Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-229

422 A nemzetgyűlés 229. ülése 1994. évi január hó 25-én, pénteken. a nemzetközi életbe való beilleszkedése, bekapcsolódása érdekében ilyen eredményes munkát fejtett ki. (Helyeslés jobbfelől.) Én a külföldi kölcsönt mindenkor elsősorban ebből a szempontból Ítélem meg', s épen ezért mindenkor helytelenítettem és kárhoztattam azt, hogy belpolitikai téren ebből — hogy ugy mondjam — tőkét igyekeztek egyesek kovácsolni a kormány ellen akkor, amikor tulajdonképen nem olyan politikai témáról vau szó, amely szabad volna hogy a pártokat egymástól elválassza, amikor kizárólag egy külpolitikai akcióról van szó, ahol véleményeltérés nem lehet, mert hiszen minden magyarnak, mindenkinek, aki fellendülést, aki konszolidációt akar. aki azt akarja, hogy a gazdasági élet nj forrásokkal gyarapodjék, aki azt akarja, hogy itt kenyérkereset legyen, megszűnjék a munkanélküliség, egy és ugyanaz a véleménye kell, hogy legyen a külpolitikai kérdések tekintetében. Nem arról van itt szó, hogy egy belföldi kölcsön pótolhatja-e ezt a külföldi kölcsönt. Lehet, elismerem, hogy azt az összeget, amelyről szó van, belföldön is fel lehetne hajtani, azoban nem ez a lényeg. Sokkal lényegesebb az, ami a jóvátétel kérdésében történik gazdasági téren. (Helyeslés jobbfelől.) Ha sikerül ennek az akciónak azt eredményeznie, hogy a jóvátétel téren tisztázott helyzettel állíttatik az ország szembe, ha sikerül elérni azt a célt, hogy a jóvátétel összege megállapíttatik, ha sikerül elérni azt, hogy tudjuk, hogy mivel tartozik ez az ország, akkor mindenki tudni fogja azt, hogy milyenek itt az adózási viszonyok, hogy milyen teherrel terheltetik mee* az a tőke, amely esetleg külföldről jön ide be, s akkor lehetővé válik a kalkuláció, amely a vállalkozás alapja. A vállalkozás az, amely fellendíti a gazdasági életet; egyedül az uj vállalkozásoktól, uj gazdasági források megnyitásától remélhetjük azt a fellendülést, amely ezt a siralmas szegénységet, ezt a nyomort, ezt a munkanélküliséget, amely az országban van, amely mindenkit fájdalommal kell, hogy eltöltsön, elsöpörje, megszüntesse. Épen azért helytelen és kifogásolandó az, hogy nem ebből a szempontból tették vizsgálat tárgyává a külföldi kölcsön ügyét azon az oldalon, ahol szeretik magukat a munkásság képviselőinek nevezni. De, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, mint mondottam, a külföldi kölcsön diplomáciai jelentősége a fontosabb. Fontosabb a diplomáciai jelentősége a külföldi kölcsönnek még- az általam előadott jóvátételi szempontoknál fogva is, mert ugyebár. Magyarország a trianoni béke folytán olyan diplomáciai helyzetbe került, mely mellett minden stratégiai határ nélkül ki lettünk szolgáltatva ellenségeinknek, mely mellett az ellenségnek minden pillanatban módjában állott az, hogy az orszáe- fővárosát tüz alá vegye, hogy Magyarországot igy esetleg me^ is semmisítse. Hogy a szándék az volt, hogy Magyarországot ilyen lehetetlen helyzetben tartsák, hogy a szándék ellenséffeinknél az volt, hogy Magyarország elsöpörtessék, hogy Magyarország életképes ne legyen, ezt a tények bizonyítják, amely tényeket legyen szabad röviden előadnom. (Halljuk! a jobbközépen.) Lehet, hogy ezen előadásomban esetleg olyan dolgokat is fogok érinteni, amelyeket itt már előadtam volt, ezek azonban csak ténykörülmények lesznek, a cél, a szempont, melynek alapján a tényeket csoportosítom, egészen u.i. A világháború befejezése után, elveszítvén a háborút, megkötöttük a trianoni békét. A trianoni békénél 1 egkériéi hetetlenebb ellenségeink akarata volt reánknézve irányadó, a trianoni békét a franciák diktálták nekünk. íZsirkay János : Ök tartották kezükben egész Kelet-Európát!) A franciák azáltal jutottak abba a helyzetbe, hogy a trianoni békében az ő akaratuk legyen irányadó, mert Európa két frontján, épugy a nyugatin, mint a keletin, ők voltak azok, akik forma szerint, győztesek lettek. Tudjuk azt, hogy Magyarországot forma szerint az a hadsereg győzte le, amely Szaloniki felől nyomult előre a Dunának, Franciét francia tábornok veztése alatt. Tudjuk azt, hogy ennek a hadseregnek kötelékeiben igen jelentékeny mennyiségű olasz csapatek is voltak, amelyek akkor, mikor itt az entente propagandája következtében kitört a forradalom és a frontok Összeomlottak, versenyt küzdve a franciákkal, igyekeztek előbb elérni Belgrádba, hogy ők lépjenek először magyar területre, ők legyenek először jogosultak arra, hogy velünk a fegyverszüneti szerződést megkössék. Franchet fővezérnek azonban módjában állott megakadályozni azt, hogy olasz csapatok jussanak elsőnek Belgrádba. Franciák voltak azok, akik Belgrádba érkeztek s vették fel a tárgyalásokat az akkori magyar kormánnyal. Vitás, hogy joga volt-e a magyar kormánynak akkor ezzel a tábornokkal tárgyalásokat kezdeni, mert hiszen köztudomású dolog, hogy akkor már a volt monarchia hadvezetőség-e fegyverszüneti szerződést kötött volt Páduában az olaszokkal, Diaz tábornokkal s a_ páduai szerződésben az olaszok már akkor kifejezve a magyar kérdésben álláspontjukat, biztosították az ország területi integritását. Ok tehát kétségtelenül nem volt arra, hogy Károlyi Mihály Belgrádba menjen és Franchet tábornokkal felvegye a tárgyalásokat. (Ugy van! a középen.) Mert hiszen a fegyverszüneti szerződés, amely Magyarország integritását biztosította, már meg-volt. Itt tehát egészen más szempontok voltak irányadók abban a tekintetben, hogy ezen meglévő fegyverszüneti szerződés dacára is felvegyék a tárgyalásokat Franchet-val. Valószínűleg clZ cl mentalitás irányította a magyar kormányzatot, amely ennek a kormányzatnak a programjában kifejezésre jutott. Kétségtelen, hogy ez a gondolat nyert megvalósítást Belgrádban, ez a gondolat eredményezte a trianoni határokat, ez tépte szét az országot. Az azonban, hogy itt Franchet diktálhatta a békét, egyenesen Károlyi bűne volt, és az a tény, hogy a franciák ilyen feltételeket szabtak Magyarországnak, igazolta már akkor is a francia politika irányát; mert hiszen Franchet tábornok sem az igazságától A^ezettetve tette azt, amit tett, nem a szövetségeseivel kötött szövetségi szerződés volt reá nézve irányadó. Hogy mennyire nem ez volt, bizonyította Montenegró esete, amelyet, mint az entente tag-ját, tehát Franciaországnak egy szövetségesét, amely a világháborút óriás! vérvesztességgel és nagy hősiességgel küzdötte végig Franciaország oldalán, francia csapatokkal szállatta meg, hajtotta Szerbia igájába, Jugoszláviába szőrit va be Montenegró államot. (Ugy van! középen) Világos tehát, hogy a belgrádi fegyverszüneti szerződés tekintetében egyedül a francia politika volt irányadó, amelynek nem lehetett egyéb célja, mint az, amit tett, hogy Magyarországot ugy szoritsa két malomkő közé, hogy e két malomkő között, ha az európai konstelláció meg nem változik, fenn nem tarthatja magát, meg' kell semmisülnie. Már akkor kitűnt, hogy Franciaország egy nagy szláv koncepció alapjára helyezkedett, amely koncepció megvalósi-