Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-229
454 A nemzetgyűlés 229. ülése 1924 Vass József, a ministerelnök helyettesítésével megbízott munkaügyi és népjóléti minister: Legyen szabad az elnök úrhoz és a t. Házhoz azt a tiszteletteljes kérést intéznem, hogy tekintettel arra, hogy nem kivánom már a Ház figyelmét nagyon sokáig igénybe venni, méltóztassék megengedni, hogy még egy kicsit beszélhessek. (Halljuk! Haltjuk!) Elnök: Amennyiben a t. Ház egyhangúlag hozzájárul ehhez a kérelemhez, ennek teljesítése ellen nincs kifogás. Vass József, a ministerelnök helyettesítésével megbízott munkaügyi és népjóléti minister: T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Peidl igen t. képviselő ur az ő rendkívül higgadt hangon előadott beszédében, amennyire személyesen figyelemmel tudtam kisérni, megütötte azokat a hangokat is, amelyek itt a békés együttműködést és az erőknek a konszolidáció érdekében való összetevését valószínűleg lehetővé teszik. Engem nagyon meglepett és örömmel üdvözöltem magamban azt, hogy Peidl t. képviselő ur, amikor a szociáldemokrata politikai frakció feladatáról beszélt, elhagyta most már az úgynevezett dolgozó embereknek azelőtt meglehetősen szűken meghatárolt fogalmát és kijelentette, hogy a szociáldemokrata párt parlamenti frakciója küzdeni kivan az állami és társadalmi életnek egész területén minden osztály, minden faj, minden vallás és nemtudom milyen szavakkal mondta, de az egyetemességet kívánta kifejezni, tehát az egyetemesség érdekében. Örömmel köszöntöm ezt a gondolatot, mert ugy látom, hogy ezzel a szociáldemokrata párt igen tisztelt vezérszónoka cLTTcl cl polgári poli- ; tikai küzdelmi talajra helyezkedett át, amelyen állunk mi is valamennyien, mert mi sohasejn mondtuk azt, hogy küzdünk a polgári elemekért a nemzet testén belül, kivéve a szakszervezett munkásokat, hanem azt mondtuk, mi küzdünk az egész nemzet érdekeiért, (Ugy van! jobbfelöl.) minden osztálynak érdekét képviseljük, a szakszervezett és nem szakszervezett munkásokét épugy, mint a tőkéét, az urakét, mint a kisgazdákét, a tanultakét, a kevésbé tanultakét, szóval a nemzet egyetemességének érdekét. Nem tudom, hogy Peidl képviselő ur nem fog-e engem megállítani következtetésemben. Mert amikor ő ezt a gondolatot kimondta, a marxi elmélet talaját már el is hagyta. Mert amikor a szociáldemokrata politikai képviselet a nemzet egyetemességének érdekét állítja maga elé, akkor többé nem áll marxista alapon. Akkor már a nemzet egyetemességét tartva szem előtt, a szolidarizmus alapján áll. (Farkas István: Nagy tévedés!) Ez az, amiért őszintén köszönteném Peidl képviselő úron keresztül az egész politikai pártot, bár attól félek, őszintén megvallva, hogy következtetésemet Peidl képviselő ur meg fogja cáfolni. (Rassay Károly: Az a fő, hogy a tények ne cáfolják meg!) Egészen hasonló módon nyilatkozott az angol ministerelnök is, bár nem tudjuk még az ujsághireket kellőképen ellenőrizni. Az angol ministerelnök is egészen ilyenformán nyilatkozott a szélsőségek ellen a nemzeti egység, a polgári elemek felkarolása érdekében, sőt érdekes, hogy vérbeli szociáldemokrata modern irók, mint aminők a nevez 1 etes Webb testvérek, gondolom Sidney és Beatrix, legújabb munkájukban, amelyei »A kapitalista civilizáció összeomlása« címmel adtak ki 1923 végén, kifejtik azt, hogy rendkívül nagy megrázkódtatáson ment keresztül a kapitalizmus, évi január hó 25-én, pénteken. tehát az urak rendje, nagy megrázkódtatáson ment keresztül a munkásság rendje, és nagy megrázkódtatáson mentek keresztül az államok. Ennek következtében óva intik a maguk részéről ugy a polgári kézben és hatalmi uralom alatt levő államokat, valamint a szociáldemokrata munkásságot, amely valamelyik államban hatalomra kerül, a kilengésektől és túlzásoktól. Súlyos szavakkal figyelmeztetik ugy a munkásságot, mint a polgárságot arra, hogy az alapjában megingatott európai civilizáció és állami élet ujabb megingatást nem birna többé el. Ennek következtében a marxi alapon á'lló szociáldemokrata millióknak, valamint a polgárság százmillióinak egyaránt arra kell törekedniük, hogy mérsékelt magatartással, megértéssel, kölcsönös megbocsátással, erőiknek egybevetésével a közös cél érdekében próbáljanak munkálkodni. (Klárik Ferenc: Adjanak amnesztiát! — Esztergályos János: Szüntessék meg Zalaegerszeget ! Likvidálják az emigrációt! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak! Vass József a ministerelnök helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi minister: A jogrend, amiről épen most megjegyzések hallatszottak, rendkívül kényes palánta, olyan kényes, mint amilyen kényes palánta a becsület. Minél kevesebb szó esik a becsületről, annál kevésbé van veszedelem, hogy csorba esett rajta. Minél kevesebb szó esik a jogrendről, annál jobban megizmosodhatik és megerősödhetik a csemete. (Farkas István: Néha egy bomba zavarja meg.) Egyegy viharos délelőtt vagy délután itt a parlamentben, amikor kiteregettem magam ele még a sajtót is és hallottam, hogy minő Orchester működik itt a teremben a jogrendnek folytonos követelésével, az atrocitásoknak felemlegetésével, a vérpatakoknak ide bevezetésével, a vér szagának ide beidézésével ebbe a terembe, annak emlegetésével, hogy ebben az országban még mindig térdig vagy bokáig gázolunk vérben, és amikor a sajtóban is azt láttam, hogy reagált egy orchester ezekre a hangokra: akkor az volt a benyomásom, hogy hiszen nem is akarnak jogrendet, mert ha komolyan akarjuk a jogrendet, (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) akkor annak előfeltételeit meg kell teremteni. (Rassay Károly : Azt követelik csak!) Méltóztassék arra figyelni, hogy egy vesztett, négyéves háborún, egy Károlyi-forradalmon, egy kommunizmuson mentünk keresztül.. . (Györki Imre: Öt évvel ezelőtt!)... ezeknek hatása mozgásba hozta a nemzet vizeit, a nemzet egész teste mozgásba jött, szinte kikerült a saját megszokott kereteiből és ezek a vizek még nem tudtak visszatérni a partok közé. Már most a lelkeknek megnyugvása feltétlenül az előfeltétele annak, hogy jogrend visszaállíttassák, amely a békeidőben legalább megvolt. (Ugy van! jobbfelől.) Ami g a gyűlölet szenével fűtenek politikai mozdonyokat, addig jogrendet ne kívánjanak ebben az országban. (Farkas István: Amíg az állami intézményekben lesz a gyűlölet, addig nem lesz jogrend!) Amig szélsőséges fanatizmussal támadnak osztályokra és ezek egymásra; amig a parlamentben pártok szinte a gyülölségig menő feszültség között robbannak egymásra; amig künn szakszervezeti gyűléseken, népgyűléseken, kocsmai beszélgetésekben olyan módon biráltatnak a jelen kormányintézkedések, a jelen helyzet, olyan módon biráltatik a nemzet keresztény mivolta és a kormány keresztény tendenciája, amely mód csak a gyűlöletből és az ellenséges fanatizmusból fakadhat egyik, vagy másik oldalról, — addig a lelkek
