Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-218
14 nemzetgyűlés 218. ülése 1924. évi január hó 8-án, kedden. 25 jött a kultuszministeriumba, a hét múzsának a tartományába, hogy ott tegyen igazságot, ahol a legnehezebb igazságot tenni adminisztrálni azokat az egyéneket művészeket, Írókat és tudósokat akiknek adminisztrálása nemcsak Magyarországon, hanem Franciaországban és minden kulturállamban a legnehezebb feladatok közé tartozik. Hogy a minister iir hogyan oldotta meg feladatát, nem vagyok arra méltó, hogv ezt itt elmondjam és nem is tartozik politikai feladataim közé, mert azokért a dolgokért őt felelősségre vonni, vagy kritika tárgyává tenni, ma post festa, ildomtalan és inpolitikus cselekedet lenne. Hanem azután az történt, hogy íött a nagy felfordulás. Meghatva és az örömtől boldogan értesültem Szegeden arról, hogy a minister iir a kommün alatt a gróf Almássyaknál volt, s ott tanítói működést fejtett ki s meg tudta magát menteni annyi jő derék magyar emberrel egyetemben a kommün közepette a nemzet számára. Mikor vége volt annak és a polgári uralom újra bontogatni kezdte szárnyait, megválasztatta magát képviselőnek keresztem-szocialista programmal — rendkivül örvendtünk annak —• és a Wenckheimpalotában — emlékszem azokra az esti előadásokra -- amikor Friedrich István láztól piruló arccal egy-egy ottomán tetejéről a keresztény intranzigencia dicshimnuszát zengte, mellette állt a kultuszminister ur is. lelkesedett, együtt érzett vele és legintranzigensebb politikai felfogásának nem győzött elég erősen kifejezést adni. Akkor következett el az, hogy egyszer körülbeiül fél év múlva az első nemzetgyűlésben a pártok életében sajátságos mozgás kezdődött meg. Azok a képviselők, akiknek a felfogása nem egyezett meg mindenben a nemzetgyűlés hatalmi pártjának felfogásával, rajzani kezdtek. A rajzást a jelenlegi kultuszminister ur őexcellentiája csodálatos politikai érzékével vezette. (Reisclil Richard : Nagy tévedés, nem vezette Î —• Lendvai István : 0 vezetni sohasem fog, csak a többséget vezeti az orránál fogva !) Az történt, hogv huszonegyedmagával kilépett a pártból, dissidált és szembehelyezkedett az akkori többséggel. A legnagyobb meglepetés akkor ért bennünket, amidőn a nemzetgyűlés máról holnapra, hirtelen, mintha mesebeli hét ollóval vágták volna el, befejezte működését és a második nemzetgyűlés összehívásának előkészületeit tették meg a kormányférfiak. Akkor egyszer csak egv csodás változás következett be és arról volt szó, hogy egy keménykezű, elszánt férfira van szükség a választások lebonyolítására, aki olyan választási rendeletet fog megalkotni, amelynek alánján óriási nagy pártot lehet összeverbuválni (Rerki Gvula : Meg is lett ! — Pikier Emil : Uj Cyrano de Bergerac !) és ebben a nagy vajúdásban, ebben a nagy zűrzavarban újból feltornyosult és kimagaslott őexcellentiájának az alakja, aki igazán törékeny testében sokkal szilárdabb márvány]elket rejteget, mint amekkorát elgondolna róla az őt távolról néző ember. Odakerült méltó helyére, a belügyministeri bársonyszékbe, megalkotta a választásról szóló rendeletét, pótrendeletét és harmadszor is pótrendeletét, amelyet ő kiadott s amely mindig meg fog maradni a magyar alkotmányosság történetében. (Szijj Bálint : Nem akkor került oda. Már a múlt nemzetgyűlés végén is ott ült ! Berki Gyula : Nagy tévedés, a fogalmak összezavarása ! Én tőlem kérte a jelölését, itt vannak a tanuk í — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Kiss Menyhért ; Nagyon téved Berki képviselő ur. mert a legutolsó februári nemzetgyűlési ülésen odajött Gaal Gaston, aki akkor házelnök volt, a hátam mögé és Kovács J. István képviselőtársam, és azt mondta nekem, hogyha felszólalsz és a titkos választójog mellett leszegezed magad, ebben az esetben a párt el fog ejteni és nem fogad el hivatalos jelöltjének. Erre Benárd Ágoston képviselőtársam a tanú, hogv azt mondtam, hogy én a felszólalástól el nem állok, nekem a titkos községenkénti választójog elengedhetetlen programmom és beszédemet el fogom mondani. Méltóztassanak befáradni a könyvtárba és megnézni az utolsó ülésen elmondott beszédeket. Ott van az én beszédem is (Zaj és felkiáltások a középen : Nem arról van szó !), amelyben leszögezem magamat a titkos választójog mellett. Ennek a konzekvenciája volt az, hogv a párt azokat a képviselőket, akik nem ejtették el az általános, titkos, községenkinti választójogot és nyíltan felszólaltak mellette, nem jelölte hivatalosan. (Berki Gyula : Nem igy történt ! — Zaj. Elnök csenget.) Igen t. Nemzetgyűlés ! Nekem az első választásnál hét ellenjelöltem volt, köztük a belügyi államtitkár. A másik választáson már csak egy ellenjelöltem volt, báró Pap Géza, az altruista bank vezérigazgatója, akit a kormány milliókkal és minden hatalmával támogatott. Nekem az a meggyőződésem, igen t. Berki képviselőtársam, hogy az a politikus, aki csak a kormányhatalommal tudja magát megválasztatni, nem igazi politikus, nem arra való, hogy a képviselőházba bekerüljön, A politikus ott kezdődik, ha szuronyokkal és milliókkal szemben, a hatalommal szemben is meg tudja magát választatni valaki az igazsága alapján. (Berki Gyula : A demagógia és a hazudozás van olyan erős fegyver, mint a kormányhatalom ! —• Sándor Pál : Próbáljuk ki ! Zaj. Elnök csenget.) Meghatottan látom, hogy a jobboldali képviselők közül a liberális szárnyon bizonyos felszisszenést kelt fejtegetésem, amellyel Klebelsberg gróf kultuszminister urnák működését boncolom. /Perlaki György : Eddig nem boncolt semmit !) Én ezt bizonyos meghatottsággal látom, de természetesnek tartom. Az ő választási rendelete nemcsak azért lesz örökké emlékezetes (Lendvai István : Oláh kópia Î) a magyar történelemben, mert másfél millió embert kizárt a szavazati jogból, . . . (Lendvai István : Saját magát kizárta a mandátumból első alkalommal !) Elnök : Lendvai képviselő urat kérem, ne méltóztassék állandóan zavarni a szónokot ! Kiss Menyhért : . . . hanem megtörtént az, hogv már megadott jogot — amire még nem volt példa a magyar történelemben — elvettek a választóktól. A másik, amit Szijj Bálint képviselőtársam figyelmébe ajánlok az, hogy az igen t. minister ur megtiltotta a már meghozott és végrehajtási utasítással ellátott úgynevezett földbirtokreform törvénv bírálását. Ezt a törvényt nem volt szabad említeni és magyarázni a programmbeszédekben. (Szijj Bálint : És miért mondja ezt épen nekem ?) Azért, mert előbb méltóztatott XAPLÓ XIX 4
