Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-219
A nemzetgyűlés 219. ülése 1924. évi január hó 9-én, szerdán, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Pesthy Pál elnöklete alatt árgyai : Az indenraitásról szóló törvényjavaslat tárgyalása, — Elnöki előterjesztések. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — A honvédelmi minister válasza Eckhardt Tibor interpellációjára a limanovai emlékvacsora alkalmából tett hatósági intézkedések tárgyában. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gr. Bethlen István, Walko Lajos, Szabó István (nagyatádi), Vass József. (Az ülés kezdődik délelőtt 11 óra 5 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foplalja el.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Bodó János jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Petrovics György jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Csik József jegyző ur. Napirend szerint következik az indemnitásról szóló törvényjavaslat (írom. 340., 344.) folytatólagos tárgyalása. A népjóléti minister ur kivan szólni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Két okon kérek engedélyt arra, hogy felszólalhassak és szives türelmet és meghallgatást kérjek. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik egy nyilatkozat, amely a lapokban, egyik-másik sajtóorgánumban jelent meg és állítólag tartalmazza Peidl Gyula igen t. képviselő ur vélekedését a ministerelnök urnák tegnap itt a Házban tartott beszédéről. Ez a vélekedés a következőképen hangzik (olvassa) : »A ministerelnök ur jelentéséből különösen két momentum ragadta meg a figyelmemet. Az egyik az, hogy az előzetes figyelmeztetés ellenére aktuálissá tette a jóvátétel kérdésének a kormány által történt akceptálása fölött olyan előkelő könnyedséggel halad keresztül, mint a könnyelmű lump, aki könnyelműségének következményeképen letér az egyenes útról.« (Kuna P. András : Demokrata műveltség! — Propper Sándor : Jó reggelt Kuna bácsi !) Engem rendkívül meglepett ez a nyilatkozat és tekintettel arra. hogy épen Peidl igen t. képviselő ur felszólalásaiban, valamint a politikai kérdések taglalásában, ami a modort és a stílust illeti, mindig annyi mérsékletet és olyan megfelelő hangot, stilust és modort tanúsított, nekem szinte fel kell tételeznem, hogy valami tévedés forog fenn és hogy Peidl képviselőtársam ezt nem mondotta, vagy nem igy mondotta. Tekintettel azonban arra, hogy Magyarország minister elnökéről és egy a nagy nyilvánosság előtt elhangzott állitólagos nyilatkozatról van szó; abban a nem valószinü feltevésben, hogy tényleg ily módon hangzott volna el ez a kifejezés, en r a magam részéről kénytelen volnék ezt a kifejezést NAPLÓ XIX. — és ebben valószínűleg a Ház, minden egyes tagja egyetért velem. —- határozottan visszautasítani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Feltételezem azonban, hogy nem igy hangzott el ez a kijelentés és ennek következtében azt gondolom, hogy Peidl igen t. képviselőtársamnak módja lesz arra, hogy ebben a kérdésben megnyugtatóan nyilatkozzék. Ez az egyik ok, ami miatt engedélyt kértem a felszólalásra. A másik ok az én személyes ügyemmel van kapcsolatban és őszintén megvallva, nem szivesén veszem igénybe, pláne egy ilyen sürgős tárgyalás folyamán az igen t. Ház figyelmét ezzel a kérdéssel, azonban ugy érzem, hogy az én politikai és erkölcsi reputációm megadja az indokot arra, hogy ebben a kérdésben néhány percig mégis igénybe vegyem a t. Ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Két szónok részéről is hangzottak el — részint interpellációban az egyik, részint pedig az indemnitási vita folyamán elmondott beszédben olyan állitások, amelyek az én állitólagos Károlyi-kormány alatt történt egyetemi tanári kinevezésemmel kapcsolatosak. Nekem volt alkalmam ennek a kérdésnek meritumáról már nyilatkozni, azonban olyan állitások hangzottak el, amelyekkel kénytelen vagyok még egyszer szemközt fordulni, hogy t, i. én a Károlyi-kormánytól egyetemi tanári kinevezést kaptam volna, hogy két egyetemi tanári kinevezés történt, az egyik, amit kaptam a Friedrich-kormánytól Huszár kultuszminister ur kezeiből. Már megcáfoltam egyszer itt a Ház szine előtt ezt az állítást, és most másodszor is megcáfolom, mikor határozottan kijelentem, hogy nem felel meg a valóságnak az, hogy én a Károlyikormánytól egyetemi tanári kinevezést kaptam. Tudomásom szerint egyetlenegy kinevezés történt, ami az én kezeimhez eljutott, és ez a. Friedrich-féle kinevezés volt. De könnyen megadhatom ennek a kérdésnek bizonyitékát a következőkben: méltóztatnak ugyanis talán emlékezni arra, hogy még a Friedrich-kormány idejében kormányrendelet jelent meg, amely a következőket tartalmazta: először minden kinevezés, amely 1919 március 21-étől kezdődőleg egészen a kommün bukásáig történt, eo ipso semmis. A másik rendelkezés az volt, hogy minden kinevezés, amely 1918 november 1 és 1919 március 21. között történt, revizió alá vonassék és azután az illetékes resszortministerek döntsenek abban, hogy vájjon azt a kinevezést
