Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-229
A nemzetgyűlés 229. ülése 1924. ovi január hó 25-én, pénteken, Scitovszky Béla és Pesthy Pál elnöklete alatt. Tárgyai: Az indemnitásróJ szóló törvényjavaslat tárgyalása. —- Elnöki olőterjesztósek. — A leo-küzelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. Á kormány részéről jelen vannak : Voss József, Rakovszky Iván, Walko Lojos, Szabó István (nagyatádi), gr.Klebelsberg Kunó, Nagy Emil, gr. Csáky Károly. (Az ülés kezdődik délelőtt 11 óra 5 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Csik József jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Forgács Miklós jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Héjj Imre jegyző ur. Napirend szerint következik az indemnitásról szóló törvényjavaslat (írom. 340, 344) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Bogy a János! Bogya János: Tisztelt Nemzetgyűlés'^ Az indemnitás vitája alatt a szónokok, mintha kerülték volna a politikai témákat. Általános szociális kérdések voltak azok, amelyek tapétán tartattak a vita egész folyamán. Éppen ezért én el akarok térni attól, ami itt szinte már, gyakorlattá fejlődött, el akarok térni attól, hogy szociális kérdésekkel, meddő rekriminációkkal A^egyem igénybe a Ház figyelmét s igyekezni fogok azon reális térre terelni át beszédemet, mely reális tér a nemzet jövőjének, fejlődésének képezi alapját. Mindenekelőtt azt szándékozom vizsgálni beszédemben, hogy az ország külpolitikai helyzete mennyire felel meg az ország érdekeinek és hogy ezért a helyzetért mennyire felelősek az ország külpolitikáját intéző tényezők, mindenekelőtt diplomáciánk. Annál is fontosabbnak, annál is szükségesebbnek tartom ezt a vizsgálatot, mert ministerelnökünk politikájának főprogrammjává a külföldi kölcsönt tette volt, amely kölcsönnek megValósitása másként, mint diplomáciai eszközökkel nem is képzelhető el. Igaz ugyan, hogy a kormány kijelentette hogy a külföldi kölcsönben tisztán gazdasági akciót lát, amely minden diplomáciai célzattól független. Helyesnek tartom ezt a kijelentést, mert hiszen természetes, hogy a kormánynak itt elsősorban gazdasági célokat kellett követnie és érthető, hogy gazdasági célokat is követett, de ezen gazdasági céloknak Magyarország poitikai életére való visszahatásában erős politikum rejlik s éppen ezért nem "lehet csodálkozni azon, hogy azt az egész NAPLÓ XIX. külföld, mint politikai kérdést kezeli és tárgyalja. A tárgyalás menete alatt tisztázódott Magyarországnak, hogy ugy mondjam, külpolitikai helyzete. Engem — határozottan kijelenteni — épen az érdekel, hogy milyen külpolitikai hatásokat váltott ki a' kormánynak az az akciója, mely véleményein szerint par excellence diplomáciai akció volt. Engem mindenekelőtt az érdekel, hogy azok az eredmények, amelyek nem gazdasági jelentőségűek, mily súllyal esnek a latba, hogy azok az eredmények mennyire szolgálták az országpolitikai, nemzetközi érdekét, mert ha a kölcsön összegét tekintjük, akkor már magában is világos kell, hogy legyen mindenki előtt, hogy ez a kölcsön maga, mint g-azdasági tényező nem éri meg azt az akciót, amely akció érte folytaftatik. De, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, ha az elhallgatott, illetve a ministerelnök ur által ki nem fejezett, azonban meglevő és azon eredményeket tekintjük, amelyekre a súlypont kell, hogy essék: a diplomáciai, a külpolitikai eredményeket, akkor ezen eredmények előtt, azt hiszem, mindenki kalapot kell, hogy emeljen. (Ugy van! jobbfclől és a jobbközépen.) Én azt mondom, hogy ezek az eredmények, akkor is, ha a kölcsön maga ilyen kis összegre zsugorodott, akkor is, ha annak jelentősége — ami nem valószinü — nullára szállna is le, nemcsak hogy megérnék az egész akciót, hanem még akkor is elismerést kell, hogy kiváltsanak a kormány iránt az egész nemzetből. (Helyes jobb felől.) T. Nemzetgyűlés! Ne felejtsük el, hogy Magyarországot nem a világháború tette tönkre, hanem ellenségeink diplomáciája. Ne felejtsük el, hogy ez a diplomácia egy olyan •politikai szervezetbe szorította bele az országot, mely politikai szervezet állandóan képes a kést tartani az ország nyakán s lehetetlenné teszi a kibontakozást, a kifejlődést. Épen ezért, ha mi az ország jövőjét keressük, ha itt igazi konszolidációt, igazi feltámadást keresünk, ott kell keresnünk a kibontakozást, ahol a veszély van, ahol a nyomás van: külpolitikai téren. Elismeréssel kell tehát adóznunk a ministerelnök akciójának azért, hogy, külpolitikai téren, ha csendben is, ha hallgatva is. oly hathatósan működött az ország érdekében, oly hathatósan mozdította elő azon külpolitikai kapcsolatok felvételét, amelyek a világháború kövekteztébeii szétszakadtak; elismeréssel kell neki adóznunk azért, hogy Magyarországnak 58
