Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-227
À nemzetgyűlés 227. ülése 1924. válaszának meghallgatására áttérnénk, javaslatot teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket, holnap, csütörtökön, e hó 24-én, délelőtt 10 órakor tartsuk és ennek napirendjére tűzessék ki az indemnitásról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Méltóztatik napirendi javaslatomat elfogadni? (Igen!) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Kabók Lajos képviselő ur személyes kérdésben kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Kabók Lajos: T. Nemzetgyűlés! Szabó József képviselő ur délelőtti beszéde közben személyemet olyan vonatkozásban emiitette, hogy emiatt szükségét érzem annak, hogy azt a kérdést, amelyről szó volt, tisztázzam. Mindenesetre a t. Nemzetgyűlés szíves elnézését kérem ezért azzal a kijelentéssel, hogy másfél évi itt tartózkodásom óta még egyetlenegy alkalommal sem vettem igénybe a t. Nemzetgyűlés türelmét személyes kérdésben, (Felkiáltások a középen: Csak röviden!) de most olyan ügyről van szó, amelyet feltétlenül tisztázandónak tartok. Szabó József képviselő ur nevezetesen délelőtt azt mondotta, hogy épen a szociáldemokraták, akik állandóan a jogrendet követelik, állandóan az atrocitások és a terror ellen beszélnek, épen ők azok, akik jogrendellenes dolgokat követnek el, (Kuna P. András: Igaza volt!), épen ők azok, akik terrorisztikus módon lépnek fel. (Zaj.) T. Kuna képviselő ur, méltóztassék engem meghallgatni s azután majd megalkothatja véleményét, hogy igaza volt-e Szabó József képviselő urnák, vagy nem. Hivatkozott Szabó képviselő ur személyemre olyan értelemben, hogy az elmúlt esztendőben, amikor a vas- és fémmunkások kizárása ügyében tárgyalások folytak, én a keresztényszocialisták képviselőivel nem voltam hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni és ezt terrorisztikus fellépésnek minősítette, olyan fellépésnek, amellyel a kisebbségi jogot semmibe sem vettem ez alkalommal és amely terrorisztikus fellépésemmel arra törekedtem, hogy a kisebbségi jog nullifikáltassék. Tisztelettel bátor vagyok a Nemzetgyűlés előtt elmondani, hogy tulajdonképen miért történt meg ez az eset. Nem tagadom, igenis elismerem, hogy kijelentettem, hogy azokkal az urakkal, akik^ ott a keresztényszocialisták képviseletében a tárgyalásra megjelentek, nem vagyok hajlandó egy asztalhoz leülni . . . (Kuna P. András: Mert nincsenek a szakszervezetben! — Peyer Károly: Várjon egy kicsit! A gramofonlemez mindig erre van beállítva? Valami ujat! — Kuna P. András: Tudom én, mit beszélek!) Elnök: Csendet kérek ! Kabók Lajos:. .. éspedig azért, mert azoknak az uraknak, akik ott megjelentek — nevezetesen Ankner ur és Tihanyi ur — korábbi cselekedetei olyanok voltak, hogy azoknak következménye késztetett engem arra, hogy azt a kijelentést tegyem, amely szerint velük egy asztalnál tárgyalni hajlandó nem vagyok. Ankner ur 1918-ban szélsőséges szociáldemokrata volt, majd később, amikor a proletárdiktatúra kitört, már ezzel sem elégedett meg, hanem a legszélsőségesebb bolsevista lett, úgyannyira, hogy őt a vörös tengerészek parancsnokává tették s a dunai flottillának volt a parancsnoka. Később, amikor azt látta, hogy a diktatúra már veszélyben van, amikor azt látta, hogy a. diktatúra körülbelül feloszlófélben van, frontot változtatott, átcsapott az ellenforradalmárokhoz, és amikor a kurzus felütötte fejét, ő is felcsapott kurzuslovagnak. Ilyen variációkon keresztül változtatta elveit és lett azzá, ami ma. (Peyer Károly : Bennünévi január hó 23-án, szerdán. 365 ket denunciált Kun Bélánál !) Már csak maga ez is elegendő arra, hogy olyan munkásképviselővel ne üljünk le tárgyalni, aki elveit, meggyőződéseit ugy változtatja, mint más ember a szennyes ruháját, olyan gyakran és mindig ugy, ahogy az adott viszonyok megkívánják. (Folytonos zaj és felkiáltások a jobboldalon : Ki az! — Peyer Károly : Ankner ! — Folytonos zaj a jobboldalon.) A t. képviselő ur délelőtt nem volt itt, tehát nem tudja, miről van szó. Méltóztassék legalább most idefigyelni. Mondom, ha csak ez az egyetlenegy cselekedete lett volna, ez is elegendő lenne arra, hogy azt a kijelentést annakidején joggal tettem meg. Hogy azonban ő mennyire nem a munkásság képviselője, mennyire nem képviselője még csak a keresztényszocialista munkásoknak sem, ezt bizonyítani kívánom a következőkkel: Körülbelül 1920. vagy 19-21. év tavaszán (Folytonos zaj a jobboldalon.) Csepelen, a Weisz Manfréd-gyár munkásainak egy része — akik a leghihetetlenebb bérekért dolgoztak — beszüntették a munkát, s akkor ezek a munkások gyűlést tartottak, amelyen a maguk keserűségét panaszolták el. Ezen a gyűlésen én is ott voltam, Ankner ur is ott volt. Az én beszédem után felállott Ankner ur. mindent helyeselt, kitartásra buzdította a munkásokat és bejelentette, hogy a keresztényszocialisták ezzel a bérharccal szolidaritást vállalnak. Nem telt bele sok idő, néhány nap múlva megint frontot változtatott ez az ur, kiment Székely volt államtitkár ur társával Csepelre, egy korcsmahelyiségbe összehívta a harcoló munkásokat és ott a szociáldemokraták ellen a legaljasabb vádakat sorakoztatták fel s a végén megfőzték, meggyúrták a munkásokat, hogy menjenek vissza dolgozni, anélkül, hogy a keresetük egy fillérrel is megjavult volna. Bekergették őket dolgozni s ennek a harcnak az lett az eredménye, hogy egy egész sereg munkást kidobtak a gyárból, miután a gyár a harcot letörtnek minősitette. (Kuna P. András: Ezt a. demokrata vezetők is sokszor megtették! Zaj.) Amikor ilyen dolgokat követtek el, akkor joggal teszem azt a kijelentést, hogy ilyen emberrel nem ülök le tárgyalni. De ott van a másik társa, Tihanyi ur is, aki nem sokkal külömb nálánál, mert annakidején ő is szociáldemokrata volt, a legszélsőségesebb, legvadabb szocialista; (Felkiáltások a jobboldalon; Olyanok is vannak?) amikor a diktatúra jött, akkor felcsapott bolsevistának s a munkástanács tagjai között ugy szerepelt, mint a legradikálisabb. Mikor azután jött a fordulat, ez az ur is fordult egyet és ma a kurzus vezérek között van. (Zaj.) Ilyen előzmények után ma is állom azt a kijelentésemet, amelyet annakidején tettem, mégpedig állom azért, mert ezek az urak nem képviselték a munkásságot. Kérdem, hogy tulaj donképen kiket képviseltek ott? Minden túlzás nélkül kijelentem, hogy annak a több, mint negyvenezer főnyi munkástömegnek, amely tavaly februármárciusban ki volt zárva, 98 százalékát mi, szociáldemokraták képviseltük, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) s azok az urak, akik ott megjelentek, a munkásságnak alig két százaléka nevében akartak megjelenni. Ezen az alapon más érdekeltségeknek is helyet kellett volna szorítani s akkor oly tanácskozás lett volna, amely tulajdonképen véget sem érhetett volna, (Pataesi Dénes: Fő a pártadó!) De egyébként is, t. Pataesi képviselő ur, a fontos az, hogy ezek az urak nem értettek azokhoz az ügyekhez. Nekünk olyan fontos, mélyreható tanácskozásaink voltak ott, hogy ezekben a tanácskozásokban, ahol a leghatalmasabb ipari kapita50*