Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-227

378 À nemzeigyûîés 22?. ülése Ï924 gyobb része a mult év elején volt kifizetve, akkor, amikor a pénzünk vásárló ereje még sokkal nagyobb volt; ha tehát ezt valorizált értékben akarnám kifejezni, akkor lényegesen nagyobb összeget kellene mondanom, s ha csak tízszerakkorára akarom venni azt az összeget, — ami túlzásnak semmiesetre nem tekinthető, — akkor már 4 milliárd koronára becsülhető az az összeg, amellyel a szakszervezetek a munkanélküliséget enyhítették. Mit tett a kormány ezen a téren? (Vass József népjóléti és köz munkaügyi minister; Épen a dupláját adta!) Épen az imént hallottuk a ministerelnök urat helyettesítő népjóléti minister úrtól, hogy a különböző akciók, a Horthy-akeió és egyéb városi akciók révén milyen módon és milyen mértékben segitettek a munkanélkülieken. Én erre röviden csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy nekünk erre nincs szükségünk, jobban mondva: a munkanélküli munkások nem az ilyen alamizsnaszerü támogatást kívánják, a munkanélküliek elsősorban munkát akarnak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Meg kell tehát minden megindítható közmunkát indítani. Az összes országutak rossz állapotban vannak; a hidak, a vasutak, középületeink és egyebek agyonrongált állapotban vannak. Minden téren annyi tennivaló van! És ne álljon ide senki azzal a kifogással, azzal az érvvel, hogy nincs pénz és ezért nem lehet tenni semmit. Kell lenni pénznek ilyen célokra; mindentől inkább el kell vonni a pénzt. De egyébként is megjelöltük már azokat a felesleges kiadásokat, amelyeket meg lehetne szüntetni; ha a kormány nem tenne egyebet, mint hogy ezeket a felesleges kiadásokat szüntetné meg, akkor már a munkanélküliségen igen tekintélyes mértékben tudna segíteni. A munkanélküliség ma már nem olyan kicsiny mérvű. Alkalmam volt beszerezni adatokat. Például októberben 13227, novemberben 15409, decemberben 16949 volt a szakszervezetek által segélyezett munkanélküliek száma. Azóta már egy hónap elmúlt, és a munkanélküliség különösen január hónapban fokozódott és fejlődött ki erőteljesebben. Már most tessék elképzelni, milyen nagy lehet ma a munkanélküliek száma. Pontos számot nem tud senki sem mutatni; semmiféle hivatal nem vezet statisz. tikát arról, hogy mennyi a munkanélküliek száma. Ma csak ugy elképzelésszerüen, avagy pedig az eddigi eljárások alapján lehet megítélni a munkanélküliség mértékét, és én azt mondhatom egészen nyugodt lélekkel, hogy ha 30—35 ezerre becsülöm a jelen pillanatokban a munkanélküliek számát, akkor abszolúte nem túloztam, a legreálisabb számmal jelöltem meg azt a mértéket, amellyel a, munkanélküliséget megmérni lehet. (Baticz Gyula: Magában az építőiparban több munkanélküli van, mint 30000!) Tisztelt Nemzetgyűlés! Most ugy állunk, hogy valamennyi r iparágat — s itt ne értsen félre senki, mert én a mezőgazdaságra épen ugy gondolok, mint a gyáriparra, mint a kisiparra, mint a kereskedelemre, mindenre gondolok, amikor munkanélküliségről beszélek, — tehát valamennyi iparágra, mezőgazdaságot, kereskedelmet egyaránt erőteljes mértékben sújt most a munkanélküliség. Ha szakmák szerint akarnám kiragadni, hogy melyik szakmában mennyi a munkanélküliség száma, akkor is ijesztő számot tudnék az igen t Nemzetgyűlés elé tárni. Itt csak egyetlenegy szakmára, épen a legnagyobb szakmára vagyok bátor, hil. évi január hó 23-án, szerdán, vatkózni: a vas- és fémipari szakmára, ahol à legerőteljesebben pusztít és rombol ma a munkanélküliség. Itt már olyan mértéket ölt, hogy egyenesen katasztrófát lehet várni. Ha megvizsgáljuk azokat az intézkedéseket, amelyek külföldön a munkanélküliség enyhítése tárgyában történtek, akkor meg kell említenem a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal közlése alapján, hogy a munkanélkülieket segélyezik Dániában, Finnországban, Angliában, Görögországban, Indiában, Norvégiában, Svédországban, Németországban, Ausztriában, Olaszországban és más államokban. Egy egész sereg állam van tehát, ahol segélyezik a munkanélkülieket, és pedig a legtöbb helyen a genfi rendszer alapján, olyan módon, hogy a szakszervezetek által kifizetett segélyhez az állam bizonyos százalékig hozzájárul és a szakszervezetek rendelkezésére bocsátja azt az öszszeget, amelyet a munkanélküliség enyhítésére szánt. Azokat a nálunk agyoncsépelt, azokat a gyűlölt szakszervezeteket pedig, amelyek ilyen szociális missziót teljesítenek mindenütt a külföldön a nyugati államokban, úgyszólván tényezőkké építették ki mindenütt a kormányok. Elismerik a szükségszerűségeket, sőt nemcsak hogy elismerik, hanem mintegy állami, szervekké tették meg a szakszervezeteket azáltal, hogy a munkanélküliek segítését reájuk bizzák és a munkanélküliek anyagi támogatását a szakszervezteken keresztül hajtják végre. Nálunk a szakszervezetekkel szemben a legnagyobb gjáilölködés hangján beszélnek. Pedig hiába ez az ellenszenv, hiába ez a gyűlölködés; amint az előbb is mondtam, a szakszervezetek kulturmissziót teljesítenek, szociális feladatokat oldanak meg s ezek a szakszervezetek, ha mindjárt nem is, de később kell, hogy ebben az országban is olyan elbírálásban részesüljenek, mint mindenütt a művelt Nyugaton: ebben az országban is el kell ismerni, tényezőkké kell avatni a szakszervezeteket. Azok a képviselő urak, akik ma csak gáncsoskodni tudnak a szakszervezetekkel szemben, majd nagyon rövid időn belül, néhány hónapon belül száoivabánva fognak mea culpázni, hogy ezekkel a szakszervezetekkel szemben ilyen lekicsinylő" módon nyilatkoztak. (Kuna P. András: Sohase fenyegetődzenek! Helyezkedjenek nei^ti alapra, akkor nem fogunk ellenszenvvel viseltem irántuk! — Farkas István: Alr&ljék csak tovább ! — Zaj.) A magyar faj védelméről is, a kereszténységről is igen sokat beszéltek a nemzetgyűlésben. Kérdem a nemzetgyűlés igen tisztelt tagjait, hogy azok a munkanélküli munkás ok, akik tízezrével vannak munkátlanságra kényszerítve, nem magyarok, nem keresztények? Azoknak, akik a magyar faj védelmét szolgálják, vagy szolgálni akarják, nem szabad a magyar fajt ennyire pusztulni hagyni, nem szabad a magyar fajt kiüldözni ebből az országból, mert azok akkor csak áldolgokat követnek, csak a saját álkijelentéseikkel állnak ide elénk. A magyar faj védelmét észszerűen és okosan csak ugy lehet szolgálni, ha minden tekintetben segítségére megyünk, ha minden tekintetben siettetjük a szociális problémák megoldását. Tekintetei az előrehaladott időre, nem akarom a nemzetgyűlés türelmét hosszasabban igénybe venni. Ezekben voltam bátor megjelölni azt a nagy bajt, azt a nagy veszedelmet, amelyet a munkanélküliség magában rejt. Legyen szabad egyszer azt remélnem, hogy a nemzetgyűlés valamennyi tagjában felül fog kére-