Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-218

A nemzetgyűlés 218. ülése 1924. évi január hó 8-án, kedden. 37 hogy az igen t. külügyminister ur annakidején megjelent a cseh követségen, azon a győzelmi lakomán, amelyet Cseh-Szlovákia fennállásának örömünnepére rendeztek Budapesten. (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! Kiss Menyhért : Sajnálom, hogy az igen t. külügyminister ur beteg és nem vehet részt a nemzetgyűlésnek tárgyalásain. Méltóztattak olvasni, hagy a napokban megkötötték a csehfrancia szerződést, amely katonai szerződés jeliegével is bir. Az összes olaszországi lapok és az angol lapok is valamennyien a legnagyobb felháborodás hangján foglalkoztak ezzel a szerződéssel és kíváncsiak volnánk és kérdezzük tisztelettel Daruváry őexcellenciájától, hogy neki mi a véleménye a megkötött francia-cseh szerződésre vonatkozólag, milyen lépéseket kivan tenni ezzel kapcsolatban s ezzel a szerződéssel szemben mi a magyar álláspont. (JVeuberger Ferenc: Nem tartozik a nyilvánosság elé Î) Nagyon helytelenül mondja valaki, hogy ez nem tartozik a nyilvánosság elé, hiszen a világsajtóban állandóan, nap-nap után tárgyalták, az olasz lapok hireit közölték a magyar lapok is s az angol lapok véleményét szintén közölték a magyar lapok is. Nagyon szeretnők tudni az igen tiszteit külügyminister ur véleményét arra vonatkozólag is, mi a magyarázata annak, hogy akkor, amikor Oroszországról abszolúte semmi híradásnak sem szabad megjelennie a magyar sajtóban, a mai Oroszországnak politikai barátságáért Anglia, Olaszország és Franciaország a legmesszebbmenő koncessziókat teszik, ezt kommentálják a világlapokban és nyiltan megírják az olasz és a francia lapok, hogy az fogja eldönteni Európának sorsát, hogy Oroszország kinek az oldala mellé áll oda Ezek olyan tények, (Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk I) amelyeket meg kell vitatni, mert ennek megvitatásából az országra nézve feltétlenül csak jó és haszon származik. Elérkeztem beszédemnek végére (Élénk helyeslés e's éljenzés a jobboldalon és a középen.) Tekintettel arra, hogy ez a nemzetgyűlés és a nemzetgyűlésből alakult kormányzat születi hibában leledzik, mert nem az általános, egyenlő, titkos és községenkinti választójog alapján összeült parlament viszi az ország ügyeit és az ebből alakult kormány vezeti ezt az országot ; tekintettel arra, hogy ezt a legfontosabb alkotmányjogi kérdést ez a nemzetgyűlés nem tárgyalta le, nem alkotott törvényt ebben az alkotmányjogi kér-, désben, nem nyújtottak be törvényjavaslatot és nem tárgyalták le azt, amit már régen Ígérnek a minister urak, a közigazgatás reformját ; harmadszor tekintettel arra, hogy az igen tisztelt kormány nincs azon, hogy az Í920 : XXXVI. te. olyan iramban és mértékben hajtassék végre, ahogyan a magyar nép megkívánja, negyedszer tekintettel arra," hogy a kormány nem követ el semmit a bankokrácia megfékezésére, hogy a kormány 500 milliárdnál nagyobb hitelt engedélyezett "a bankok részére nemzeti ajándékul s ugjî-anakkor az agrárérdeket elhanyagolja ; tekintettel arra, hogy az ország agrár érdekei hitel tekintetében abszolúte nem elégíttettek ki, a munkáskérdés nincs elintézve, olyan fizetést kap ugy a munkásság, mint a hivatalnokok, hogy abból ma megélni nem lehet ; tekintettel arra, hogy rákényszerítik a középosztályt, a hivatalnokokat és a munkásosztályt is, hogy megtakarított filléreiket a tőzsdére vigyék és spekulációval igyekezzenek . . . Elnök: A képviselő ur másodszori figyelmeztetés után sem fejezte be a beszédét, ezért a szót a képviselő úrtól megvonom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Halász Móric : Ennek a gyorsíró urak örülnek legjobban !) Csendet kérek, képviselő urak ! A napirendre szánt idő leteli, a vitát megszakítom. Megteszem elnöki előterjesztéseimet. Bemutatom a t. Nemzetgyűlésnek Fábián Béla képviselő ur levelét, melyben családi okokból f. évi január hó 7-étől kezdődőleg ötheti szabadságidő engedélyezését kéri. Javaslom, hogy a kért szabadságot megadni méltóztassék. (Felkiáltások : Megadjuk !) A Ház a kért szabadságot Fábián Béla képviselő urnák megadja. Most pedig előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, január hó 9-én, szerdán, délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki az indemnitási törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni? (Igen!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Holnap interpellációs nap lévén, a házszabályok 251. §-ában előirt időben az indítvány- és interpellációs könyvek fel fognak olvastatni. Egyben a házszabályok 204. §-a alapján bejelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy a honvédelmi minister ur holnap, az interpellációk előterjesztése előtt válaszolni fog Eckhardt Tibor képviselő urnák a limanovai emlékvacsora alkalmából tett hatósági intézkedések tárgyában január hó 5-én előterjesztett interpellációjára. Eőri-Szabó Dezső képviselő ur a házszabályok 215. §-ának a) pontja alapján személyes megtámadtatása cimén kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Eőri-Szabó Dezső : T. Nemzetgyűlés ! Nem szívesen szólalok fel személyes kérdésben, mert magam is a legteljesebb mértékben elitélem azt a — sajnos — valósággal felburjánzott személyeskedést, amelynek a mostani nemzetgyűlésünk oly sokszor tanú. Azonban a felelősség ezért elsősorban azokat terheli, akik a személyeskedésnek felidézői, akik vádaskodnak, (Lendvai István : Akik hazudni szoktak !) akik becsmérelnek, akik egyéb érvek hiján talán politikai ellenfeleiknek becsületében gázolnak. Mivel én a személyes invektiváknak párbajjal való elintézését nemcsak állásomból, de meggyőződésemből kifolyólag is a középkorból ittmaradt barbárságnak tartom, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) ha itt a nyílt ülésen támadás ér, sajnos, kénytelen vagyok ugyanitt védekezni. Ezért kérem szives elnézésüket. Megígérem, hogy lehetőleg rövid leszek. T. Nemzetgyűlés ! a december 19-iki ülésen az igen t. földmivelésügyi minister ur az előző napon tartott beszédemnek két pontját kifogásolta, illetőleg rektifikálta. Ezt nem hoztam volna ide a nemzetgyűlés elé egyrészt azért, mert a t. minister ur jóakaratulag figyelmeztetett egyre-másra, másrészt, mert ezt mi magunk kö-