Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-229

436 A nemzetgyűlés 22Ù. ülésé 1924. nisfcerelnök az osztrák költségvetés tételeinek kihámozása utján tette. Sajnos, a saját országára nézve nem. volt módjában ezt megtenni, Nem tudta költségvetési és zárszámadási adatokkal alátámasztani ; azokat a számbeli csoportosításokat, amelyeket a magas értékű, nivós memorandumban összefoglaltak. Nem kapott bizonyítást, igazolást a zárszámadási adatokból. Épen ezért nem is fogadták el a memorandumokban lefektetett rekonstrukciós tervét, hanem egy külön rekonstrukciós terv készült, amely hogy ugy készült, ahogyan készült, az egyenesen szerencséje a Magyarországnak. A nemzetek tanácsa által kiküldöttek részben itt az országban szereztek információt, azután a nemzetek tanácsának pénzügyi bizottsága, magyar albizottsága csinált egy tervet. Azt mondották: ez a terv megfelelőbb, hajtsátok végre ezt a tervet 250 millió arany költséggel, ezzel talpra lesz állítva a ti országotoknak gazdasági élete. Lehet a kákán is csomót keresni ; lehet olyan szemszögből beállítani az egész ügyet, hogy minket a külföld csapdába akar állítani s hogy nem nyilvánul meg minden jóakarat abban, hogy velünk, mint egyenrangú állami tényezőkkel ülnek le tárgyalni és külföldi szaktekintélyek kormányunkkal csinálnak kibontakozási tervet, részletesen megbeszélve minden kérdést, minden lehetőséget. Hol van itt a kérdés súlypontja, ott, hogy ha ez a, most már közös rekonstrukciós terv nem sikerül, ellenőrzés mellett vagy ellenőrzés nélkül, akkor a külföld velünk együtt felelős. Sőt kizárólag az entente államok lesznek erkölcsileg felelősek azért, mert a mi kibontakozási tervünket nem tették magukévá. Én ebben igen nagy előnyt, sőt egyenesen biztosítékot Iátok a jóakaratra. Nem féltem az ország függetlenségét sem. Bethlen ministerelnök ur a politikai jegyzőkönyvben - nagyon ügyesen — elsősorban ennek az országnak függetlenségét, szuverenitását szögezte le. Ami -a többi jegyzőkönyvekben foglaltatik, azt is ebből a szemszögből kell nézni. Sajnálom, hogy e tekintetben nem érthetek egyet Eckhardt igen tisztelt képviselőtársammal. Ö fanatikus ellenzéki ember; készültsége, rátermettsége minden tekintetben megvan s ő még lesz is vezető embere ennek az országnak, ha elhagyja azt az irányt, vagy legalább is revizió alá veszi azt a politikát, amelyet most követ. (Derültség és zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. — Szijj Bálint: Hízelgő a jóslás!) Maga a ministerelnök ur, mikor itt jelentést tett a kölcsönről, külön hangsúlyozta, hogy a 250 millió arany K-t csak átmeneti kölcsönnek tartja. Azt nem igy mondta ugyan, de a megállapításaiból következik, hogy kapunk még kölcsönt invesztícióra is, ha szükségünk lesz rá. A húszéves határidőből is azt következtetem, hogy ez csak átmeneti kölcsön. Lehetetlen, hogy külföldi kiváló pénzügyi szakemberek ne gondolnának arra, hogy nem lehet egy nemzetnek invesztíciós, talpraállitási kölcsönt húsz évre szólóan adni, vagy a kölcsön felvételét — mondjuk — rákényszeríteni. Minket, most élőket ért a vérveszteség, a szenvedés s a jövő nemzedékre egyáltalán semmi teher sem esnék ebből a kölcsönből 20 éves törlesztés mellett. Tehát a rövid idő is a kölcsön átmeneti jellege mellett szól. Ezt még az entente államai sem akarhatják. Mondom, főképpen bizalommal vagyok azért, mert a rekonstrukciós tervet a hitelezők készítették. Nem félek a főmegbizottól ós az ellenőrző bizottságtól sem, mert látni fogják, hogy mi magyar őszinteséggel azokra a célokra fogjuk fordítani kölcsönt, amely célokra kértük s ennek a magyar nemzetnek, amikor leült tárgyalni a külföldi államokkal, semmiféle hátsó gondolatai nem voltak, csak azt célozta, hogy az agyoncsigázott 'évi január hó 25-én, pétiteket!. ország talpraállitásához anyagi eszközöket kapj oil. Azért hálával kell fogadnunk azt a sikert, amit a ministerelnök és pénzügyminister urak elértek. A siker jelentőségét egyik egységespárti képviselőtársam nagyon szépen pointirozta, hogy várakozáson felüli. Ennél a külföldi kölcsönnél nem a. 250 millió arany korona a fő, hanem az, hogy — ezt mint ellenzéki képviselő, szintén osztom és kifejteit álláspontjához csatlakozom - bennünket átkaroltak a külföldiek, a gazdasági élet minden vonatkozásába bekapcsolnak, bekapcsol a kisentente. a nagy-entente és én függetlenségünk tekintetében semmiféle sérelmet nem látok, mert hiszen a mi szuverenitásunk külön leszögeztetett. fZsirkay János: Nagyon szeretsz ölelkezni!) Szeretek ölelkezni ott, ahol az ország sorsának előmozdításáról van szó és ilyenkor minden ellenzéki szempontot háttérbe szorítok. Azt mondják sokan, van itt a magyar közönségben elég készség, a 250 millió aranykoronát néhány nap alatt össze lehetett volna gyűjteni az ország talpra állítására. A készség kimutatására még lesz alkalom, mert hiszen attól a készségtől, amelynek meg kell nyilvánulni belföldi áldozatok alakjában függ e kölcsön gyümölcsöző voltának biztosítása. Itt lesz a Jegybank részvényjegyzése, ott mindenki kimutathatja^ hazafiságát. 30 millió aranykoronáju részvénytőkét a Jegybank céljaira én kevésnek tartok. A mi országunknál nem lehet sablonok, szabványok szerint indulni, a mi országunk különös viszonyok közé került földrajzilag, de különösen gazdaságilag. Nyersanyagaink legnagyobb részét külföldről kell behoznunk, ezért szükségünk van nagyobb mennyiségű fedezettbankjegyekre és törekednünk kell tehát, hogy minél nagyobb legyen a Jegybank részvénytőkéje. Hiszem, hogy részvénytársasági alapon is el fogjuk tudni ezt érni. Minimális határul 30 millió koronát jelölünk meg, de ezen a minimális határon felül is fogadjunk előjegyzéseket. Lehet afelett vitatkozni és meditálni, hogy eltérve minden ilyen külföldi szervezet létesítésétől, ne lépjünk-e szövetkezeti alapra, ahol csakugyan megmutatná a nagybirtokos, középbirtokos, kisgazda, kereskedő, iparos és mindenféle társadalmi osztály, hogy mennyiben akar hozzájárulni ahhoz, hogy hatalmas jegybankunk legyen. Ez a feleletem azoknak az uraknak, akik azt mondják, hogy a ministerelnök ur egyszerűen leköthette volna a vagyonváltságot illetőleg eladhatta volna a vagyonváltsági földeket a külföldnek. Milyen gondolat ez! Először meg sem veszik, másodszor miféle téves felfogás az, hogy a külföldi kölesönnél a vagyoni bázist veszik alapul! Nem- akarok ennek elvi fejtegetésébe bocsátkozni. Én abban, hogy a kölcsönt megkapjuk és hogy olyan feltételek mellett kapjuk meg, ahogyan arról értesülve vagyok, a magyar jövő reményét látom és ezért örömmel ismerem el azokat az elvi sikereket, amelyeket a ministerelnök és a pénzügyminister urak külföldön elértek. A reparáció kérdésében még nem nyilatkozom, mert nem látok tisztán, de bármi bizonyosságot tudnak elérni e tekintetben a kormány tagjai, azt gazdasági életünkre vívmánynak tekinteném. Nagyon szeretnék a ministerelnök ur helyettesének deferálni abban, hogy fejezzem be beszédemet, de nekem még fontos határozati javaslataim vannak, amelyek előterjesztéséről nem mondhatok le, amennviben ezek^ épen az ország talpraállitására készítendő költségvetési előirányzattal vannak szoros kapcsolatban. T. i. azt szeretném, hogy ezeknek a kérdéseknek megoldásához szükséges pénzügyi fedezet vagy épen a renoválásról szóló költségvetésben irányoztassék elő, vagy pedig még azt megelőzőleg gondoskodjék megfelelő fedezetről a pénzügyminister ur.