Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-229

426 t A nemzetgyűlés 229. ülése 1924, ténelnii előzményeit kell ismerni. Mikor Franciaország látta, hogy az angol-olasz politika egyre hathatósabban lép fel vele szemben, akkor középeurópai exponensét, a kis entente-ot még erősebben igyekezett magához kapcsolni, és tudjuk, hogy katonai szerződést is kötött Csehországgal. Hogy ennek a katonai szerződésnek mi volt a tartalma és mi volt a célja, azt megállapítani nem áll módunkban. Lloytí George, Európa leghivatottabb diplomatáinak egyike, világosan kimutatta, hogy mint katonai szerződés Németországgal szemben ez az egyezmény teljesen értéktelen; én tehát azt hiszem, hogy e mögött más célok, más gondolatok kellett hogy legyenek. Én azt hiszem, hogy amint Franciaországnak célja és gondolata a nagy szláv eszme megvalósítása, ugy ezzel a szerződéssel is közelebb akart jutni Oroszországhoz, mert tudjuk, hogy a hid Oroszországból az Ö számára Prágán keresztül építhető fel a leghelyesebben. Az orosz bolsevizmusról különböző ellentéte« hirek terjedtek el. Nem lehet tudni, mennyire bolsevista még az orosz birodalom. Úgyhogy nem lehet tudni, de legalább is nincs kizárva, hogy Franciaország már elérkezettnek látja saját számára az időt arra, hogy az orosz birodalommal felvegye a kapcsolatot, hogy az orosz birodalomhoz közeledjék. (Sándor Pál: Ha jő pénze volna!) Az én meggyőződésem az, hogy a franciák politikája teljesen csődöt fog mondani az orosz kérdésben is, gazdasági okokból, (Ugy van! a baloldalon. — Sándor Pál: A gazdasági segítség lesz a döntő!) Tisztelt képviselőtársain meg fogja engedni, hogy erre rövid szavakkal feleljek. Meg vagyok győződve arról, hogy a jövőben az orosz birodalomban politikailag az a hatalom fogja a legnagyobb szerepet játszani, amely gazdaságilag viszi ott a vezetőszerepet; ahhoz pedig, hogy valaki az orosz birodalomban a gazdasági szerepet vigye, erős iparral kell rendelkeznie, hogy ezáltal az orosz birodalom gazdasági rekonstrukciójában tényleg mint faktor szerepelhessen. (Ugy van! balfelől.) A franciák épen ebből a célból akarják megszerezni a Ruhr-vidéket, hogy ott tegyenek szert arra az ipari szervezetre, amely nekik majdan a politikai lehetőségeket is biztosítja Oroszországban. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Én azonban nem hiszem, hogy ezt a. célt el fogja érni. Én hajlandó vagyok hinni azt, hogy a gazdasági rekonstrukcióban való részvételt Anglia és Amerika fogja magának biztosítani; Anglia és Amerika azért is, mert csak ők rendelkeznek belátható időn belül azzal a tőkével, amely feltétlenül szükséges ahhoz, hogy gazdasági faktorok legyenek a majdan rekonstruálandó orosz birodalomban. (Ugron Gábor: Az intelligenciát a német fogja adni!) Igen, az intelligenciát Németország fogja adni, de a németek ismét azt a szerepet fogják játszani, mint amelyet, mondhatnám, tragikusan játszottak a világtörténelem folyamán sokszor, hogy mint ők mondják, kultur-dungerek lesznek, Ezek a gondolatok és ezek a ténykörülmények voltak azok, amelyek Franciaországban talán azt az elhatározást érlelték meg, hogy az orosz birodalomhoz való közeledés irányában hathatós lépésre határozza el magát. (Zaj « jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon: Halljuk! Halljuk! — Barabás Samu: Okos beszéd! Halljuk!) Természetesen Franciaországnak ez a lépése mély benyomást gyakorol az érdekelt évi január hó 25-én, pénteken. hatalmaikra, mindenekelőtt Angliára és Olaszországra, Annál inkább hihető, hogy Franciaország az orosz birodalomhoz való közeledést kereste ezzel a szerződéssel, mert azt láttuk, hogy a belgrádi konferenciát a francia politika exponense, Benes azzal a célzattal hozta volt össze, hogy ott a kis entente-ot tovább kiépítse, megerősítse, hogy a kis entente-ba belevonja Lengyel országot és belevonja Görögországot is. Franciaország eg'y nagy elhatározással, hogy ugy mondjuk, Analizálni akarta európai pozícióját akkor, amikor az a lejtőn csúszni kezdett, és ha a belgrádi konferencia eredményeit tekintjük, azt kell hogy megállapítsuk róla, hogy ezen a lejtőn csakugyan nagyon erősen csúszott ezután lefelé a francia diplomácia. Ahelyett, hogy Belgrádban a kisentente-ba sikerült volna belevonni Lengyelországot és Görögországot, kifejezésre jutott a kisentente kebelében is az ellentét az orosz kérdésben, amelyet Dúca, Románia képviselője erősen hangoztatott és ahelyett, hogy Görögországot belevonhatták volna ebbe az egységbe, Görögországnak tanácsokat volt kénytelen adni ez a konferencia, amely a keblére akarta ölelni, s a vége az lett, hogy azt tanácsolták Görögországnak, igyekezzék konszolidálódni, mert ha nem konszolidálódik, elveszti hatalmi pozícióját az európai politikában. Hogy Görögország mennyire megértette ezt, ezt Venizelosz állásfoglalása igazolja, aki azonnal sajtónyilatkozatban leszegezte magát Olaszország mellett. Ez a körülmény igazolja azt, hogy a belgrádi konferencián kifejezésre jutott az a meggyőződés, hogy az a^ politika, amellyel az angol birodalom eddigelé minden ellenfelét legyőzte, amelynek, mint az angol mondja, a splendid isolation, a teljes elszigetelés a lényege, Franciaországgal szemben már hathatósan működött olyanképen, hogy azok, akik minden érdeküknél fogva Franciaországhoz vannak kötve, szintén számolni voltak kénytelenek a megváltozott helyzettel, s ahelyett, hogy erősebben csatlakoztak volna Franciaországhoz, hogy szorosabbra fűzték volna azokat a politikai kötelékeket, amelyek őket Franciaországhoz és a francia politikához fűzték, azokat ellenkezően* lazítani igyekeztek. Tisztelt Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ha Magyarországnak a kisentente a legnagyobb ellensége, akkor a magyar érdek legfontosabb követelménye az, hogy a kisentente gyengüljön, mert minél gyengébb a francia politikának ez az instrumentuma, Magyarország relativ ereje annál nagyobb. A kibontakozás, Magyarország- jövője, tehát csak a kis entente gyengítésén, a kisentente felrobbantásán keresztül kereshető. Ezen a szemüvegen át nézve a belgrádi egyezményt, amelyet Olaszország Jugoszláviával kötött, máris megnyugodva kell hogy konstatáljuk azt, hogy a kis entente legerősebb katonai államát, Szerbiát Olaszországnak sikerült saját érdekszférájába, saját befolyási körébe vonni bele, Olaszországnak sikerült a kisentente-on belül tömörült államok politikai egységét meglazítani, gyengíteni. Ez a magyar eredmény, ez a magyar érdekeknek és a magyar szempontoknak érvényesülése. De tekintsük tovább a dolgokat. Mi a lényege ennek a szerződésnek, amelyet olyan feltűnően rövid időre, hat évre kötöttek? Ennek a szerződésnek látható léJnyege az, hogy Olaszország realizálta politikailag, nemzetközi szerződésbe iktatva bele azt, amiért állandóan küzdött Szerbiával szemben, elérte