Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-229

A nemzetgyűlés 229. ülése 1924. terjesztettek magatartásukkal hozzájárulnak az amnesztia megadásának lehetőségéhez (Ugy van! Ugy van ! jobbfelől.) és feltétlenül meg kell várni a közvéleménynek olyan lehiggadását, amely olyan mértéket fog majd felvenni, hogy ezzel a gondo­lattal, az amnesztia gondolatával bátran eléje le­het lépni, mert a közlelkiismeret nem tűri meg, hogy azok az emberek nyerjenek közbocsánatot, akik gyilkoltak, gyújtogattak és külföldön az or­szág becsületét aláásták. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Peyer Károly: Mindkét oldalon !) Ez a gondolat, mert hiszen nem tudom szó­szerin t idézni, mintha csak Thiers ajkáról elhang­zott volna a mi saját mostani állapotunkra. Nem lehet általános amnesztiát sürgetni addig, amig az előfeltételek nincsenek meg. (Peyer Károly : Orgoványnak megvoltak az előfeltételei? — Nagy zaj jobbfelől. — Barthos Andor: Hallatlan, hogy elcsavarja a dolgot ! — Farkas István : Látjuk, mennyire helyesli a közvélemény az ilyen am­nesztiát !) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Vass József munkaügyi és népjóléti mi­nister, helyettes ministerelnök: Folyton az orgo­ványi esetekről méltóztatnak emlitést tenni és olyanmódon beállitani ezt a kérdést, minthanálunk, Magyarországon a kommün miatt, tehát politika miatt elitéltek nem részesültek volna amnesztiában. Az 1920 december 24-én kelt kegyelmi elhatározás első, második és harmadik pontja alapján, vala­mint az 1921. évi augusztus 20. napján kelt kegyelmi elhatározás alapján kegyelmet kapott összesen 13.112 egyén. (Györki Imre: Tessék különválasz­tani!) 1921 december 22. napján kelt kegyelmi elhatározás alapján összesen ujabb 13.823 egyén kapott amnesztiát; tehát a három kegyelmi el­határozás alapján összesen 26.935 egyén kapott már Magyarországon amnesztiát. Ebben a szám­ban elenyésző kis töredékkel szerepelnek azok, akik valamely bűntény miatt elitéltettek a kommün kitörése után; ez majdnem az egész a kommün alatt történt dolgokért elitéltekre vonatkozik. Megállapíthatom saját adataink, valamint a francia kommünardokra vonatkozó Hanotaux­féle adatok alapján, hogy a magyar kormány és a magyar államfő sokkal messzebb elment máris az amnesztia adásában, mint amennyire a sok­szor dicsőitett nyugati demokratikus respubliká­nak a kormánya annak idején elmenni jónak látta, és arról is meg vagyok győződve, hogy sokkal előbb fogjuk mi, magyarok likvidálni az amnesztiának és emigrációnak kérdését, mint likvidálták Franciaországban, abban a nagy de­mokratikus respublikában, mert ott likvidálták, (Peyer Károly: Már elkéstünk!) — nem késtünk el, t. képviselő ur — mondom, ott likvidálták 1879-ben; tehát kilenc év telt már el a kommün letörése után, amikor véglegesen likvidálták az amnesztiával a kommünardok bűneit és az emi­gráció kérdését. Meg vagyok győződve arról, hogy nekünk nem fog még öt esztendőbe kerülni, amire ezt a kérdést likvidálni tudjuk, de én kérem a t. Nemzetgyűlést, kérem a sajtót és kérem az egész nemzetet, hogy méltóztassanak hozzájárulni ah­hoz, hogy megteremtessenek az előfeltételei annak, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) hogy erre az útra léphessen a magyar kormány, amely tehát többet tett már, mint amennyit tett bár­mely nemzet ezen a téren és hajlandó még tovább is menni, de az előfeltételeket meg kell teremteni. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert szabadon ágálni a külföldön a tisztelt emigránsoknak, rágalmazni a magyar államfőt a legaljasabb módon, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) rágalmazni a kor­mányt, rágalmazni a nemzetet, rágalmazni a magyar keresztény gondolatot, szóval lerágni évi január hó 25-én, pénteken. 457 erről az úgyis szörnyen megcsonkított országról még a megmaradt egyetlen kincsét, a becsületét is (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) és idehaza am­nesztiát, bűnbocsánatot sürgetni, ez a két dolog nem rimel egymással. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Mea culpa kell ! Aki bűnös és bocsánatot akar, az verje a mellét és ugy kérje a bocsánatot. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől.) De az, aki tollal vagy pénzzel, vagy fegyverrel a kezében, vagy rágalommal a száján most is hadviselő ellenfél ezzel az állammal szemben, az ne szá­mitson amnesztiára. (Farkas István: Az állammal nem, csak a kormányzati rendszerrel szemben.) T. Nemzetgyűlés! Elértem beszédemnek leg­végére, — hiszen nem vehetem igénybe túlsokáig a t. Nemzetgyűlés türelmét — de amint a beszé­dem elején emiitettem, hogy tudniillik a kor­mány politikai vonalvezetését kivánom. a t. Nemzetgyűlés szine előtt megjelölni, ezt, azt hiszem, aki szives volt figyelmével megajándé­kozni az én beszédemet, most már meg tudja rajzolni magának. T. Nemzetgyűlés ! Ez a kormány a törvény és a rend alapján áll. Nem hajlandó semmi néven nevezendő kilengést, a jogrend megsérté­sét, a polgárok egyéni és közszabadságának vesze­delmeztetését tűrni.» (Lendvai István: Akasszák fel a koronarontókat !) Igen t. képviselőtársam, én sajnálom, hogy ilyen közbeszólás hangzik el, mert ez is mutatja azt, hogy még nem ért el a t. képviselő ur arra a pontra, ahol szükséges higgadtsággal lehet a dolgokat nézni. Először is azt követelni ebben a nemzetgyűlésben, hogy valakit akasszanak fel, nem lehet, mert ez birói funkció ; először a bíró­ságnak meg kell állapítani, hogy minő büntetést érdemel az, aki a magyar koronát kikinálással rontotta és azután az illető közegek a kimon­dott ítéletet végre fogják hajtani. Hogy az akasztófa-e vagy pedig kihágásnak megfelelő két heti fogház, azt nem tudom, mert az a független bíróság dolga ; (Ugy van! Ugy van!) de ilyet nem szabad követelni, mert ha valaki ilyet követel, bizonyságot tesz arról, hogy még nem ért el arra a pontra, ahol objektíve, minden szenv nélkül, minden gyűlölködés nélkül tudja te­kinteni az eseményeket. Büntetés annak, akinek jár, akasztófa annak, akinek jár, de semmi esetre sem lehet kivánni valakinek az akasztófát, mi­előtt az ügyet^ a t. képviselő ur ismerné.^ (Rothen­stein Mór: Még Lendvainak sem! — Élénk de­rültség.) > Ebben az elhatározásunkban nem vagyunk hajlandók meghátrálni senki és semmi előtt A magyar kormány, a magyar államhatalom elég erős arra, hogy minden ellene és a jogrend ellen feltámadni kiváló egyént, vagy tömeget saját keretei közé visszaszorítson, és vele szemben eljár­jon. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Valamelyik ke­rületben tartott beszédem alkalmával azt mondot­ták nekem panaszolkodva a polgárok, hogy valaki, egy ur, akinek neve nagyon ismert ebben az országban, ott járt abban a kerületben és azt mondotta a polgároknak : ti polgárok, jegyezzétek meg magatoknak, ha pedig a magyar kormány merészel valakit közületek befolyásolni saját jelöltje érdekében, akkor a magyar kormány velem találja magát szemben. (Zaj a jobboldalon.) Én akkor megkérdeztem a tömeget, mikor beszéltem, hogy megtörtént-e ez a kijelentés az illető ajkáról. A tömeg azt mondta, hogy igen. Ott egy keveset foglalkoztam a kérdés­sel s utána másnap itt a parlament folyosóján megkérdezték tőlem politikusok és újságírók, hogy mit szólok erre a kormánysértő nyilatkozatra. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Én azt mondottam,

Next

/
Oldalképek
Tartalom