Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-227
A nemzetgyűlés 227. ülése 1924. évi január hó 23-án, szerdán. 337 nak minden tekintetben megfelel. Épen ezért van szerencsém a következő határozati javaslatot beterjeszteni (olvassa): »Határozati javaslat. TJtasitsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy haladéktalanul terjesszen törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé a paritásos munkabéregyeztető bizottságok felállításáról. A javaslat^ nevezetesen intézkedjék az iránt, hogy a hatóság* képviselőinek bevonásával a bizottságban egvenlő számban . nyerjenek képviseletet ugy a munkásság, mint a munkaadók képviselői. A bizottság ruháztassék fel intézkedési joggal a munka és a tőke között felmerült differenciák elintézésére, különösképen a munkabéreknek szabályozására. A bizottság határozatai mindkét félre nézve kötelező hatállyal birjanak.« T. Nemzetgyűlés! Ahogyan a kormánynak és a kormánvuárti képviselőknek jelszavává lett a konszolidáció, ugy halljuk a szélsőbaloldalról a jogrend kérdésének állandó emlegetését. Mi keresztényszocialisták ugy az egyiket, mint a másikat akarjuk. Akarjuk a konszolidációt — épen azért soroltam fel annak előfeltételeit — és akarjuk a jogrendéi is. Mi mindent elitélünk, ami a jogrenddel szemben áll. még nedis»" elitélünk minden ilyesmit következetesen, tehát nemcsak ma, hanem elitéltünk 1918-ban is és mindig, de mindig, amikor a jogrendet valami megsértette. Azt hisszük azonban, hogy akik jogrendet követelnek, azoknak volna elsőkor ban kötél esszük a jogrendet respektálni és tisztelni is. (Uay van! a középen.) A jogrendnek és a szabadságnak első megbecsülni való eleme a munkaszabadsáe\ (Uay van! a közénen.) Akik munkaszabadsáírot követelnek, azoknak elsősorban volna kötelességük a mások munkaszabadságát tisztele'ben "tartani és megbecsülni. Ezen a téren kénytelen vagyok szomorúan szemrehányást tenni a szociáldemokrata pártnak. (Vanczák János: Régi nóta!) Amint egyes képviselő uraknak nem tetszik, ha az atrocitásokat itt valaki felsorolja, — s az önök válasza erre az, hogy tessék megszüntetni az atrocitásokat és akkor nem fogják többé hallani — ugy én is azt mondom: tessék megszüntetni azokat az atrocitásokat, amelyek sértik a munkaszabadságot és mi sem beszélünk többet erről ! (Kabók Lajos: közbeszól.) Énen Kabók Lajos képviselő úrhoz kivan ok szólani. Kérdezem: helyesli-e a szociáldemokrata párt azt az eljárást, amit ön mint a vasmunkások képviselője tanúsított? (Kabók Lajos: Állom ma is! — Rothenstein Mór: Igen, helyesli!) Mert miről van szó: A vasmunkások bérmozgalmat indítottak, erre a vasmunkások munkaadói meghivták békéltető, egyeztető tárgyalásra a munkások képviselőit. Harcban állottak a munkaadókkal ugy a szociáldemokrata, mint a keresztényszocialista munkások, igy természetes, hogy megjelentek azon a tárgyaláson a szocialista és a keresztényszocialista, munkások képviselői is. De amikor kötelességük lett volna önöknek azt az^ elvet vallani, hogy a munkásság ebben a kérdésben egyetért, akkor önök elárulták a munkásságot, mert Kabók Lajos kénviselő ur azt mondotta, (Kabók Lajos: Lári-fárü), hogy addig pedig nem kezdünk tárgyalásba . . . (Zaj. — Ernszt Sándor: Ez az erőszak! Ez a maguk jogrendje! — Bogya János: A politikai érdeknek alárendelik a munkásság érdekeit! — TJaii van! a közéven. Zaj a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos: Egy Íróasztal és egy cégtábla! Ennyiből áll az egész keresztényszocializmus!) Elnök: Kabók képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Szabó József: . . . Kabók képviselő ur — mondom — kijelentette, hogy addig pedig nem tárgyalj a munkásság bérmozgalmáról, amig a keresztényszocialisták jelen vannak. (Ernszt Sándor: Terror! — Frühwirth Mátyás: Ez a Zalaegerszeg! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Kabók Lajos: Arról beszéljenek, amikor hivatalosan levonják a szakszervezeti járulékokat!) Kabók képviselő urat másodszor figyelmeztetem, ne méltóztassék közbeszólni! (Ernszt Sándor: Más malomban őrölnek, mihelyt nem tudják igazukat bizonyítani ! ) Szabó József: A keresztényszocialisták fontosnak tartották, hogy ez a munkabérmozgalom eredményes legyen. (Kabók Lajos: Hallgassa meg az indokolást, hogy miért nem ültem le azokkal az emberekkel tárgyalni!) Nem tartották tehát ildomosnak a munkaadók jelenlétében veszekedni és kimutatni, hogy a munkások egymással szemben állanak, mert ez gyengítené a munkásság bérmozgalmát, azért engedtek a terrornak és kivonultak a teremből. Kabók Lajos képviselő ur két közbevetést tett itt, Az egyikben azt mondja, hogy kiket képviseltek ott a keresztényszocialista kiküldöttek. Hát, akármilyen kis számot is képviselnének, önöknek kötelességük a kisebbség jogát respektálni, (Ugy van ! a középen. — Peírovácz Gyula : Jogrend !), mert ha minoritásról van is szó, nem kényszerithetik azt a | minoritást,. azt a kisebbséget, hogy jobb elvi meggyőződése ellenére önökre bizza képviseletét. Sohase hivatkozzanak hát a külföldre, mert önöknek nincs joguk a külföldre hivatkozni, ha Magyarországon ilyen terrort fejtenek ki! (Ugy van! a középen.) Mert külföldön megbecsülik egymást a keresztényszocialista és a szocialista munkások, ott le tudnak ülni egy asztalhoz; nincs Európában még egy állam, ahol olyan terror . . . (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Dehogy! — Láng János: Kiűzték őket a gyárból is, nemhogy leülnének velük! Akkor hogyan beszélhetnek ilyet?! — Kabók Lajos: A képviselő ur nem tud semmit, csak hallott valamit! — Láng János: Én nagyon jól tudom! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Szabó József: Nincs Európában más állani, csak Magyarország, ahol a szociáldemokrata nárt a munkáskérdést privilégiumnak tekinti. Önök azt hiszik, hogy csak önöknek szabad a, munkásokat megszervezni. (Ugy van! a középen.) Azt hiszik, hogy a munkás kényszerítve van arra. hogy szociáldemokrata legyen. _ Tessék tiszteletben tartani a mások jogát is, tessék respektálni a legelemibb jogot: a munkaszabadságot! (Lendvai István: Az nem az ő jogrendjük! — Ugy van! a középen.) Kenyérkeresetről van szó, tessék a kenyérkereset jogát tiszteletben tartani a másik féllel szemben is és akkor meglesz önöknek az erkölcsi joguk ahhoz, hogy egyéb kilengéseket, a jogrendet érő egyéb sérelmeket itt a Házban szó váf ehessenek 1 . (Frühwirth Mátyás: Nem tisztelik az emberi jogokat!) Mi keresztényszocialisták csak egyenlő elbánást követelünk. Mi azt akarjuk, hogy bennünket épen ugy respektáljanak és becsüljenek meg, mint ahogyan becsülést követelnek önök mitőlünk. (Petrovácz Gyula: Jobban!) Én azonban ezzel szemben egy példát mutatok be. ami érdekes a keresztényszocialisták
