Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-218

38 A nemzetgyűlés 218. ülése 192 zött úgyis elintéztük. (Helyeslés jobbfelől.) Azonban a most kézhez vett napló szerint a minister ur beszéde alatt Erdélyi Aladár t. képviselő ur, akinek ugy látszik (Lendvai István : Notórius közbeszóló !) talán inkább zajos, mint értékes közbeszólásai vannak, (Felkiáltások jobbfelől : Ez nem személyeskedés ? Micsoda beszéd ez !) ezt a közbeszólást tette r »Úgyis tudtuk, hogy hazugság !« (Erdélyi Aladár : Kijelentem, hogy nem mondtam, máris kijelentem !) Nagy elismeréssel és köszönettel veszem tudomásul. (Erdélyi Aladár : Kijelentem, nem is én voltam !) Nagyon köszönöm. Akkor az én megjegyzésem is elesik, amennyiben Erdélyi képviselő úrral szemben akkor sajnálatomat fejeztem ki. Felszólalásom azonban még sem tárgytalan, mert amint köszönettel ismerem el, hogy Erdélyi képviselő ur nem mondta, ez még nem jelenti azt, hogy más nem mondta volna, mert ha nem mondta volna valaki, a naplóba sem vétetett volna fel. (Egy hang jobbfelől : Mi volt az a közbeszólás ?) Az a közbeszólás az volt, hogy úgyis tudtuk, hogy hazugság ! Ez a megjegyzés egy bizonyos állításomra vonatkozott. (Erdélyi Aladár (a középre mutatva) : Onnan mondta valaki !) Nem tartok törvényhozóra nézve csúnyább dolgot, rrrntha itt az ország szine előtt hazudik. (Erdélyi Aladár : Ugy van ! Igaza van !) Kénytelen vagyok tehát ezt az aljas — mert nem tudok rá más szót találni — inszinuációt helyreigazítani, illetőleg visszautasítani. A földművelésügyi minister ur beszédemnek két pontját kifogásolta. Az egyik arra az állításomra vonatkozott, amely szerint a mezőgazdasági munkabérek szabályozásáról szóló törvény végrehajtási utasítását a kormányzósági irodában huzamosabb ideig visszatartották volna. A tévedés annyiban áll, hogy nem a törvény végrehajtási utasításáról volt szó, hanem a törvény szankicójának késedelméről. Mindössze tehát a szavakban tévedtem, azonban amit mondtam, minden támadó szándék nélkül, sőt egyenesen a minister ur védelmére mondtam, rámutatni kívánván arra, hogy sajnos, előfordulhatnak olyan esetek is, amikor bizonyos törvények végrehajtása az ő akarata ellenére is húzódik. Azonban a kormányzósági irodát sem akartam ezzel megvádolni és nem bizalmas dolgot közöltem, mert hiszen mint a minister ur, én is kijelentem, hogy tisztában vagyok vele, hogy a kormányzósági irodában ez a késedelem nem szándékos, de legkevésbbé rosszakaratú lehet. A másik dolog, amire azután vonatkozott tulaj donképen ez a közbeszólás, az a bizonyos erdőcsokonyai nyolc pont, amelyet én itt a t. Nemzetgyűlés elé tártam és amelyre vonatkozólag az igen t. minister ur azt mondotta : »azt a nyolc pontot tényleg összeirogatták Erdőcsokonyában, egyesek alá is irták, de szó sincs róla, hogy a somogymegyei kisgazdaszervezetek irták azt alá». Továbbá azt mondja : »A somogymegyei kisgazdaszervezetek nem tárgyalták és nem is tárgyalhatták ezeket a pontokat, mert eléjük sem terjesztették». Ekkor hangzott el az a közbeszólás, hogy »úgyis tudtuk, hogy hazugság», amit mondtam. Erre vonatkozólag csak két dolgot mutatok be, hogy igenis nem hazudtam : az egyik Kiss János erdőcsokonyai pártelnök ur '4. év\ január hó 8-án, kedden. levele, amelyben azt állapítja meg, hogy őhozzá 50 község jelentette be csatlakozását. Itt a levele. Azonban bátor vagyok bemutatni a somogymegyei kisgazdapárt hivatalos lapjának, a Délmagyarországnak egyik számát, amely lapnak a legfelsőbb soraiban az található, hogy lapvezér nagyatádi Szabó István, főmunkatárs Tankovics János, főszerkesztő dr. Neubauer Ferenc nemzetgyűlési képviselő. Ez a Délmagyarország december 20-iki számában azt állapítja meg (olvassa) : »Szükségesnek tartjuk leszögezni, hogy az immár a nemzetgyűlés elé került erdőcsokonyai határozatot annakidején, 1922 február 18-ikán a Délmagyarország közölte, s a Délmagyarország utján' csatlakoztak hozzá a somogymegyei kisgazdapár! szervezetek. (Lendvai István : Fiam, te még nem voltál minister, azért nem tanultál meg hazudni !) Elnök : Lendvai István képviselő urat kérem, tessék csendben maradni, mert kénytelen leszek vele szemben erélyes intézkedés ekei foganatosítani ! Eőri-Szabó Dezső : Nem fűzöm tovább a dolgot, de azt hiszem, ez a két bizonyíték elegendő arra nézve, hogy amit én állítottam, minden támadó szándék nélkül, az a tény a valóságnak meg is felel, és én nemcsak nem mondtam hazugságot, de még nem is tévedtem. Tehát a t. minister urnák csak azt felelem erről a helyről, hogy kissé különösnek tartom, hogy ő ezt az erdőcsokonyai nyolc pontot, még ha nem is csatlakoztak volna hozzá, — mint ahogy csatlakoztak — a somogymegyei pártszervezetek, dezavuáini akarná ; hiszen egy sincs ezek között a pontok között olyan, amely a kisgazdapárt eredeti régi programmjának meg nem felelne. Annak a t. képviselő urnák azonban, aki jónak tartotta azt az alávaló inszinuációt beledobni a vitába, hogy ez az én állitásom, hazugság volt, azt felelem : elvárom tőle, hogy megnevezze magát, aki volt ! Azt mondom neki : vegye tudomásul, hogy hazudni nem szoktam, sőt az igazságot — akár tetszik valakinek, akár nem, -— őszintén, bátran, nagyon is magyarosan ki szoktam mondani ; talán azért is nem vagyok azon az oldalon. Ilyen váddal, a hazugságnak alávaló és alaptalan vádjával illetni egy törvényhozót, még pedig anélkül, hogy a felelősségrevonásnak a lehetősége is meglenne, — azt hiszem, egyetértünk abban mindnyájan - igenis gyávaság és aki ilyen inszinuációval illet mást, az okvetlenül azt az érzést kelti az emberben, amit a példaszó igy fejez ki : ki mint él ugy itéi. Ennyit akaitam mondani. (Helyeslés a balközépen.) Elnök : Erdélyi Aladár képviselő ur személyes megtámadtatás címén kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Erdélyi Aladár : T. Nemzetgyűlés ! EőriSzabó Dezső képviselő ur megjegyzését, amelyben látszólag és bizonyos alappal azzal vádolt meg, hogy én kiáltottam azt közbe, hogy hazugság, közbekiáltással elintéztem volna már, amenynyiben azt mondottam, hogy ezt a megjegyzést nem tettem. Sőt, hogy mennyire nem tettem ezt a kijelentést, az két körülményből mindjárt ki is derül. Az egyik az, hogy magában a naplóban is az van, hogy »Egy hang a középen» és csak utána következik az én megjegyzésem. Tehát miután nem én voltam a közbeszóló, valószinünek tar-