Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-227

346 A nemzetgyűlés 227. ülése 1924 Megtörténik az, hogy egy tanitó leteszi a tanári vizsgát, tehát még többet tanul, képzi önmagát, és amikor beosztást nyer, alacsonyabb fizetési osztályba kerül, mint a tanitó. Nem hiszem, hogy az igen t. kultuszminister ur azonositaná magát ezzel a felfogással és nem hiszem, hogy a t. Nemzetgyűlés közömbösen viseltetnék e kérdés iránt, hanem igenis meg vagyok győződve arról, hogy szükségét érzi annak, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozni és a tanitóság, a tanárok ügyét határozottan és alaposan rendezni kell. Ezért van szerencsém a következő határozati javaslatot a nemzetgyűlés szives figyelmébe ajánlani (olvassa): »Utasitsa a nemzetgyűlés a kultuszminister urat : 1. hogy a tanitóságnak a VIII. és a VII., illetve az óvónőknek a X. és IX. fizetési osztályokba való besorozásra vonatkozó rendeletét olyképen alkalmazza, hogy az emiitett fizetési osztályok mindhárom fokozata azonnal betöltessék és hogy a jövőben ugy a tanitóság, mint az óvónői karhoz tartozók automatikus rendszer alkalmazásával a megjelölt fizetési osztályoknak legmagasabb fokát is elérjék; 2. hogry terjesszen törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé szakszerű alapon felópitendő járási nagyobb városokban kerületi tanfelügyelet rendszeresítésének tárgyában. 3. hogy intézkedjék a kultuszminister ur az iránt, hogy a jövőben nem állami tanitók teljesen egyenlő elbánásban részesittessenek az állami tanitókkal és hogy mindaz a kedvezmény, amiket az állami tanitók és hozzátartozóik élveznek. a nem állami tanitók, illetve azok hozzátartozói részére is biztositassék. 4. utasitsa a nemzetgyűlés a kultuszminister urat, hogy haladéktalanul tegyen javaslatot a polgári iskolai és középiskolai tanárok státusrendezése ügyében.« T. Nemzetgyűlés ! Az idő előrehaladván, rövidre fogom felszólalásomat és már csak egy kérdéssel kívánok még foglalkozni. Ez kérdés, amelynek egy részéről előttem Homonnay képviselő ur beszélt : a kisipari kérdés. Homonnay képviselő ur a tanoncügyet, tehát egész iparunknak alapját tárgyalta meg, mert tény az, hogy a szakszerű tanonenevelés az alapja egész iparunknak. Részletesen beszélt erről a kérdésről és határozati javaslatot is terjesztett be, amelyről — egész őszintén megmondom — azt hiszem, hogy dacára annak, hogy az igen t. képviselő ur ezt már a kormányt támogató oldalról mondta el, mostoha elbánásban fog részesülni és a nemzetgyűlés el fogja vetni. Mert mit inditványoz ebben 1 Azt, hogy a tanoncok részére tanoncinternátusokat építsenek. (Kiss Menyhért : Nagyon okos kivánság !) Nagyon okos kivánság, de ón nagyon szeretném, ha a t. népjóléti minister ur legalább a lakásépítési akcióját tudná keresztülvinni és ha nem is jól épi tett, lakásokra alkalmas házakat, hanem legalább annyi barakkot épittetne a t. kormány, hogy ne történjék meg az, ami megtörtént a napokban egy ismerősömmel, egy választómmal, aki felett összedűlt a lakás, a hatóság kilakoltatta: és két kis gyermekével, az egyik 2 hetes, a másik 2 éves, kikerült az utcára, amikor pedig ezt a népjóléti minister úrral közöltem, azt mondta, nincs szükséglakás, honnan adjon. Ez a szerencsétlen család a legnagyobb havazás idején lett hajléktalan és azóta is az udvaron lakik a. két apró gyermekkel együtt. Belátom, hogy a kormány nehézségekkel küzd, de azt nem látom be, hogy ne tudna legalább annyi barakkot építeni, hogy fedél alá kerülhessenek azok, akiknek nincs lakásuk, vagy akik különböző körülmények miatt az utcára kerülnek. Ezért . évi január hó 23-án, szerdán. nem hiszem, hogy a tanoncinternátusok építését a kormány megvalósítaná, mert nem látok jó jeleket arra, hogy a kormányban e tekintetben' kellő áldozatkészség mutatkoznék. De jellemző, — és ezt figyelmébe ajánlom Homonnay képviselő urnák, — hogy a kormány nemcsak, hogy nem épit internátusokat a tanoncok részére, de még a meglevőket is elveszi. Pécsett volt egy tanoncinternátus, r amelyet az iparosok, kisiparosok áldozatkészségével építettek és tartottak fenn hosszú éveken keresztül, ezt az igen tisztelt kultuszminister ur egyszerűen elrekviráitatta az egyetem részére, a tanoncokat kitették ós a tanoncinternátust megszüntették, azt a tanoncinternátust, ahol 30—40 tanonc nyert elhelyezést, képzést és támogatást. így nem lehet kisipart támogatni, igy nem lehet tanoncvédelemről beszélni, ha még a meglévő intézményt is lerombolják ujabbak épitése helyett. De amilyen rósz kisipari szempontból a tanoncellátás, ugyanolyan rossz és talán sivárabb az iparosságnak minden gazdasági vonatkozása, viszonya. A kormány inflációt eredményező deflációs politikája olyan eredményeket ért el, hogy az országban a legrégibb és legelőkelőbb kereskedők, iparosok, akik nem hajlandók üzemüket uzsorakamatra felvett hitellel vezetni, vagy nem hajlandók devizaszükségletüket illegitim utón beszerezni, de akik amellett eleget akarnak tenni adózási kötelességüknek, kénytelenek üzemüket beszüntetni. Ha ez igy megy tovább, akkor Magyarországon, miként az imént mondottam, megszűnik lassan minden ipari és kereskedelmi élet. Már pedig a kisipar Magyarországon jelen pillanatban sokkal fokozottabb jelentőségű, mint amilyen a régi Magyarországon volt, mert hiszen nagyiparunkat tönkretették a románok és nagyrészt a háború is tönkretette és elpusztította, mi tehát ugy kárpótolhatnék magunkat, ha annál fokozottabb mértékben támogatnék a kisipart. Annyi megértésnélküliséget látunk azonban e téren, hogy az, mondom, egyenesen a kisipar exisztenciáját veszélyezteti. A kisipar ma Magyarországon a pénzügyi kormány politikája következtében hitelt nem kap (Kiss Menyhért: De kapnak a nagybankok!), nem tudja tehát üzemét ellátni. Veszélyes volt ez az elmúlt időkben is. Mert mi volt a helyzet? Felvette a kisiparos a rendelést, beszerezte az anyagot és mire kiszállította az árut, kevesebbet kapott érte, mint amennyibe az anyag került. Még békében sem lehetett hitel nélkül üzemeket vezetni. A mai időben nehezebb lett a helyzet. Régen a pénzügyi politika olyan volt, hogy hitelt végeredményben privát utón szerzett a kisiparos, ma azonban csak kosztpénzt lehet kapni; kosztpénzzel gazdálkodni, üzemeket vezetni pedig nem lehet, ha lehet is, akkor azt csak a fogyasztóközönség fogja megszenvedni (Ugy van! balfelöl.), mert ez annyira drágítja a szükségleti cikkek árait, hogy kibírni nem lehet, de nemcsak kibirni nem lehet, hanem azt a kisipart ilyenmódon versenyképessé tenni egészen természetesen nem tudjuk. (Ugy van! balfelől.) A kormánynak tehát, ha már megcsinálta ezt a pénzügyi politikát, kötelessége volna a kisiüart kellő hitellel ellátni. (Ugy van! balfelől.) Ez jó befektetés is, mert hiszen a kisiparos produktív munkára és termelésre, nem pedig iniproduktiv dologra és nem spekulációra fordítja a hitelt és ez visszafizetődik, kamatoztatik az ország nemzetgazdasága javára. Mit látunk azonban e téren 1 Azt, t — mint mondottam — hogy a kormány elzárkózik e tekintetben minden jogos panasz és kivánság elől.