Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-218
26 A nemzetgyűlés 218. ülése 1924. évi január hó 8-án, kedden. tiltakozni ellene. (Szijj Bálint : Én azt mondtam, hogy Klebelsberg már belügy minist er volt a múlt nemzetgyűlés végén is, nemcsak a választásra lett belügyminister ! — Elnök csenget.) Én ezt azért adresszáltam igen t. Szijj Bálint képviselőtársamhoz, (Zaj.) mert azt hiszem — egészen komolyan hiszem — hogy neki rosszul esett az, hogy egy olyan törvényt, az 1920. évi XXXVI. tcikket, amely egy uj fordulatot, revelációt jelentett a magyar nemzet életében, egy ilyen törvényt ne lehessen kritizálni, egy ilyen meghozott törvényről ne lehessen beszélni alkotmányos állagban, (Zaj.) alkotmányos küzdelem közepette. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Hogy lehet ilyet mondani !) Nagyon szomorú dolog, hogy agrárközönség és agrárképviselők előtt ezt ne lehessen fejtegetni. (Zaj a jobboldalon. — Héjj Imre : Csak ingyen Ígérni ne 1 ^ lehetett ! Beszélni lehetett róla ! — Hegymegi-Kiss Pál : Ellenzéki jelölt semmit sem beszélhetett róla Î — Szijj Bálint : Mindenütt lehetett 1 — Hegymegi-Kiss Pál : Seholse^ lehetett ! Ellenzéki jelöltnek nem lehetett ! — Zaj. — Szijj Bálint : Velem szemben is volt három ellenzéki jelölt és többet igért mint én 1) Elnök : Képviselő urak tessék ezt az ügyet maguk között elintézni ! Kiss Menyhért : De, hogy ez a nagy védelem, amely ma felcsendül a jobboldali padokról, menynyire nem indokolt, azt mutatja az a tény, amelyet önök nem fognak kétségbevonni, hogy az igen t. belügyministfr ur rövid b elügy minist ersége után mégis kénvtelen volt állását elhagyni, a belügyministeri állást más ministernek átadni és kénytelen volt ismét a múzsákkal társalkodni, átmenni a Hold-utca 16 szám alá és elfoglalni ott ismét csendes birodalmát a kultuszministerium palotájában. Igen t. Nemzetgyűlés ! Ha az igen t. kultuszminister ur működését nézem, először is megállapítom azt, hogy ő nagyon ritkán beszélt itt, de egyszer, az egyetemi törvényjavaslat tárgyalása alkalmával"szénvedelmes hangon mondott egy nagy beszédet. (Lendvai István : Klebelsberg és szenvedelem ? Ez nem fér össze ! — Zaj.) Helyeseltek és tapsoltak neki és engem életem legnagyobb gyengesége akkor fogott el, mert megfagyott számon a szó és nem tudtam közbekiáltani (Mozgás a jobboldalon.), mikor kijelentette, hogy kultuszministrri működése alatt kizárta a pártpolitikát (Lendvai István : A Pub it nem zárta ki !) és tisztán a magyar kultúrának szellemétől és érdekeitől vezettette magát s senkit politikai meggyőződéséért nem üldözött. Mikor idáig ért, hirtelen engedett a feszültség és óriási tapsorkán tört ki, mire, mondom, életemben először elvesztettem Ítélőképességemet és megfagyott a szó a számon, nem tudtam kimondani azt a két szót, amelyet ki kellett volna mondanom. Azt gondoltam, ennek a minister urnák egyszer van parlamenti sikere, miért zavarjam meg, miért rontsam el az ő örömét. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Örült derültség !) Holott csak két szót kellett volna mondanom, két nevet : Szervo Fülöp és Rákóczi Béla. (Felkiáltások a jobboldalon : Ez több szó !) Tudniillik én ugy éreztem ismereteim körében, korábbi tapasztalataimban ez a két olyan eset volt, amikor az igen t. minister ur tisztán politikai meggyőződéseért. áthelyezett embereket. Az egyik Szervo Fülöp állami elemi iskolai igazgató Kiszomborban, és a másik Rákóczi Béla nyírbátori főgimnáziumi tanár, akit szintén ilyen okból helyezett át a minister ur. (Egy hang a jobboldalon : Szolgálati érdekből !) Mondom, azonban, valami szamaritánus nagylelküségi görcsbe estem (Élénk derültség.) ; nem" akartam a minister ur örömét megzavarni, első politikai parlamenti sikerét nem akartam ellensúlyozni és hagytam, hogy az igen t. jobboldal abban a meggyőződésben ringassa magát, hogy a minister ur politikai meggyőződéseért tényleg senkit sem üldözött. Amikor annakidején Rakovszky István ellenzéki képviselőtársam birálata alapján az igen t, minister ur egyetlen interpellációra megadta a választ (Lendvai István : De későn !), nagyon későn (Lendvai István : Hazudott akkor is !), akkor itt felállott — és nagyon csodálkoztam azon, hogy a túloldal, ahol rendkivül sok jogász és igazán kitűnő ember van, aki tisztában van azzal a különbséggel, amely a közjogban az állami tisztviselői állás és a politikai állás között van, ezt elfogadta — sa minister urnák akkor is nagyon szerencsés napja volt, azt mondotta, hogy ő sógorát nem is annyira főigazgatóvá, mint inkább konviktusi főigazgatóvá nevezte ki (Felkiáltások a jobboldalon : Internátust főigazgatóvá !) és azt mondotta, hogy főigazgatói jurisdietiot nem adott a kezébe, — mert a hangsúly azon van, hogy volt-e neki főigazgatói jurisdictiója, igen vagy nem. Másnap a »Magyarság» című lap, amely ezt a dolgot állandóan napirenden tartotta igen jelesen, közölte az ujabb kinevezési rendeletet, amelyben benne volt az, hogy főigazgatóvá nevezi ki, (Zaj. — Lendvai István : Még igy minister! hazugságon nem csiptek !) egy másik rendeletben pedig, amelyet ugyanazon szám alatt küldött meg a minister ur a budapesti tankerületi főigazgatóhoz, Pintér Jenőhöz, közölte vele, hogy a II. kerületi állami főgimnáziumot pedig kiveszi az ő hatásköre alól és Kovács Gyula újonnan kinevezett főigazgató hatásköre alá helyezi. Tulajdonképen itt van a punctum saliens. (Zaj. — Lendvai István : Ne mondj ilyen érthetetlen szavakat ! A többségnek beszélsz ! — Zaj a jobboldalon. — Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) A törvényszegés épen abban van, hog\^ a minister ur kivette a II. kerületi állami főgimnáziumot Pintér Jenő budapesti tankerületi főigazgató hatásköre alól, és az újonnan kinevezett főigazgató hatásköre alá vonta, azzal a nyilvánvaló felfogással, hogy egy időben egy intézet két főigazgató jurisdictiója és hatásköre alá nem tartózhatik. (Halász Móric : 1890-ben és 1891-ben.) Igen tisztelt dabasi Halász Móric képviselőtársam, én hiszek abban a fizikai törvényben, hogy amint egy időben nem lehet valaki két helyen, ugy két főigazgató sem működhetik egyidőben egy helyen. (Zaj. — Lendvai István : Ezt csak Klebelsberg tudja megcsinálni ! Az egyik része ébredő, a másik liberális.) Én tehát ismételten arra akarom felhívni a túloldali képviselőtársaim figyelmét, hogy roppant bámultam Rakovszky István képviselőtársamat, hogy amikor a kultuszminister ur felhozta ezt az esetet, hogy az ő fiát annakidején Ugrón Gábor minister ur kinevezte főispánnak,
