésre az infláció és a restrikciók gyakorolnak: érti az import és export restrikciókat, kétségtelen, hogy az infláció minden ipari fejlődésre bizonyos kihatással van, mert hiszen minden államban láttuk azt, hogy az infláció tényleg egyik legerősebb protegáló ereje az iparnak. (Egy hang a balközépen: Börzeinfláció!') Hogy az infláció erre befolyással van és hogy az inflációnak a fentartása és ilyen befolyása továbbra nem kivánatos, azt hiszem, evvel is mindannjáan tisztában vagyunk. Azt hiszem azonban, hogy a kérdés Magyarországot illetőleg azonnal elveszti aktualitását, mihelyt az infláció épen a szanálási kölcsönnel kapcsolatban megszűnik. Ez tehát az egyik kérdés: az infláció által elősegitett ipari fejlődés. A másik kérdés a restrikció által elősegitett ipari fejlődés. A restrikciók mindenképen kizárólag átmenetieknek tekinthetők. Restrikciókra feltétlenül szüksége volt ennek az országnak és bizonyos mértékig szüksége van még ma is, ami épen az országnak adott pénzügyi és gazdasági szituációjából folyik. A kormány soha sem gondolt arra. hogy ezek a restrikciók állandó jelleggel bírjanak, akkor tehát, amikor a népek szövetsége rámutat arra, hogy az olyan ipari fejlesztés, amely restrikciók következménye, nem egészséges ipari fejlesztés, tisztára azt hangoztatja, amit mi valamennyien is hangoztatunk. Kapcsolatban ezekkel a restrikciókkal, a harmadik pont a kiviteli restrikciókról, a negyedik pont a behozatali restrikciókról szól. Ezt a distinkciót azért teszi, mert mig a kiviteli restikcióknál az a helyzet, hogy a kiviteli restrikciók megszüntetése aránylag hamar megtörténik, addig a behozatali restrikcióknál egészen természetesen sokkal több szempont jön tekintetbe, mint a kiviteli restrikciók megszüntetésénél. Ezért emliti külön a behozatali restrikciókat, amelyeknek előbb-utóbb szintén meg kell szünniök, Egészen természetes, hogy ez a megszűnés egyik napról a másikra nem következik be s ez épen a következménye lesz majd annak a mindenkori szituációnak, amelyben mi a közeli hónapokban épen a szanálással kapcsolatban leszünk. Ez a rövid rekommendáció általában azt hangoztatja, hogy az országnak igyekeznie kell arra, hogy termelését mindenképen növelje, és pedig ipari téren arra kell törekednie, hogy azt a termelést növelje, amely termelés előfeltételei meg vannak. Semmi egyéb korlátozás nincs itt. Azt hiszem, valamennyiünk véleménye az, hogy azt . évi január hó 9-én, szerdán. 47 az ipart kell fejlesztenünk, amely iparnak meg vannak a természetes előfeltételei. (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Én a magam részéről bátor leszek a legközelebbi időben az autonom vámtarifát a nemzetgyűlés elé terjeszteni. Ennek a vámtarifának a tárgyalásánál a nemzetgyűlésnek módjában lesz nagyon részletesen hozzászólni az ipari fejlesztés kérdéséhez. Megnyugtathatom már most is a t. Nemzetgyűlést, hogy mi akkor, amikor ennek a vámtarifának végleges tételeit ugy, ahogy a nemzetgyűlés elé hozzuk, összefogjuk állitani, semmiesetre sem fogunk azon lenni, hogy minden áron Magyarországon ipari fejlesztést csináljunk, mert hiszen az igazán merénylet lenne az ország léte és boldogulása ellen, hanem mindenképen azon kell igyekeznünk, hogy naggyá fejlesszük azokat az iparokat, amelynek tényleg megvan minden előfeltételük arra, hogy ez a fejlődés megfelelő legyen, ellenben nem gondolhatunk arra, hogy mi mindenképen és mindenáron ipari fejlesztést csináljunk. (Sándor Pál: Ez nem fogadható el.) Én azt hiszem hogy e fel világításokkal, ame- • lyeket most megadtam és annak megjegyzése mellett, hogy a közeli időben már egész részleteiben közzé lesz téve a pénzügyi bizottságnak egész jelentése, megadtam azokat a felvilágitásokat, amelyek alkalmasak arra, hogy a t. Nemzetgyűlést megnyugtassák. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. Gr. Bethlen István ministerelnök: Tisztelt Nemzetgyűlés! Azok után, amiket a kereskedelemügyi minister ur mondott, nem kivánok ezzel a kérdéssel hosszasabban foglalkozni, mert hiszen a kérdésnek gazdasági részét annyira, amennyire a kereskedelemügyi minister ur kifejtette. Én csak egy tévedésre vagyok bátor rámutatni, amelye Apponyi Albert gróf beszédében foglaltatik a kereskedelmi szerződésekkel szemben való ellenőrzés szempontjából. Nevezetesen a protokollunmak hatodik cikke kimondja, hogy az ellenőrzés az egész programúira vonatkozik. A programul alatt azonban mindig és minden körülmények között ugyanazon második számú protokollumnak második cikke alatt felsorolt pénzügyi programúiról van szó, nem pedig olyan stipulációkról, amelynek esetleg kereskedelmi szerződésekre, vagy hasonló szerződésekre A^onatkoznak, ugT hogy a kontrollőrnek azt a jogát ez a protokollurn semmi tekintetben nem koncedálja, de a magyar kormány sem koncedálhatja, hogy ő a kötendő kereskedelmi szerződések mikéntje tekintetében bármiféle ellenőrzést gyakoroljon, mert hiszen akkor és ebben az esetben az első protokollumban foglalt szabadsága a magyar kormánynak kereskedelem-politikái szempontból tényleg érintve volna olyan mértékben, amely ellentmondásban volna azzal, ami az első számú protokollumban foglaltatik. Ezeket voltam bátor niegemliteni. Elnök; Szólásra, következik? Bodó János jegyző: Griger Miklós! (Felkiáltások a baloldalon: Szünetet kérünk!) Elnök: Kérem, nincs indoka a szünetnek! Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét megkezdeni. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak; méltóztassék helvöket elfoglalni. Griger Miklós : T. Nemzetgyűlés ! Sok mindenfélét tanultam a középiskolában, aminek bizony az életben nem vettem hasznát. Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunk beszéde alatt azonban eszembe jutott Kölcsey