Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-229
A nemzetgyűlés 229. ülése 1924. évi január hó 25-én, pénteken. 455 nem nyugosznak meg. (Ugy van! jobbfelöl és a középen. — Peyer Károly: Ami g közben egy-egy bomba csattan! Azt sem szabad kihagyni! — Zaj. — Barthos Andor: Nem volt elég, hogy hat hétig emlegették?) Ha az egyik oldalon, t. Nemzetgyűlés, folyton az prédikáltatik újságokban, a parlamentben, azután gyűléseken, hogy Magyarországon minden bajnak a zsidók az okai; ha az prédikáltatik, hogy Magyarország problémáját meg lehetne oldani, ha a zsidóság, nem tudom én, minő másodrangú, vagy tizedrangu polgársággá degradál tátik, vagy kivándorol, vagy a vagyonát elkobozzák, vagy a kereskedelmi életből kizáratik; amig ilyen módon füttetik éretlen és az önmeghatároZ0tS ? HZ állami önmeghatározás szükséges, komoly, higgadt magaslatára még fel nem ért embereknek és tömegeknek £tZ £1 gyveleje, — addig, t. Nemzetgyűlés, bombák fognak robbanni. De amig a másik oldalról folyton füttetnek a lelkek, az elégedetlenségnek, a keserűségnek szenével (Ugy van! jobbfelöl és a középen.); amig folyton élesztetik, felgyujtatik a még el sem aludt, csak parázsló tűz a tömegek lelkében ; (Ugy van! jobbfetől.) amig a gazdasági élet súlyossága következtében úgyis mindenkinek, vagy majdnem mindenkinek a lelkében bennlevő keserűségből politikai tőke kováesoltatik és a kormány ellen használtatik fel; és a keresztény gondolat vogelfrei-é válik ebben az országban; amig sajtóban lehet sérteni keresztény polgároknak még a legszentebb vallási önérzetét is .. . (Felkiáltások jobbfelöl: Büntetlenül! — Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol? — BarlaSzabó József : Debrecenben ! — Esztergályos János: Debrecenből behozzuk Nagy Vincét, majd az megmondja! — Folytonos zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Vass József, a ministereínök helyettesítésé vei megbízott népjóléti és munkaügyi minister: ... addig a lelkek megnyugvásáról ebben az országban szó nem lehet. T. Nemzetgyűlés ! Én beszéltem néhányszor a parlamenten kivül, de talán itt is a fajvédelmi politikáról. Nekem a faj védelmi politika ellen semmi néven nevezendő kifogásom nem volna abban az esetben, ha meg tudnának győzni, hogy ezzel a faj vedel mi politikával céltudatosan, komolyan hozzásegítenek a lelkek megcsendesitéséhez, ha azt nem kellene gyanítanom vagy látnom, hogy ezzel is csak az izgatottság vagy a feszültség emeltetik magasabb fokra. (Ugy van! jobbfetől.) T. Nemzetgyűlés! Gondolatokat lehet diszkreditálni helytelen módszerrel, helytelenül megválasztott stílussal; egy szerencsétlen előrehaladási módszer, egy szerencsétlen megjelenési forma a leggyönyörűbb politikai gondolatot diszkreditálhatja: és én attól félek, hogy ugy az ébredő gondolat, valamint a fajvédő gondolat ezen a diszkreditáláson keresztülment vagy pedig abban a veszedelemben van, hogy ezen a diszkreditáláson menjen keresztül. Én ezt nagyon sajnálom, t. Nemzetgyűlés ! Én az ébredő magyarok sorában ott álltam akkor, — nem ugyan mint tag, de mint velük rokonszenvező, — # amikor 1918-ban, november elején (Ugy van ! jobbfelöl.) merészeltük szegény, fázó, éhes diákgyerekekkel (Rassay Károly : Ugy van ! — Ugy van ! jobbfelöl.) a Himnuszt énekelni a gólyavár kapujában (Ugy van! Ugy van!) és szuronyokkal piszkálták le fejünkről a kalapokat az igen t. vörös elvtárs katonák, mikor ők a Marseillaise-t kezdték bőgni és követelték a szuronyok erejével, hogy azt kalaplevéve hallgassuk meg. Emlékszem arra, hogy a Váciutcán és a Muzeum-köruton menve, mi egyetemi tanárok, birák, egyemi végzettségű emberek szerényen meghúzódva, megrebbenve, — nem mondhatom, hogy mint ázott madarak, mert hiszen ezt a hasonlatot csak groteszk módon lehetne magunkra alkalmazni, — de szinte surrantunk a gyalogjárón és akkor jönnek velünk szembe a vöröskatonák, az elvtársak és puskatussal minket kivernek a sárba, az ut közepére azzal, hogy : »büdös burzsuj, ott van a helyed a sárban !« (Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) Mondom, gyönyörű volt az az ébredő magyar gondolat, mint egy reakció a Tiefstanddal, a nemzeti gondolatnak a legmélyebb pontra való lesülyesztésével, valósággal a sárbatiprásával szemben. Gyönyörű volt ez a gondolat, és ezt a gondolatot én üdvözölném továbbra is, de az Isten szerelmére kérem az ébredő gondolat vezéreit: vigyázzanak erre a gondolatra, jobban vigyázzanak, mint ahogyan eddig vigyáztak. Mert mit mondanának akkor, ha e társadalmi szervezet tevékenységéről valaki ebben a parlamentben — itt felállva — azt mondaná {Ugy van! a jobbés a baloldalon. — Lendvai István: Tessék ránk bizni! — Zaj a szélsöbaloldalon és jobbfelöl. Elnök csenget.) rezüméképen. > S T. kormány ! Hát tulaj donképen mit csinál az Ébredő Magyarok Egyesülete? Mi nem tudunk arról, hogy szoeialkaritativ munkát végezne mint társadalmi szerv, nem tudunk arról, hogy a nemi betegségek ellen, a tüdővész ellen mozgalmat inditott volna, nem tudunk arról, hogy próbálná ennek a nemzetnek kulturális, szociálhigiéniai vagy minő érdekeit felkarolni, ellenben, ha robban egy bomba, ha történik egy merénylet, akkor a szálak ide-odavezetnek, jobbra-balra zaj van, lárma van, — joggal vagy jog nélkül, nem tudom — de az ébredő magyarok ellen van mindig szakadatlanul a vád.« T. Nemzetgyűlés! Sajnálom, hogy a lelkek kalmirozásának magaslatára, céltudatosságára... (Lendvai István közbeszól.) Elnök: Lendvai István képviselő urat kérem, tessék csendben maradni! Vass József, a ministereínök helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi minister :... nem tudott felemelkedni Magyarország sajtója sem teljesen. Magyarország sajtójának nem volna szabad a mégis csak keresztény és magyar nemzeti ébredő gondolattal szemben opportune-inoportune, okkal és ok nélkül, az egész infernális orchestert szakadatlan működésben tartani (Ugy van! Ugy van!), mert ilyen módon kénytelen vagyok megmondani azt, hogy ezzel az akcióval megszülik erőszakkal a reakciót (Ugy van! jobbfelől.), mert az az ébredő magyar tömeg — nem tudom mekkora, — de kétségkiyül a gerincét egyenesíti ki és a tüz piros lángja gyulád ki a lelkében különösen akkor, amikor adott esetben talán igazságtalanul támadják és rágalmazzák. De épen igy vagyok a másik oldallal is. Ha mi egyszer itt a nemzetgyűlésben megállapítjuk azt a pillanatot, amikor a feledésnek, a megbocsátásnak fátylát próbáljuk ráboritani mindarra, ami történt a kommün idejében és azzal kapcsolatban, (Rothenstein Mór: Kezdjék meg!) amikor eljutunk erre az időpontra, akkor előbb el kell jutnia a sajtónak és a társadalom közvéleménye minden szócsövének arra a magaslatra, arra a céltudatosságra, hogy hozzásegítsen minket, hogy ez az időpont minél előbb elkövetkezzék. Ezért mondtam előbb, hogy ez az infernális zaj, amely sajtóban és egyebütt mutatkozik e körül a jogrendi kérdés körül, azt a benyomást teszi rám. hogy tulajdonképen nem is akarják, nem öntudatosan, hanem öntudatlanul nem akarják, mert megakadályozzák a lelkeknek egymáshoz simulása! (Ugy van! Ugy van! jobb felől. — Rassay Károíy : Amely pillanatban önök meg tudják 62*
