Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-227

À nemzetgyűlés 227. ülése 192 hogy menjünk a belügyminister úrhoz, de az alföldi kisgazdatársaim, — többek között Csontos Imre is — azt mondták, hogy ez őket nem érdekli. Most azután volt szerencsém a szemére vetni, hogy megverte a saját keze, mert amikor a karcagi kisgazdák télre bementek a városba egy pár lóval, tehénnel, hogy, télen is legyen tej, tehát szalmát és takarmányt is vittek haza, ezenkivül alomnak valót is, a karcagi rendőrkapitány azért, mert Csontos Imre nem olyan politikát követ, mint amilyent ő szeretne, sorra büntette a karcagi kisgazdákat. Sok millióra rngott ez a büntetés. Ebből olyan konfliktus támadt, hogy a polgármester végül a kisgazdák pártjára akart állani, de a polgármestert is felfüggesztették. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : A kormánypártiakkal is igy bánnak ?) De van más eset is. A nyáron jártam Somogy egyik kerületében, az igali kerület egyik községében — már nem emlékszem, hogy melyik volt — s a kerület főszolgabírójának, Sey Oszkárnak aláírásával egy plakátot olvastam a községházán, amely plakát azt mondja, hogy aki 50 méternél közelebb meri rakni az asztagját és aki 100 méternél közelebb meg meri inditani a cséplőgépet, azt súlyos börtönbüntetéssel fogom sújtani. (Zaj jobbfelöl.) Talán itt megint a kerület képviselőjének politikája nem volt rendben, vagy nem tudom, mi volt az oka. De akárhogyan is volt, ez a dolog teljesen kényére-kedvére van bizva annak a közigazgatási hatóságnak, amely abban a kerületben épen parancsol. (Zaj balfelöl.) Volt egy hasonló eset az én kerületemben is. Mosón községben a községi főjegyző ur haragudott egy kisgazdára. Mindenkinek szabad volt behordani, természetesen ez is behordott. Á főjegyző olyan raffinirozott volt, hogy megvárta, amig behordott, azután felszólitotta, hogy hordja ki a határba, mert ha nem, akkor közerővel fogja kihordatni. De tovább megyek. A tatai járásban a főszolgabíró ur — ez olyan komikus eset, hogy ha nem volna szomorú, mosolyogni lehetne rajta — kiadott egy rendeletet, mely szerint mindenki, aki be akarja hordani az udvarába a termést, annyi két kiló búzának az egyenértékét tartozik nála lefizetni, ahány hold földje van, akkor behordhatja. A csendőrök mindenkihez, aki megkezdte a behordást, odamentek és követelték, hogy mutassák fel a nyugtát, kifizettek-e annyiszor két kiló búzának az egyenértékét, ahány hold földjük van. (Pakots József: Nálam 5—600 koronát fizettetnek. ~ Kováts-Nagy Sándor: Mi ennek a célja?) Mindjárt meg fogom mondani, hogy ennek mi a célja. De akármi célja van is, kérdem, hogy ha az a kisgazda megfizeti a két kiló búzának egyenértékét, akkor már nem ég el a takarmánya, ez biztosítja a tüzmentességetf Ugyebár, nevetséges, ha ezt mondjuk, mert ez nem mentesiti a tűztől. (Ugy van! jobbfelől.) Mikor ez az eset tudomásomra jutott, tiltakoztam a belügyminister urnái. A belügyminister ur azt mondta, hogy visszafizetteti ezeket a pénzeket, de ez nem történt meg. Ki magyarázás történt, de a pénzeket nem fizették vissza. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Kimagyarázni könnyebb, mint fizetni!) A múlt héten is érdeklődtem a kisgazdáknál; azt mondták, hogy bizony még most is ott van a pénzük. Közben egész véletlenül értesültem egy dologról. Amikor a komáromi állomáson várakoztam, egy tatatóvárosi szabómester újságolta, hogy most vett Komáromban a lenszövőgyárban lenvásznat a tatatóvárosi tűzoltók ruházata részére, nadrágokra. A tatai főbiró ur adott pénzt erre a kis- ' L évi január hó 23-án, szerdán.. á?S gazdáktól beszedett hordási adóból. Ez megint nevetséges dolog. Ha a tatatóvárosi tűzoltóknak lenvászon-nadrágjuk van, akkor ettől eloltódik a tűz, ha Herégen vagy Meszlényen kigyullad? (Derültség.) Talán még azzal lehetne ezt indokolni, hogy annak a községnek vettek fecskendőt, amely község a pénzösszegeket fizette. De ezt sem helyeslem, mert a fecskendőt közköltségen keli megvenni; ahhoz hozzá kell járulnia nemcsak a gazdának, hanem a szatócsnak, iparosnak, mindenkinek, mert ezeknek is kigyulladhat a műhelye, vagy boltja, tehát oda is kell a tűzoltóeszköz. Amikor ezt már régebben forszíroztam, a belügyminister ur összehívott egy tűzrendészet! ankétot, amelyre engem is meghivtak. Ez a múlt év februárjában volt; ott kifejtettem ezeket a visszás állapotokat. Azt mondottam: ha a rende" letet betű szerint végrehajtják, akkor a gazdálkodás számunkra teljesen lehetetlenné fog válni. Az ankét elfogadta az érvelésemet; megállapodtunk egy uj tüzrendészeti szabályrendeletnek megfogalmazásában és javasoltuk a minister urnák, hogy ezt a rendeletet adja ki, ez azonban még mostanáig sem történt meg. Azért mondtam el az interpellációmat, hogy ne akkor kezdjünk beszélni róla, amikor a hordás ideje már küszöbön lesz (Helyeslés a jobboldalon.), hanem hogy addig a belügyminister^ urnák is módjában lehet meghallgatni az illetékes szakköröket és igy készíttesse el a tüzrendészeti szabályrendeletet. Ezért a belügyminister úrhoz a következő interpellációt intézem (olvassa) : »Interpelláció a m. kir* belügyminister úrhoz: Hajlandó-e a belügyminister ur az érvényben lévő, de már idejét mult, a kisgazdákra veszedelmes, országos tüzrendészeti szabályrendeletet a kisgazdák meghallgatásával módosítani, vagy épen e tárgyban törvényjavaslatot benyújtani!« (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminister urnák. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Szijj Bálint! Szijj Bálint: T. Nemzetgyűlés! Kérem az igen t. Nemzetgyűlést, méltóztassék hozzájárulni, hogy második interpellációmat a jövő alkalommal mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: A nemzetgyűlés hozzájárul ahhoz, hogy Szijj Bálint képviselő ur interpellációját a legközelebbi interpellációs napon mondhassa el. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Nemzetgyűlés! A munkanélküliség méreteiről, az abban rejlő veszedelemről, az ez ellen megteendő intézkedésekről körülbelül egy esztendővel ezelőtt beszéltem itt a nemzetgyűlés szine előtt. A múlt év február 7-én voltam bátor előterjeszteni az összkormányhoz a munkanélküliség kérdéseiről egy interpellációt. Sajnálattal kell megállapitanom, hogy azóta csaknem egy esztendő múlott el és ebben a kérdésben nem történt semmi. Még válaszra sem érdemesítette a kormány az interpellációt, ebből is meg lehet Ítélni, hogy az ilyen szociális kérdések iránt milyen érzéke van a kormánynak. Jelenleg ismételten abban a helyzetben vagyok, hogy a munkanélküliség kérdéséről kell beszélnem, mert a munkanélküliség újból olyan méreteket öltött, amelyek most már egész komoly veszedelemmel fenyegetnek bennünket. Ez a mostani munkanélküliség ahban külön- e bözik a múlt évi munkanélküliségtől, hogy tavaly ilyenkor egy kiforrott munkanélküli állapottal számolhattunk, míg ellenben ez alkalommal egy kiforratlan, folyton fokozódó, méreteiben kiszámíthatatlan munkanélküli állapottal állunk szemben !