Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-227

A nemzetgyűlés 227.' ülése 1924. évi január hó 23-án, szerdán. 351 Amikor a kormány egyik tagjának, a kultusz­minister urnák a segítségével sikerült egy szép könyvtárt felállitanunk, akkor minden törekvé­sünk odairányul, hogy hazafias szellemben ne­veljük a földmunkásságot, amikor az a célunk, hogy gazdasági érdekeik és embertárs! szolidari­tásuk kifejlesztessék, a belügyminister ur nem tartja közérdekűnek egy ilyen munkásegylet en­gedélyezését, ellenben ugyanakkor több korcsma­engedélyt adnak ki. (Klárik Ferenc: Ez kell a magyarnak! Az alkohol!) Azt mondhatná ezzel szemben valaki, hogy ezeknek a földmunkás-otthonoknak az alap­szabályai esetleg nemzet- vagy államellenesek. Szükségesnek tartom ezért a t. Nemzetgyűlés előtt felolvasni alapszabályaink célját és esz­közeit, egyben pedig leteszek egy ilyen alap­szabálytervezetet a Ház asztalára, nehogy kétségbevonják az általam mondottak valóságát. (Olvassa): »Az egyesület célja: A magyar földmunkásság tömörítése, anyagi és erkölcsi támogatása, felvilágosítása és^ nemzeti szellemben A^aló nevelése, melynek elérésére: a) minden községben, hol földmunkások él­nek, földmunkás egyletet, földmunkás olvasókört állit fel; b) támogatja tagjait törvényes jogaik meg­szerzése körüli hivatalos eljárásokban, valamint díjtalan munkaközvetítésben; c) földmunkás könyvtárakat létesít; d) népszerű oktató hazafias előadásokat, felolvasásokat, műkedvelő előadásokat rendez.« (Horváth Zoltán: Ez csak nem kifogásol­ható? — Patacsi Dénes: Erre én is elmegyek, ha meghívnak! — Klárik Ferenc: Kern hagyja jóvá a belügyminister ur az alapszabályokat! — Szomjas Gusztáv: Dehogy nem! Valamit sántít a dolog!) T. képviselőtársam, rendelkezésére bo­csátom, méltóztassék megtekinteni. Azt vártam t. képviselőtársaim, hogy önök most tombolni fognak . . . fErdohegyi Lajos: És meg leszünk botránkozva !) Ugy van, ezt vártam, mert hiszen a t. túloldal azzal érvel velünk szem­ben, hogy nemzetközi vörös társaság vagyunk, mindig azt vágják erre az oldalra, hogy az urak fel akarják forgatni az országot, nem nemzeti szellemben akarják nevelni a föld népét, az urak kommunisták. íme most felolvastam a íuagyar­országi földmunkáspárt elvi deklarációját, fel­olvastam egyleteinek és otthonainak alapszabá­lyait, meggyőződhetett a t. túloldal róla, hogy kizárólag hazafias és nemzetig célt szolgálunk, fogunk és akarunk szolgálni a jövőben is és irne a keresztény és nemzeti kormány belügyministere gáncsolja el törekvéseinket. (Patacsi Dénes: De ne legyen ám az olyan ostya, amelyben keserű pilulát adnak be!) Azt mondja a minister! indokolás, hogy nem tartja közérdeknek azt, amit a kultusz minister közérdeknek tart, hogy tanuljanak ezek a föld­munkások. Én azt hiszem, hogy a magyar kormánynak boldognak kellene lennie, hogy azt a feladatot, amely őt terheli, mi önfeláldozóan, semmi költ­séget és fáradtságot nem kiméivé magunkra vál­laljuk és a kormány helyett végezzük és teljesít­jük és a kormánynak két kézzel kellene a támo­gatásunkra sietni és megragadni az alkalmat, hogy azért a magyar munkásságért, mely annyi katonát ós hősi halottat adott a hazának, (Klárik Ferenc: Annyi özvegyet és árvát!) mely a leg­nagyobb adófizetője ennek a hazának, hogy a kor­mány tegyen valamit. A Magyarországi Munkás­párt ellen a kormánynak semmi néven nevezendő kifogása nem lehet. A Magyarországi Munkás­párt vezetői nem zsidók, tehát még ez a kifogása sem lehet a kormánynak ellene. A Magyaror­szági Munkáspárt ellen nem lehet a kormánynak kifogása sem, hogy abban bombákat termel­nek és osztogatnak. (Klárik Ferenc : Mint a Sörház utcában!) Bár a földmunkásság a legel­nyomottabb rétege az országnak, bár a legnagyobb nyomorban van, tradicióihoz méltó és viseli a rongyokat, tűri a szegénységet és a koplalást. (ügy van ! jobbfelöl.) Ha a kormány nyitott szemmel jár és nem halad a vak konzervativizníus utján, akkor lát­hatja, hogy a magyar földmunkásság alkotmá­nyos eszközökkel, a, törvényes kereteken belül és a fokozatos fejlődés rendjén kivánja a maga jo­gait kivivni ebben az országban és az őt meg­illető méltó helyet elfoglalni az ország vezetésében. Egyelőre csak ennyit kívántam a pártomat ért sérelmekről a nemzetgyűlés elé tárni. Arra kérem a magyar kormányt, gondolja meg, hogy minden terrorisztikus lépés, amelyet hatóságai tesznek, csak rossz vért szül és hogy hatóságaink minden erőszakos fellépése épen az ellenkező ha­tást váltja ki az ország földmunkásnépéből, mely úgyis el van keseredve, ha pedig terrort lát min­den ok és cél nélkül, elkeseredése még inkább el­fajul. Remélem, hogy az igen tisztelt belügy­minister ur, aki nekem szóbelileg több izben megigérte, hogy ezen atrocitásokat és főszolga­bíróknak ezen kilengéseit megszünteti, igéretét be fogja váltani és haladéktalanul intézkedni fog, hogy mindazon törvénytelen és alkotmányellenes intézkedések, amelyeket többek között Orosháza község főszolgabírója elkövetett, reparáltassanak. (Patacsi Dénes: Jobban kormányoz, mint Káro­lyi Miska! — Horváth Zoltán : Kár arról be­szélni, t. államtitkár ur ! — Patacsi Dénes : No, t. kormánybiztos ur ! — Horváth Zoltán : Soha­sem voltam!) Méltóztassanak megengedni, hogy amidőn a kormány elnöke külföldi kölcsönért jár, . . . (Zaj balfelöl.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Dénes István: . . . ezzel kapcsolatosan foglal­kozzunk azzal a kérdéssel, hogy milyen a tény­leges helyzet Magyarországon, milyen Magyar­országon a jövedelem és a tehermegoszlás politi­kája és ismertessük azokat a fontos belügyi és pénzügyi kérdéseket, amelyek eldöntik azt a kér­dést, hogy vájjon a magyar ministerelnöknek joga volt-e arra, hogy kimenjen a külföldre, vagy nem volt joga arra, hogy a külföldhöz kölcsönért forduljon. Ha társadalmunk dolgozó rétegeinek bár­melyikét nézzük, azt látjnk, hogy mindegyik küzködik a nyomorral és a mérhetetlen drága­sággal. A családapák és anyák kétségbeesetten látják napról-napra a legelsőrendü élelmiszerek árának, a tej, a hus, a kenyér, a liszt, valamint a ruházati cikkek, a csizma, cipő, ruhanemüek árának horribilis emelkedését. Azt hiszem, önök is tudják, hiszen többször megbeszéltük egymással és konstatáltuk, hogy a földmunkásságnak jelentékeny része, különösen az a része, amely kimaradt a munkából, szinte koldulni kénytelen nyomorában. (Patacsi Dénes: Igaz, hogy nagy baj van !) Fájdalom, ott tart ennek a szép néprétegnek jelentékeny része, hogy annak dacára, hogy földmunkás, a legtöbb helyen talán még száraz kenyérrevalója is alig akad. Európa Kánaánján, a magyar Alföldön élő magyar föld­munkásanyák sok helyen — orvosoktól kaptam a jelentést — újságpapírba takargatják újszülött gyermekeiket és a régi tradícióktól eltérve halot­taikról, a végső tisztességet megtagadva, kénytele­nek lehúzni a ruhát, a csizmát és igy eltemetni, mert borzasztó nagy érték lett a ruha és a csizma. (Zaj.) A drága magyar föld népe olyan lett, — ezt minden kerület képviselője joggal panaszol-

Next

/
Oldalképek
Tartalom