Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-229

456 A nemzetgyűlés 229. ülése 1924. csinálni, akkor majd hallgatnak! — Zaj. — Nagy Emil igazságügyminiszter : Ez circulus vitiosus! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Kassay Károly: Legyenek hálásak nekünk, mert önöknek segítünk, ha becsületesen akarják megcsinálni !) Rassay Károly képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Rassay Károly: Még ma sem volnának a brigádok feloszlatva, amire büszkén hivatkoznak, ha mi nem segítünk. — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Vass József népjóléti és munkaügyi minister, helyettes ministerelnök : Semmiképen sem szolgál sem a parlament tárgyalásainak színvonala emelésére, sem pedig a megértéshez nem segiti hozzá az, ha itt ebben a parlamentben egymás után akadnak férfiak, akik felállanak és olyan módon beszélnek, hogy ők — nem tudom — minő titkok birtokában vannak, és hogy ők beszélhetnének, ha támadások indulnak a kormány ellen, amint legutóbb is egy sajnálatos feszült módon lefolyt támadás indult egy interpelláció keretében a kormány ellen épen az Ébredő Magyarokkal kapcsolatosan. Ezt teljesen indokolatlannak és tűrhetetlennek tartom. Miért! Azért, t. Nemzetgyűlés, mert nem lehetetlen az, hogy valaki, aki talán közelebb állott a kormányzás központi forrásához három-négy évvel ezelőtt, olyan rejtett dolgoknak van tudalában, olyan dolgok ismerete van az ő birtokában, amely dolgok akkor kétségkívül magas hazafias szándékkal és érdekből, de bizonyos okok miatt rejtve tétettek, (Esztergályos János: Siófok! — Zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!) és amelyekről még most sem érkezett el az ideje annak, hogy beszélni lehessen. Ha ilyen dolgokat tud az illető képviselő ur, amikor a kormányt leleplezésekkel fenyegeti, akkor én azt mondom az illető képviselő urnák is, de másnak is: kérem, ha hazafias lelkiismeretével megegyeztethetőnek tartja, ha nem fél attól, hogy országának, nemzetének kárt okoz, tessék előállni, tessék beszélni. {Ugy van! Ugy van! jobbfelöl. — Rothenstein Mór: Az Ébredő Magyarok elnöke! — Felkiáltások jobbfelöl: Tacitus! — Csontos Imre: De okos ember vagy!) Másik része kérésemnek pedig az: ha bárki a t. képviselő urak közül — elsősorban illeti ez az én felszólításom a múltkor interpelláló, rendkívül élesen támadó képviselő urat— tud valami olyat, valami gazságot, valami becstelenséget, valami erkölcstelenséget, amit ez a kormány követett el, akkor neki kötelessége előállani és leleplezni. (Helyeslés a jobboldalon. — Rassay Károly: Ebben < igaza van !) Az alternatívának harmadik pontja nincs. Ha ő tud olyan dolgot, amit nekünk rejtegetnünk kell, de, ha szükséges, megmondunk zárt ülésen, mondom, ha tud ilyen dolgot és — ismétlem — megegyeztethetőnek tartja hazafiasságával, tálalja elő. De ezt az ismeretet ne használja fel, mert nem használhatja fel olyanformáju gyanúsításokra, mintha neki a kormány torka kezében volna. (Ügy van! Ugy van! jobbfelöl.) Bocsánatot kérek, negyedik éve vagyok a nemzetgyűlés és az illetékes tényezők bizalmából a kormány tagja, nekem becstelenségről, gazságról, rejtegetnivalóról, amit a becsület szempontjából rejtegetnem kellene, tudomásom nincs, én ilyenben részt nem vettem, r én reverendámat tisztán vittem be a kabinetbe és tisztán akarom onnan kivinni. (Helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Épen ezért mondottam a képviselő urnák, hogy addig, amig nekem kell ennek a kormánynak képviseletében itt részt vennem, nem tűrök olyan hangot, amely becsületünkben gázol. (Helyeslés a jobboldalon.) évi január hó 25-én, pénteken. T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, hogy azokból a fejtegetésekből, amelyeket voltam bátor előadni, levonhatom immár a konzekvenciákat. Meg vagyok győződve, hogy ha az előfeltételek megteremtetnek, ha a lelkek megnyugvása jobbról és balról, minden oldalról egyenlő jóhiszeműséggel előidéztetik és munkál tátik, akkor a kormány mihamar abban a helyzetben lesz, hogy azokat az úgynevezett jogrendi követeléseket, amelyekről annyi szó esett ebben a parlamentben, teljesítheti, Zalaegerszeget eltörölheti, (Esztergályos János: Szeretném látni!) azután az amnesztia kérdésével, az emigránsok kérdésével foglalkozhat. Ehhez azonban előfeltételek kellenek, mert a demokratikus fejlődésben nincs ugrás és egy ország demokratikus berendezésében nem lehet követelni valamilyen etapot a megelőző fejlődésbeli alapok nélkül. Ha sokat méltóztatnak hivatkozni a nyugati demokráciára, akkor én is hivatkozom nem ugyan analogonképen, hanem tisztán csak magyarázatképen, hogy hiszen Franciaországban is volt kommün 1871-ben és Franciaországban is, amely demokratikus respublika volt, történtek atrocitások a kommün bukása után annak reakciójaképen. (Ugy van! Ugy van! Felkiáltások jobbfelöl: De milyenek! — Peyer Károly: Clemenceau is communard volt!) A párisi kommün 1871 március 18-án kezdődött, — a szerencsétlen március hónap! — és tartott május 22-éig. 22-ike és 28-ika között voltak azok az irtózatos torlaszharcok Parisban, amelyeknek _ eredményeképen a eommunardokat azután teljesen leverték. Hanotaux irt egy munkát »Jelenkori Franciaország« címen, ebből idézem az adatokat. Hanotaux szerint összesen 46.835 per indult a kommünardok ellen, felmentő ítélet volt 23.727, volt 215 halálos ítélet, ezek közül 120 in contumaciam, mert emigránsok voltak az illetők, és kivégeztek birói ítélet nélkül több mint 17.000 embert. (Nagy Emil igazságügyminister: Ugy van! Ez történeti tény ! — Györki Imre: Ez az ideálja az igazságügyminister urnák! Ez tetszik az igazságügyminister urnák! — Peyer Károly: A méretek különbözők voltak! — Egy hang a szélsöbaloldalon: Ebben benne vannak az utcai harcok áldozatai! — Peyer Károly (Rubinek István felé): Magát is egy kommunista mentette meg, akit utólag felakasztottak! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a privát beszélgetéseket külön elintézni ! (Peyer Károly: Az édesapja mondta a ministertanácsban ! — Rubinek István: Tévedés! Az a fivérem volt! — Barthos Andor: Folyton zavarják a ministert!) Csendet kérek! Csendet kérek! Vass József munkaügyi és népjóléti minister, helyettes ministerelnök: Ugy van, t. képviselő ur, tényleg, méretekben csakugyan nagy különbség van, mert ez a kommün Paris városának kommünje volt, a magyar kommün pedig egy ország nyakára ült kommün volt (Ugy van! jobbfelöl.) és ha Paris város kommünjének letörésekor gyilkos atrocitás történt 17.000, akkor viszonyítva ezt az egész Magyarország kommünjéhez, méretekben csakugyan nagyon különböző. (Ugy van! jobbfelöl.) De én különösen az amnesztiára akarok rámutatni. (Halljuk! Halljuk!) Az amnesztia kérdését Franciaországban felvetették mindjárt a kommün letörése után összeülő nemzetgyűlésben, azonban a nemzetgyűlés viharos ellenzése közben el is ejtették a tervet. Az akkori elnök, aki először az úgynevezett exekutiv hatalomnak volt az elnöke, később köztársasági elnök lett, Thiers egy hozzá intézett beadványra azt felelte, hogy feltétlenül meg kell várni, amig az amnesztiára fel-