Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-229

A nemzetgyűlés 339. ülése 1934 ha ez az egységes szláv birodalom az Adriai tengerig érne. Hiszen ezt múltkori beszédemben már megtettem. Tudjuk jól, hogy ez nemcsak Anglia Földközi tengeri pozícióját, hanem Indiába vezető útját, a Szuezi-csatona feletti uralmát is veszélyeztetné és tudjuk jól, hogy ha Jugoszlávia, mint ilyen, már eddigelé is zavarólag* hatolt Olaszországra azon nagy eredményének kihasználásában, amelyet neki a háború győztes befejezése biztosított, akkor egy ilyen nagyhatalom megjelenése ott milyen óriási nehézségeket jelentene neki, mennyire elsöpörné, mennyire megsemmísitené egyik napról a másikra II állának ezt az annyi vér­rel és annyi áldozattal megteremtett adriai pozícióját, Itáliára nézve tehát az adriai pozí­ció megtartása, az adriai pozició kiépítése kell boe'y irányadó legyen. Amikor mi magvarok olaszbarát politikát csinálunk, — mert hiszen tudjuk azt, hogy a ministerein ok ur is olaez­barát, hallottuk ennek megnyilatkozásait, lát­tuk azt, hogy Olaszországban milyen fogadta­tásban részesült, milyen megértésre talált — akkor kutatnunk és keresnünk kell azt, vaiion helyes irányban mozog-e a mi diplomáciánk s nem történtek-e diplomáciánk részéről olvan ténvek, amelvek erre az összhangra, amelye Olaszországgal való együttműködésünkben fel­tétlenül K 7.0 k séf mik van. zavarólag hathatnak. Mindenki sok gonddal és talán még több gondolattal olvasta, a legutóbbi belerádi eeryez­ménvt, amelyet Olaszország Szerbiával kötö+t. Mindenki gondolkodott ennek jelentősébe fö­lött. Én több jelentékeny külpolitikával foglal­kozó úrral beszéltem erről az ügyről, vélemé­nyüket kérvén és meggyőződtem róla, hogy ők e tekintetben határozott véleményt vem akar­tak, vagy nedig nein tudtak formálni. Énen azért, mert Ut egy uj, az országra nézve első­rendű ielentőséa'^el biró helyzettel állunk szem­ben, szükségesnek tartom, hos-v saját szerény véleményemet e tekintetben kifejtsem, hogv e tekintetben is némileg hozzájáruljak enp$k,a döntő jelentőségű ténynek s annak a helyzet­nek tisztázásához, amelyet ez a szerződés ered­ményezett. Első tekintetre igenis, az a benyomásunk, hogy Jugoszláviával Itália megegyezett, meg­állapodásra jutott. Ez azt jelentené, hogy Olasz­ország hozzájárult azon törekvésekhez, amely törekvések megvalósítása a létért való küzdel­méből folynak s amely törekvések megvalósí­tása egyedül lehet biztositéka Jugoszlávia to­vábbi fenmaradá sának. Mert Jugoszlávia belső összetételénél fogva kell hogy tudja azt, hogy ott a szerb impérium állandóan fenn nem tart­ható; Jugoszláviában minden szerb tisztában van azzal, hogy igenis, Jugoszlávia csak akkor élhet, csak akor virágozhatik, csak akkor te­het szert nagyhatalmi pozícióra és fejlődésre. ha a nagyszláv gondolatba kapcsolódva bele, sikerül az északi szlávokkal egyesülve az orosz birodalomhoz csatlakoznia. A jugoszlávok tu­datában vannak annak, hogy a francia kon­cepció alapgondolata a nagyszláv egyesülés tervénél az, hogy az orosz kolosszusnak, amely a múltban két irányban volt gyönge — még pedig politikai és katonai irányban — a kato­nai zsenik — a szerbek bekapcsolásával a po­litikai, a csehek bekapcsolásával pedig a gaz­dasági erőt adja meg. Ezért adja nekik ez a gondolat a legnagyobb kilátásokat, a legna­gyobb reményeket, épen ezért kell, hogy feltét­lenül ragaszkodjanak ehhez a célhoz, azért fel­tétlenül küzdjenek. Nem lehet hinni, nem lehet gondolni, hogy ezt a célt bármely átmeneti évi január hó 35-én, pénteken. 425 előnyért is feladják, hogy erről bármilyen előnyért le tudjanak mondani. Nem lehet azon­ban azt sem hinni, hogy Olaszország mindezzel nem lenne tisztában. Nem lehet hinni, hogy Olaszország olyan politikai lépésre, olyan politikai tényre hatá­rozaz el macát, amely Jugoszláviának ujabb erőforrást jelentene, amely Jugoszláviának erőt adjon arra, hogy a nagyszláv koncepció meeérjen, hogy ez a nagyszláv koncepció meg­valósulhasson. Mert tudjuk azt, — látjuk Fran­ciaország oolitikájából — hogy addig, amig az orosz birodalom nem mint nemzeti állam áll itt, addig nem tudják megvalósítani e szláv népek­nek Oroszországgal való egyesítését, mert ál­landóan a világforradalonitól kell tartani, at­tól kell félni, hogy Oroszország megerősödve, a világforradalom gondolatára támaszkodva intéz majd Lengyelország ellen eery támadást, mint ahogy ezt már tette is volt. Ez a támadás az oroszok és németek egyesülésére fog vezetni és egy egységes frontba tömöritve ezeket a né­peket, szembeállítja Franciaországgal, amely­nek politikája ezt eredményezte. Épen ezért addig, amig Oroszország nem nacionalizál ó­dott, addig a várakozás, az időkihnzás politi­kájára vannak utalva a franciák, addig a vára­kozás, az időnyerés politikájára vannak utalva keleteuróDai exponensei, a szerbek és a csehek is. Nem lehet elképzelni, hogy mindezt világo­san ne^ látná Itáliának annyira zseniális, annyi eredményeket produkált diulomáciája; lapját és diplomatái mindenkor aláhúzzák azt, hogy ők- igenis, nemcsak a francia dinlomáoia céljá­val vannak teljesen tisztában, de a közé*neurő­pai és a keleteurópai helvzetet is a lehető leg­alaposabban ismerik. Akkor tehát, amikor ezt a szerződést Jugoszláviával megkötötték volt. más célok, más «,'ondolatok kell hogy lebegtek légyen az olaszok előtt, mint az, amelyet első tekintetre mindenki hajlandó elhinni, mint az, hoary Olaszországnak erőt adjanak arra, hoay belső rendet, teremtsen, belsőleg konszolidálód­jék, hogy időt nyerjen arra, hosry átevezze ezt a belső krizist, leküzdje azt az ellentétet, amely közte és a horvátok között fennáll, hogv sza­badkezet nverjen a macedóniai bandákkal szemben, szóval, hogy levegőhöz jusson. Kérdem tehát, — és talán mindenki kérdezni fogja, — hogy mi lehetett az olasz diplomáciá­nak motívuma arra, hogy ezt a nag*yjelentő­ségü lépést megtegye? Sajnálatomra sem a ma­gyar diplomácia, sem a magyar közvéleményt tájékoztatni hivatott sajtó ezt soha nem kom­mentálta, (Igás! Ucjy van! halfelől.) hanem ahelyett hallgatni igyekezett, s ezzel oly szinben tüntette fel a dolgot, mintha itt nagT vereség érte volna őket. Én hiszem, hogy habár a ma­gyar nemzetnek ez a szerződés tényleg* előnyére szolgál is, ezzel a mi diplomáciáink mégis — hogy ugy mondjam — erős fricskát kapott Olaszország részérő], mert a szerződés megkö­tésének formája, az a körülmény, hogy az ola­szok, akik aláhúzták és kifejezték magyar ba­rátságukat, nem tartották szükségesnek e ter­veikről tájékoztatni római követünket, hanem ellenkezőleg a legnagyobb diplomáciai hallga­tásba burkolóztak vele szemben, ezt mutatja. Diplomáciánknak ez erős fricska volt és az ügynek ez az agyonhallgatása azt mutatja, hogy e szerződés jelentőségét diplomáciánk megérteni nem képes, mert ha megértette volna azt, akkor megnyugtató felvilágosítást, meg­nyugtató tájékoztatást adott volna ennek a nemzetnek a Magyar Távirati Iroda utján. E szerződés létrejöttének mindenekelőtt tör-

Next

/
Oldalképek
Tartalom