Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-229

À nemzetgyűlés 229. illése 1924. Az első kérdés a mezőgazdasági háziipar felkarolása. Mindenki tudja, hogy az utóbbi időben épen a háború folytán teljesen megakadt az a nagy gondolat életre keltése, amelyet annak idején Darányi földmivelésügyi minister ur inaugurált a mezőgazdasági háziipar megszervezésével. Már ott tartottunk, hogy munkáltatótelepek voltak és szövetkezetek alakultak a háziipar táplálására. Ezek a háború alatt mind megszűntek, s most erőhöz nem tudnak kapni. Hozzájárul ehhez még az, hogy a háziiparban kioktatott mesőgazdasági munkások nagy része elesett a harctéren. A ministerelnök ur hangoztatta itt a külföldi kölcsönről adott jelentésében, hogy a mezőgazdaságot krizis fenyegeti. Ha az oroszországi termelési viszonyok konszolidációjára, de meg Amerika mezőgazdasági túltermelésére gondolunk,... (Dénes István: Nem termelhet többet, mert ott kisbirtokok vannak!) — ezt a kérdést most hagyjuk, most a háziiparról beszélek — ez mind arra indithat bennünket, hogy igenis, a háziipart fejleszteni szükséges. A földreform maga is kényszerítően parancsolja, hogy a háziipart felkaroljuk. Az a mezőgazdasági munkás legfeljebb kéthárom holdat kaphat, ebből nem tud megélni. Külön mellékkeresetet kell tehát biztositani és ez a mellékkereset volna a háziipar. Azért előterjesztem erre nézve a következő határozati javaslatot (olvassa): »Utasitja a nemzetgyűlés a földművelésügyi ministert, hogy a mezőgazdasági háziipar tanittatására az egész országra kiterjedő részletes programmot dolgozzon ki és annak költségeit tárcájának legközelebbi szanálási költségvetésébe megfelelő tagozassál állitsa be.« (Helyeslés-) Másik határozati javaslatom a kézniűiparosok | felkarolását célozza. A leghívebb polgárok ebből a társadalmi osztályból kerülnek ki. A kézniűiparosok sok dicsőséget szereztek az országnak és úgyszólván a legtöbbet szenvedtek a háború alatt iparunk tekintetében, mert némelyiknek egészen meg kellett műhelyét szüntetnie és most sem részesülnek abban a támogatásban, különösen az adóztatás terén, amelyet joggal igényelhetnének. Az adóztatás külső ismérvei _ különösen a kis" kereskedőknél és iparosoknál jelentkeznek, akik ugyebár utolsó fillér jövedelmük után is adóznak. Elnök: Két óra van, t. képviselő urat beszédében megszakitom és kérem, hogy beszédét az ülés második szakában, délután méltóztassék folytatni. 1 Az ülést délután 4 óráig felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Pesthjj Pál foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Strausz Tstván képviselő urat illeti folytatólagosan a szó. Strausz István: T. Nemzetgyűlés! Délelőtti beszédemben kiemeltem a kisiparosok érdemeit, kiemeltem, hogy ez a társadalmi osztály mennyire figyelemreméltó az állampolgári hűség, az államjavak gyarapitása, az állam tekintélyének emelése szempontjából. Konklúziómat azonban a délelőtt folyamán a tárgyalásra szánt idő letelte miatt nem tudtam levonni. Oda konkludálok tehát, hogy a szukreszeia megvédéséről, a szukreszcencia megnevelésének lehetőségéről gondoskodni a kisipar terén elsőrangú kötelessége a magyar államnak. A legnagyobb elhagyatottságban élnek, nem is élnek, hanem vegetálnak a kisiparosoknál működő tanoncok, növendékek. Helyzetüket Homonnay igen t. képviselőtársam már egész valójában feltárta a nemzetgyűlés előtt és beszédében olyan tanulmányt terjesztett elő, amely a kisiparosok védelmezésére szükséges teendőkre nézve, hosszú időn át kutNAPLÓ xix. évi január hó 25-én, pénteken. 4313forrásul fog szolgálni. Egyet azonban, ugy vettem észre, kifelejtett beszédéből. Kifelejtette azt, hogy annak a programúinak megvalósítása, amelyet ő tanoncok védelmére előterjesztett, elsősorban pénzkérdés. A szükséges pénzek előteremtése nagyon sürgős, mert különben teljesen lezüllenek a magyar kisiparosok tanoncai. Az ő általa előterjesztett határozati javaslat pénzügyi részének pótlására a következő határozati javaslatot vagyok bátor előterjeszieni (olvassa): »Határozati jaA^aslat, melynek alapján kötelezi a nemzetgyűlés a kereskedelemügyi ministert, hogy a kézműiparos-tanoncok rendszeres tanitása, fefegyelmezése és az ehhez szükséges otthonok megépitése céljára részletes programmot dolgozzon ki és a programm költségeit tárcájának legközelebbi szanálási költségvetési előirányzatába vegye fel.« Kérem határozati javaslatom elfogadását. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminister urnák itt a Házban elmondott beszédeiből és egyéb nyilatkozataiból is ugy tudjuk, hogy ő az oktatási rendszernek nagy reformját határozta el, egyelőre elvben. Nagyon helyeslem azokat a reformokat, amelyeket ő itt dióhéjban elmondott. A népoktatáson kezdi a reformot, és e tekintetben elfogult vele szemben Zsilinszky igen t. képviselőtársam, amikor kiemeli ugyan a népnevelés reformjának szükségességét, de mellőzi azokat a nyilatkozatokat, amiket a kultuszminister ur erre vonatkozólag itt a Házban is megtett. Az olyan tipusu iskolák tanárainak érdekében szólalok fel, akik legközelebb állnak a népiskolához; a polgári iskolai tanárok érdekében. Az ő státusviszonyaik a lehető legrosszabbak. (Szabó Zoltán: A siketnéma-intézeti tanároké is ép olyan rossz.) Nem kicsinylem le a siketnémaintézeti tanárokat, de polgári iskolák tanárai, ez a legnagyobb testületek egyike, és felkarolásuk, illetve státusviszonyaik rendezése, revizió alá vétele nem mellőzhető, annyira rossz. A polgári iskolai tanárok státusviszonyrendezésének szükségességére hivatalos adatokkal mutatok rá. Ha a középiskolai tanárokat, vagy akár a tanítókat is nézem, a státusviszony szempontjából a polgári iskolai tanárok a legrosszabb helyzetben vannak. Nem olvasom fel a viszonylatot, hogyan állanak az egyes tanári testületek a státus dolgában, csak rámutatok arra, hogy a legkisebb fizetési osztályban vannak a legtöbben és a legmagasabban a legkevesebben. Az egyes fizetési osztályok elérésében csupán a kisdedóvónők maradnak el mögöttük. Minden más tanító, gazdasági iskolai, vagy elemi iskolai tanitó sokkal hamarább jut a magasabb fizetési osztályba, mint a polgári iskolai tanár. Sőt a középiskolai tanári karból, a gimnáziumok és reáliskolák tanárai 10 évvel hamarább jutnak be a magasabb fizetési osztályba, mint a polgári iskolai tanárok. A kultuszminister ur különösen felkarolta a polgári iskolákat.. Ha méltóztattak megfigyelni a polgári iskolákat, azok eddig tulajdonképen csak a kereskedői vagy ipari pályákra készülőknek nyújtottak elméleti képesítést. A gazdasági társadalmi osztályhoz tartozó fiuk ezért nem is igen keresték fel a polgári iskolát, amelynek tananyagában nem találták meg az ő gyakorlati pályájukhoz, foglalkozásukhoz szükséges gazdasági ismereteket. A kultuszminister ur ilyen irányban is kiegészítette a polgári iskolák anyagát, úgyhogy most nagyon sokan keresik fel a kisgazdatársadalom köréből is ezeket az iskolákat.. A kultuszminister ur, ahol csak teheti, polgári iskolákat állit fel, hogy a kisgazdatársadalom értelmiségét is fokozza, és, ahol lehet, földet is biztosit a polgári iskolák részére. Ebből a szempontból különösen a nagy uradal60