Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-227

À nemzetgyűlés 227. ülése 1924. azonban ha azt akarjuk, hogy hivatásuknak megfelelhessenek, ha azt akarjuk, hogy tényleg betöltsék azt a hivatást, amelyet tőlük várunk, annak egyik előfeltétele az, hogy ezeknek az anyagi kérdéseit is alaposan, szociális megértéssel, szeretettel rendezzük. Már pedig szomorú az, hogy épen a tanitóság, épen a tanári kar az, amely az egyéb köztisztviselőkkel szemben is mostohább bánásmódban részesül. Pedig — mondom — ezeknek a hivatása van olyan fontos, mint bármilyen egyéb köztisztviselőé, mert mig azok aktákat kezelnek, addig ezek lelkeket kezelnek, (Helyeslés balfelöl.) mig azok egyszerű tisztviselői adminisztrativ munkát végeznek, itt a legutolsó tanitó is önállóan van hivatva dolgozni, szinte ugyanazt a kört tölti be, mint egy miniszteri osztálytanácsos, aki egy osztályt vezet. Ez is a rábizott lelkeket önállóan vezeti, formálja, épiti és oktatja. Miért van az mégis, hogy épen ez a tábor, épen a tanárok és tanitók kara a velük egyforma képzettségű köztisztviselőkkel szemben súlyos hátrányban marad! T. Nemzetgyűlés ! Klebeisberg minister ur, ugy látszik, megértette ezt a kérdést, ügy látszik, ő is belátta, hogy tényleg segiteni kell, azért a legutóbbi intézkedésével a tanitóság előtt a VII. és VI, az óvónők előtt pedig a IX. és VIII. fizetési osztályt megnyitotta. Határozottan mondhatom, hogy ez egy lépés volt a haladás felé. Ezt a tanitóság hálával és szivesen fogadta és örült neki. Azonban, ha már tettünk egy lépést, tegyük meg a második, vagy azt mondom: tegyünk egy egész lépést is, ne csak fél lépést, mert ez egy fél lépés volt! Mit csinált a minister ur! Megnyitotta ezeket a fizetési osztályokat, de ezeknek a fizetési osztályoknak csak a három legalacsonyabb fokát töltötte be. Miért! Ha meg van nyitva ez a fizetési osztály, miért nem lehet annak mind a három fokát, tehát a legmagasabbat is betölteni ! A múlt kormányoknak ezt a mulasztását — mert maga a minister ur is belátja, hogy ez mulasztás volt — miért nem lehet egészen jóvátenni azzal, hogy ezzel a státusrendezéssel ezeknek a fizetési osztályok mind a három fokozata megnyittassák a tanitóság, az óvónők előtt! Azért én tovább megyek, mint Maday képviselőtársam. Én ezeket a kérdéseket nem is mondom el, mert olyan szépen, mint ahogy ő elmondotta, el sem tudnám mondani, azonban tovább megyek: igenis alkalmat akarok adni a nemzetgyűlésnek és^ a többségi pártnak, hogy a tegnap megtapsolt és helyeselt szavakat realizálhassa. Nem elég, hogy helyeseljünk valami igazságot, hanem tessék ennek a konzekvenciáit is levonni ! Tessék határozatot hozni, tessék a minister urat utasitani, hogy ezt az igazságot ő a gyakorlati életben megvalósítsa. Azért én ennek a kérdésnek letárgyalása után határozati javaslatot fogok előterjeszteni és hiszem, hogy mindazok, akik tegnap Maday képviselő ur nagyon megértő és nagyon okos beszédének tapsoltak és helyeseltek, ugyanezt a gondolatot szolgáló határozati javaslatomat meg is fogják majd szavazni a szavazás idején. (Felkiáltások half elöl: Majd meglátjuk! — Rothenstein Mór : Ha nem, akkor téved!) Nem tudnám egyébként megérteni a minister urnák ezt az intézkedését. Miért ne tudnád ezt az elkövetett sérelmet reparálni és tényleg mind a három fizetési fokozatot a tanítói és óvónői kar előtt megnyitni. Vagy talán nem talál elég érdemes tanerőt a tanitóság között ! Ezt nem lehet mondani, mert hiszen ennek az ellenkezőjét mondotta a kultuszminister ur is a tanitóságnak a Vigadóban tartott gyűlésén. Ott elismeréssel nyilatkozott róluk. Ha tehát tény évi január hó 23-án, szerdán. 345 az, amit a minister ur mondott, akkor itt van az alkalom: reparálni kell ezeket a régi sérelmeket és feltétlenül teljesíteni kell azt a kívánságot, hogy a minister ur az előbb emiitett fizetési osztályoknak mindhárom fokozatát a tanitóság előtt megnyissa. (Egy hang half elől : Kapnak majd ujabb dicséretet és elismerést !) T. Nemzetgyűlés! A mai népoktatást megfelelően reformálni kell, mert a mai rendszer nem kielégítő. A szakfelügyeletet feltétlenül be kell vezetni, meg kell szabadítani a tanítóságot attól, hogy kontárokat, hozzá nem értő embereket bízzanak meg a szakfelügyelettel. (Helyeslés balfelől.) Nem jogászi, hanem pedagógusi munka az és azt csak pedagógus, csak a tanitóságból kinőtt ember végezheti el. Azért a mai rendszert, a mai állapotot alaposan át kell reformálni és szakszerű felügyeletet kell bevezetni. Erre vonatkozólag is majd megteszem határozati javaslatomat és hiszem, hogy a minister ur, aki megértéssel viseltetik a tanitóság iránt, ezt a kérdést is el fogja intézni. Amint az állami tanitóságnak meg vannak a maga sérelmei, még fokozottabb mértékben fennállanak ezek a sérelmek a nem állami tanítókra vonatkozólag. Akár állami, akár nem állami tanítóról van szó, az illető egyforma munkát végez, tehát teljes joggal követelhetik, hogy egyenlő elbánásban részesítsék őket. Egyforma munka után egyforma díjazás kell, hogy járjon. Ma pedig a helyzet az, hogy az állami tanítók helyzete mostoha, kedvezőtlen és leromlott, de a nem állami, a felekezeti tanitók helyzete még ennél is sokkal kedvezőtlenebb és leromlottabb. A kormány egyidőben szociális belátással jött és megadta a nem állami, a felekezeti tanítóknak is a vasúti jegyet. De alighogy ezt a kedvezményt megízlelték, jött a másik rendelet, amelylyel a hozzátartozóktól visszavonta a jegykedvezményt. Ilyen csipkedéseket nem volna szabad a ianitókkal szemben alkalmazni, nem volna szabad őket elkedvetleníteni, hanem inkább ambicionálni kellene őket arra, hogy több munkakedvvel, több lelkesedéssel, több odaadással végezzék nehéz hivatásukat. Amilyen mostoha az állami és a nem állami tanitók helyzeté, époly lehetetlenül mostoha elbánásban részesitik a tanárokat is. Amint nekem, ugy valószínűleg minden képviselőtársamnak megküldte a Tanárok Nemzeti Szövetsége azt a kis füzetet, amely nagyon szomorú képet tár elénk a tanárok státusbeosztásáról. Ebből a kis füzetecskéből — amely részben a költsőgvetés, részben pedig egész alapos adatok alapján van összeállítva, — megállapíthatjuk azt, hogy az V. és VI. fizetési osztálynak a tanárok részére való megnyitása majdnem teljesen hiábavaló dolog. A statisztika azt mutatja, hogy a 101 felsőkereskedelmi iskolai tanár közül mindössze 3'96%, tehát 4 tanár kerül az V. fizetési osztályba. A 217 tanitóképzőintézeti tanár közül, akik a tanítókat nevelik és tanítják, mindössze 3, az 1049 középiskolai tanárból mindössze^ 15 kerül az V. fizetési osztályba, az önálló mezőgazdasági népiskola tani tói közül 160-ból mindössze 2 kerül a VI. fizetési osztályba, a gyógyitó-nevelőiskola 160 tanára közül mindössze 3 és az 1137 polgári iskolai tanár közül mindössze 11 jut a VI. fizetési osztályba. A nagyobbik rész tehát a VIL, VIII., IX., sőt X. fizetési osztályba van elhelyezve. Ez azt jelenti, hogy a tanárok még a tanítóknál is mostohább elbánásban részesülnek, mert amig az elemi iskolai tanitó 31 szolgálati év után bekerül a VII. fizetési osztály 3. fokozatába, addig a középiskolai tanár 17 év után kerül be ugyanoda, a polgári iskolai tanár pedig 29 szolgálati év után-