Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-227

350 A nemzetgyűlés 227. ülése 192 végnélküli erőszak eszközeivel tarhatja fenn ideig-óráig magát. m A Magyarországi Munkáspárt a fokozatos fejlődés hive, mert meggyőződésünk, hogy kíván­ságaikat a szociális fejlődés, a politikai erő­viszonyok eltolódása, a munkásosztály felvilágo­sítása, szervezkedése és gazdasági súlya fokoza­tosan diadalra segitik. Diadalra viszik annál gyorsabban és tökéletesebben, mennél többen csat­lakoznak pártunkhoz, mennél szélesebb körben terjesztjük elveinket és programmunkat és men­nél nagyobb számban kerülnek pártunk tagjai, tehát elvünk és akaratunk harcosai az ország törvényhozásába, a megyei és városi törvény­hatóságokba, a községi képviselőtestületekbe és egyáltalán az összes nyilvános testületekbe«. Elnök: Minthogy két óra van, a képviselő ur beszédét megszakitom. Az ülést délután négy óráig felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Pesthy Pál foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Dénes István képviselő urat illeti folytatólag a szó. Dénes István: T. Nemzetgyűlés! A délelőtt folyamán a Magyarországi Munkáspárt elvi nyi­latkozatát olvastam fel azzal kapcsolatosan, hogy a Magyarországi Munkáspárt az ország minden részében üldöztetésnek van kitéve. Ennek az elvi nyilatkozatnak folytatását vagyok bátor most fel­olvasni s a t. Nemzetgyűlésnek figyelmébe aján­lani, hogy megismerje az elvi álláspontunkat (olvassa) : »Tudjuk, hisszük és valljuk, hogy a munkás­osztály a nemzet legszélesebb, a nép alapját ké­pező rétege. Aki tehát a munkásosztály szabad­ságának és jólétének gyarapításáért küzd, nemzet erejét öregbiti. Viszont a munkásosztály elveszitené még a legjogosabb törekvései számára is a reális alapot, ha eltávolodnék a néplélektől és szembe^ helyezkednék a nemzeti érdekkel. Ebben az értelemben nemzeti érzésüek vagyunk és tiltakozunk a hus és vér nélkül való, levegő­ben lógó nemzetiség ellen. Másrészt az egyes államok és nemzetek keretein túlmenő minden gazdasági és szellemi mozgalomban szükségesnek látjuk a nemzetközi akciót. Békében és barátság­ban akarunk élni minden kulturnéppel, és test­véri érzéssel vagyunk eltelve a többi országok munkásaival szemben. Ebben az értelemben va­gyunk nemzetközi érzelműek, tehát nem vagyunk nemzetnélküliek, még kevésbé nemzetellenesek. Ezek a Magyarországi Munkáspárt alapelvei ; ezekért kivánunk küzdeni, elbizakodottságot nem ismerő bátorsággal és megalkuvást kizáró komoly elszántsággal. Az egész népnek szabadság és jó­lét, mindenkinek jog és kenyér, — ez a rövid összefoglalása programmunknak.« T. Nemzetgyűlés! Amint méltóztattak hallani, a Magyarországi Munkáspártnak Programm ja a fokozatos fejlődés, fegyvere pedig a munkásosz­tály felvilágosítása, tanitása és oktatása. Hall­hatta a t. Nemzetgyűlés a Magyarországi Mun­káspárt elvi nyilatkozatából, hogy a munkás­párt nemzeti alapon áll, tehát azt sem lehet rá­fogni, hogy hiányzik belőle a nemzeti érzés. Midőn a Magyarországi Munkáspártot ért súlyos hatósági üldözésekről kell beszélnem és amidőn jóformán csak pártom exisztenciájáról beszélek, rá keli mutatnom arra a munkára, amelyet a Magyarországi Munkáspárt végzett. A mindenki által elhanyagolt földmunkás tömegek oktatására, tanítására nagy súlyt he­lyeztünk. Meginditottuk az akciót, hogy helyi . évi január hó 23-án, szerdán. csoportjaink az országban mindenfelé kicsiny, nemzeti hazafias alapon álló könyvtárakat kap­hassanak. Többek között Orosházán, Tótkomlóson állitottunk fel ilyen szép könyvtárt a földmun­kásság részére és fel fogunk állitani ilyen könyv­tárakat további tizenkét szervezetünkben. Nem­régiben a földmunkások hozzáfogtak a tanulás­hoz: tanulni, fejlődni akarnak és most méltóztat­tak hallani, hogy — nem tudom, minő befolyás­nak hatása alatt — a mi főszolgabiráink, nem okulva a multakból, nem törődnek azzal, hogy a magyar kultuszminister könyvtárakat adott ezek­nek a munkáscsoportoknak, egyszerűen durva kézzel hozzányúlnak ezekhez a. munkáspártokhoz, durva kézzel bezárják ezeket a munkáspártokat és a csendőrségnek alkotmányellenesen és törvény­ellenesen parancsot adnak, hogy oszlassák fel az ilyen munkáspártokat. A legsúlyosabb rész ebben a kérdésben a kö­vetkező. Amint méltóztattak hallani azokból a panaszokból, amelyeket a délelőtt folyamán volt szerencsém felolvasni, többek között az orosházai 3aras főszolgabirája azon a címen szünteti be a járásában mindenfelé a munkáspárti szervezetein­ket, hogy nincsenek alapszabályai. Ezen a címen zaklatja őket, alapszabályokat követel tőlük. Hiába magyaráztam én, és hiába magyarázták a föld­munkáspárt vezetői, hogy a magyar alkotmány értelmében egy pártnak nincs szüksége alapsza­bályra, nem ért semmit. (Patacsi Dénes: Vannak többek is vezetők?) T. képviselő ur, amiről nincs informálódva, ahhoz ne méltóztassék hozzászólni. (Patacsi Dénes: Én csak kérdeztem !) Nem akarom a nemzetgyűlés idejét igénybe venni, sem a kép­viselő urakat untatni azzal, hogy felolvassam, hol alakultak meg szervezeteink. (Patacsi Dénes: A papir türelmes!) A képviselő ur kerületében is van néhány. (Patacsi Dénes: Az én kerületemben? Szentlőrincen? Tagadom! Oda jöjjön le az ur! Egy vita-estélyre meghivom az egész pártjával együtt !) Hogy ne húzzak ujjat a hatóságokkal, hogy békében élhessen a földmunkásság a hatóságokkal, engedtem a felhivásnak és megalakítottuk a magyarországi földmunkáspárt munkásotthonait és ezek részére az alapszabályok engedélyezését kértük. Gondoltam, hogy igy megszabadulunk a hatóság zaklatásától. És mi történt! Annak ellenére, hogy birtam a belügyi kormányzat igéretét, hogy engedélyezi az alapszabályokat, amikor benyúj­tottam az alapszabályok engedélyezése iránti kérel­met, egy ministeri tanácsos, nyilván a belügy­minister tudta nélkül az alapszabályokat egy­szerűen nem hagyta jóvá. Ilyen kétkulacsos poli­tika folyik a földmunkássággal és a Magyar­országi Munkáspárttal szemben. Odalenn azt mond­ják, csináljatok alapszabályokat, alakitsatok egy­leteket, akkor szabad működnötök, mikor pedig beadják az alapszabályokat jóváhagyás céljából, azokat nem hagyják jóvá. Hogy állitásom igaz, erre vonatkozólag bátorkodom felolvasni a belügy ­minister urnák legutóbb leérkezett határozatát. Tudniillik a tótkomlósi munkásegylet kérte alap­szabályainak engedélyezését, mire ezt a választ adta a belügyniinister ur (olvassa): »A tótkomlósi földmunkásotthon alapszabályai­nak láttamozása céljából hozzám felterjesztett ké­relmét teljesíthetőnek nem találtam, mert nem látok elegendő közérdekű indokot fenforogni arra, hogy kivételes engedélyezési jogommal éljek. Mi­ről alispán urat a vonatkozó iratok kiadása mel­lett további szabályszerű eljárás végett értesitem.« A szabályszerű eljárás az \~olt , hogy a főszolga­biró elrendelte, hogy oszlassák fel és zárják be a magyarországi földmunkásotthont. (Horváth Zol­tán: Ez az eg'yesülési szabadság! — Klárik Fe­renc: Egyesülési jog Magyarországon!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom