Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-227
A nemzetgyűlés 227. ülése 1924. gyár kőbányai ipartelepén, reggel, munkábaállásakor a kerekeket, amelyek az esztergapadhoz szükségesek, csak nagy utánjárásra találta, meg. Délben, amikor az öltözőbe mentek, félkilós festéke« dobozokkal dobálták meg. A dobálózók közül kettőt, Gézei- és Prohászka-nevüt megjegyzett. Másnap, a munkahelyén dolgozva, fa- és vasdarabokkal dobálták meg, amikor pedig eltávozott gépétől, drótot tettek a fogasbálózók közül kettőt, Gézei és Prohászka nevűt felszólította őket a dobálás abbahagyására, mire hárman is megtámadták és megfenyegették, hogy kidobják, hogy a nyaka is kitörik. így kénytelen volt munkahelyéről eltávozni. (Bogya János: Ez a terror! Egy munkás kenyerét igy elvenni! — Lendvai István: Szerintük ez nem atrocitás!) Skultéty László bronzműves az Argentumfémárugyárban nyert alkalmazást. Midőn augusztus 2-án az ott dolgozó szociáldemokrata munkások megtudták, hogy nevezett keresztényszocialista szakszervezethez tartozik, felszólították, hogy lépjen át a szociáldemokratákhoz. Miután Skultéty László kijelentette, hogy a felszólításnak nem hajlandó eleget tenni, a szociáldemokraták tudomására adták, illetőleg azzal fenyegették meg, hogy ellenkező esetben munkabeszüntetéssel fognak érvényt szerezni akaratuknak. Majd a szociáldemokraták látva, hogy ezzel sem érnek célt, 3-án a Thököly-úti vasmunkásotthonban tartott értekezleten való megjelenésre szólitották fel, hogy ott határozzanak ügye felett. Az értekezleten Skultéty meg is jelent, ahol mint határozatot adták tudomására az előbbi napon mondottakat, amenynyiben továbbra is fentartotta azt a nézetet és jogot, hogy ahhoz a szervezethez tartozik, amelyhez meggyőződése köti. Az Argentumgyár szeptember 4-én Skultéty Lászlót elbocsátotta, még pedig arra való hivatkozással, hogy a szociáldemokrata munkások be akarták szüntetni a munkát, ha nem bocsátják el Skultétyt. Amennyiben az üzem fentartására szükség volt, a gyár kénytelen volt engedni a szociáldemokrata munkások kényszerének. (Rothenstein Mór: A városházán hány szocialista munkást dobtak ki ? — Nagy zaj és ellenmondások a középen. —- Egy hang half elől: Bosszúból! Gyűlöletből! Százával! — Állandó nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek t. képviselő urak. (Állandó zaj. — Felkiáltások jobbfelől: Neveket kérünk, neveket! Elnök csenget.) Csendet kérek, képviselő urak. Szabó József: A jegyzőkönyveket rendelkezésre bocsátom a képviselő uraknak, egyik ugyanolyan, mint a másik, ami egyikben benne van, körülbelül ugyanaz, foglaltatik a többiben is. (Zaj balfelől.) A képviselő uraknak pedig azt válaszolom, ne vitatkozzunk arról, hogy ezt az eljárást valaki alkalmazta-e, mert ha valaki alkalmazta, az hiba. és elitélendő, de nem jogosítja fel önöket arra, hogy hasonlóképen törvénytelenségeket kövessenek el. (Egy hang a szélsőbaloldalról : Ne állítsuk be egyoldalúan a kérdést! Nézzük azt meg a másik oldalról is! Világítsuk azt is meg, akkor másként lesz az egész! — Zaj.) Ezeket a kérdéseket azért tettem szóvá kapcsolatban a munkások anyagi helyzetével, mert ez szorosan összefügg azzal. Legalább azt a kevés munkabért, amit a munkás kap, legalább azt a kevés bért nyugodtan meg is kereshesse. Nagyon szeretném, ha vége lenne ennek a jogrendellenességnek, ha vége lenne ezeknek a visszaéléseknek és mindkét oldalon, ahol hibák vannak, tessék mindenütt ezeket a hibáét;?' január hó 23-án, szerdán. 339 kat és visszaéléseket megszüntetni! Hiszem, hogy előbb-utóbb ennek az ideje is el fog következni, de a kormányt is felkérem, tegye meg a szükséges intézkedéseket. Épen azért kérem a t, Nemzetgyűlést, fogadja el az általam előterjesztett határozati javaslatot, mert ha a kormány törvényesen fog intézkedni, ha a munkabéregyeztető-bizottságokat a törvény alapján fogja felállítani, akkor a törvény fog jogot adni arra, hogy a keresztényszocialista munkás és a szociáldemokrata munkás a paritásos bizottságban egyformán megjelenjen. Akkor én hiszem, hogy a törvénnyel szemben nem lesz hatalmuk az uraknak arra, hogy a keresztényszocialista munkást egyszerűen kiüldözzék, azokat legelemibb joguktól megfosszák. A másik kérdés, amit szóvá akarok tenni, a munkanélküliség kérdése. A munkáskezeket, felfogásom szerint, akkor is meg kell becsülni, amikor épen nincs bennük nagy kereslet. Ma pedig a helyzet az, hogy a munkanélküliség óriási. Körülbelül 30—35.000 ember van ma már munkanélkül és nem tudja saját hibáján kivül két keze munkáját értékesíteni. Vájjon gondol-e a kormány, gondol-e az igen tisztelt többség arra, hogy mi. történik ezzel a 35.000 emberrel, mi történik ezek családtagjaival, azokkal a szerencsétlen gyermekekkel, akik nem tehetnek róla. hogy a esaládaoa nem tudja értékesíteni két keze munkáját? Hétszámra nem kap munkát, hétszámra minden jövedelem nélkül van! Mi történik ezekkel az emberekkel ? Nem tudom, hogy gondolnak-e rá! Az igen tisztelt, népjóléti minister és helyettes ministereinök ur egy felhívást intézett a Gváriparosok Országos Szövetségéhez. Ez mindenesetre egy lépés, de azt hiszem, ez édeskevés lesz ahhoz, hogy ezt a nagy problémát mea-oldjuk. Mert. ennek legjobb esetben csak az lehet az eredménve. hogv a írmnkaadók a további redukciót megszüntetik. Ez ugvan eredmény lenne- mondom, de legjobb esetben csak ez az eredménye, azonbar» n már elbocsátott S0—35.000 embert nem fogják visszavenni. Hát ezekkel mi történjék*? Hát a kon szolidáció szempontjából nem gondolja, a t. kormány. hoerr fontos az, hoírr ne legven itt HOOnO, a családtagokkal p°-vüit circa ' 100.000 lélek fibszolut kenyér nélkül, poAszen kitéve a kenvértelenséenek a munkanélküliség' következtében? fPe+rovácz Gyula: Adjanak nekik szükcéemnmkát !) T. Nemzetgyűlés! Szükség-munkákat kell meginditani. (Egy hang a. közé/Ben: Közmunkákat! — Egy hang balfelől: Ezt mindig mondják, de sohasem csinálják mee:!). Ezekkel a kérdésekkel a lapok foglalkoztak, s valaki bevetette a köztudatba azt. hogy ezek a munkások más munkára nem vállalkoznak. M^kor az a, nagy havazás volt, akkor valaki kitalálta nem tudom kilehetett —, hosrv nincsen » hólapátolásra ember. (Homonnay Tivadar: Tisztviselők lapátolták a havat!) T. Nemzetgvülés! Én ezeri igen meglepődtem; a köztisztasági hivatal vezetője nem ezt mondta nekem. T. i. meglepődtem azon', hogy lehetséges az, hop-v a naey munka nélküliség' közenette ne akadion férfi, ne akadion ember, vagy munkás, fki más munkára, hólapátolásra is, ha kell. vállalkozzék. Megkerestem a közti sz+asági hivatal vezetőiét, azt kérdeztem, mondja meg nekem, mi igaz abból, hosy nem kar» elegendő munkást a hó eltisztitására. A következő kiieleutést kantám: napon J í> 1800 embert foglalkoztatott a fővárosban a hótisztogatásra, naponta 1800 NAPLÓ XIX. 4.1
