Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-227

338 'A nemzetgyűlés 227. ülése 1924, felfogásának megvilágítására; sőt egyenesen azt lehetne mondani, hogy ostobák a keresztényszocialisták. Olvastam a tegnapi lapokban,—nemcsak a keresztény újságok irták meg, hanem a Népszava is megírta — hogy Budapest kéményseprő-munkásai bérmozgalmat indítottak. Budapest tanácsa megszavazta a felemelt tarifát a kéményseprőipar számára, azzal a kikötéssel azonban, hogy a munkaadók emelni tartoznak a munkabéreket is olyan arányban, amilyen arányban a tarifa emeltetett. A munkaadók nem teljesítették ez irányban kötelességüket, mire a munkások bémiozgalmat indítottak. Elmentek a keresztényszocialisták és elmentek a szociáldemokraták is a béregyeztető tárgyalásra. A munkaadók ekkor kijelentették, hogy ők a szociáldemokrata párt képviselőivel nem tárgyalnak. A keresztényszocialisták — mondom, ez már nem is lojalitás, hanem egyenesen osíobaságszámba megy, amikor a túlsó oldalon az előbb emiitett magatartást tanúsítják — azt mondták, mi pedig, mert bérmozgalomról van szó, azonosítjuk magunkat a szociáldemokratákkal és ők is kivonultak a tárgyalóteremből. (Homonnay Tivadar: Kenyérrel dobták vissza!) Nagyon ajánlanám, méltóztassék igy tiszteletben tartani a jogrendet és tessék a kérdést önöknek is igy kezelni, mert higyje el nekem Kabók képviselő ur, hogy a munkás végeredményben nem ad önöknek igazat, mert a munkás azt hiszi, hogy önöknek megvan az okuk arra, hogy a keresztényszocialistákat kizárják onnan, ahol tárgyalások folynak, (Ugy van! Ugy van! a középen.) Ugyanez történt a bányászoknál is. A keresztényszocialista bányászszervezet képviselőit nem engedik a béregyeztető tárgyalásokhoz, ezek oda nem tudnak eljutni, mert a báiivászszövetségbe tartozó kapitalista n'agytőkések, munkaadók szeretik a szociáldemokrata párt képviselőit, mert ők meg tudnak ott egyezni. (Lendvai István: Itt van a vörös kutya elásva!) és szinte bámulatos, hogy közösen, együttesen remegnek és félnek attól, hogv a keresztényszocialisták is megjelenjenek a bértárgyaláson. Miért? Talán van valami titkolni, leplezni való, vagy talán van valami olyasmi a béregyeztető tárgyalásokon, amit a keresztényszocialistáknak nem szabad látniok? A szociáldemokratáknak ez az eljárása visszafelé fog elsülni (Lendvai István: Hála Istennek, ma már a munkások is tisztán akarnak látni!), inert előbb utóbb, mint mondottam, a munkások is gondolkozni fognak és gyanús lesz, hogy a tőke és a. munkás néha-néha olyan nagyon meertudja egymást érteni. (Lendvai István: Zsidó tőke és z«idó szocializmus! — Rothenstein Mór: Hogyan helveselnek most! Az elnbb nem helvesel'ek! — Jászai Samu: A felhőkben vannak à tagjaik!) A képviselő ur ezt óhajtaná, azért mondja. — (Ugy van! a közéven.) Nem akarom tovább untatni a nemzetgyűlést. A szociáldemokrata képviselő urak jegyzőkönyveket olvastak itt fel: ezt én is megtehetném. Egy csomó jegyzőkönyvet olvashatnék fel, amelyeket azokkal az emberekkel vettek fel, akik a szervezethez panasszal fordultak, hogy őket munkahelyükről kiüldözik és még munkaszerszámaikat is elrejtik, gúnyból kereszteket rajzolnak a hátukra (Petrovácz Gyula: Ez a szabadság, egyenlőség', testvériség! — Jászai Samu: A Városházán! — Ernszt Sándor: Ott nincs ilyesmi!), gúnyból »Dicsértessék a Jézus Krisztus«-sal köszöntik őket és mindent megtesznek arra, hogy a munkaadót évi január hó 23-án, szerdán. a munkás elbocsátására kényszerítsék. Először megkísérlik kiüldözni az előbb emiitett eljárással. Ha ez nem sikerül és a munkás martiromsággal viseli sorsát és keresi kenyerét — mert tessék elképzelni egy munkás sorsát, akinek nem elég az. hogy fáradságos munkáját végzi az alacsony bérért, hanem nap-nap után állandóan szekatúrának is van kitéve — mondom, ha ez nem sikerül, akkor a gépét rongálják el, a gépe közé rejtik a vasszerszámokat és vasdarabokat dobálnak a gépbe, csakhogy kárt okozzanak. Ha pedig a munkás, még igy is megmarad helyén, és látják, hogy igy sem tudják kiüldözni, akkor sztrájkba lépnek és igy kényszeritik a munkaadót az illető munkás elbocsátására. (Zaj és felkiáltások a közéven: Gyalázat!) Egy csomó jegyzőkönyv fekszik előttem. (Jászai Samu: Olvassa fel!) Nekem az a felfogásom, egészen őszintén megmondom, hogy például Peidl képviselő ur a szociáldemokratapártnak ezt az eljárását nem helyesli. Ez a felfogásom és egy beszélgetésből következtettem erre. (Rothenstein Mór: Hiába akar éket verni ! — Petrovácz Gyula: Hát ön helyesli?) Mert, mint komoly politikus és volt minister, aki hiszi és vallja a szabadság szükségességét, azt hiszem, nein helyesli ezt. Azonban, ugy látszik, kényszerítve van az árral úszni. (Várnai Dániel: Jó volna a dolgot kétoldalulag megvizsgálni! Nem gondolja?) Olyan dolog ez, mint mikor azt mondták a képviselő urak, hogyha valaki meghalt, hát az csak tény! Meghalt, mert meggyilkolták! Nos, ez az ember elvesztette kenyerét, a gyárból kizárták, sztrájk volt; miért kell hát még másik jegyzőkönyv, amikor ez fényes bizonyíték arra, hogy elvesztette kenyerét? (Ugy van! a középen.) Itt van az egyik jegyzőkönyv. Mezei András vasesztergályos a Láng-gépgyárban dolgozik. Előadja, hogy a műhelyben közel egy hét óta a szociáldemokraták részéről állandóan alattomos inzultusnak van kitéve. A munkahelyén dolgozva, az előző napon vasforgáccsal dobálták meg (Lendvai István: Bezzeg a vasforgácsot nem teszik a. Ház asztalára, mint a Teleki-téri nadrágokat! — Derültség.) és akarták lehetetlenné tenni, hogy munkáját békésen folytassa. Októ'ber 6-án, orozva, az esztergapadoknál használt fadarabokkal dobálták meg, úgyhogy munkáját kénytelen volt félbeszakítani. Az államrendőrség illetékes osztályát kérte fel, hogy nyújtsanak számára védelmet. Az az impressziója, hogy az egész mozgalmat Bölcz Albert szociáldemokrata főbizalmi vezette. (Vanczák János: Azt nem mondta jegyzőkönyvbe, hol volt sztrájktörő? Azt is bele kellett volna venni! Nem szerelemből dobálták meg! — Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Akkor sincs joguk bántani!) Én már felhívtam a szociáldemokratapárti képviselő urakat arra, hogy tessék végre előállani azokkal a keresztényszocialista sztrájktörőkkel, tessék végre megmondani, hol és mikor volt szervezett keresztényszocialista sztrájktörő, mert, ha ilyen lett volna, akkor vele szemben mi is eljártunk volna. Az urak minden sztrájktörőt kineveznek keresztényszocialistának és minden keresztényszocialistát egyszerűen sztrájktörőnek. Ezzel a kérdést elütni nem lehet, mert a képviselő urak erre a felhívásra nekem válaszolni tartoznak! (Nánássy Andor: Talán odakint intéznétek ezt el! — Kabók Lajos: Ezek az álmunkásbarátok!) Van itt más jegyzőkönyv is (olvassa): Pukanszky János vasesztergályos a Ganz-vagon-