Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-225

286 A nemzetgyűlés 225. ülése 1924. alkalmas pénzügyi politikáról van itt szó. Nekünk alkalmas? Ki fogja megállapítani, hogy milyen gazdasági politikát csináljunk 1 ? Egészen a külföld és a gazdasági érdekeltségek fognak nekünk dik­tálni és a nemzeti érdek, közérdek, államérdek az egészen préda, amellyel senki sem törődik, amely­nek képviselete egyáltalán nincs? (Továbbolvassa): »Ami az a) pontot illeti, a kölcsönadók súlyt fognak helyezni arra is, hogy megfelelő ellenőrzést létesítsenek olyan pártatlan hatóság utján, amely elegendő hatalommal rendelkezik annak biztosí­tására, hogy a kormány helyesen hajtsa végre a programmot és hogy a törvényhozási intézkedések biztosítsák, hogy a kormány végrehajtsa a pro­grammot, úgyhogy azt a végrehajtási időszak alatt a parlament ne akadályozhassa meg.« Elvárhattuk volna ettől a bizottságtól, hogy valamivel értel­mesebben fogalmazza meg a maga mondanivalóját, mert ez olyan mondat, amely — merném állítani — egy gimnáziumi önképzőkörnek is szégyenére válnék. Mit jelent azonban ez! Azt jelenti, hogy nekünk gazdasági életünk legfőbb szerveinek ellen­őrzéséről véglegesen le kell mondanunk arra az időre, amig a kölcsönt vissza nem fizetjük. Ez nem ellenőrzés, ez a legteljesebb gazdasági rab­szolgaság. És megkérdezem a t. túloldalt, hogy ilyen rettenetes megkötöttség mellett hogyan fog és milyen gazdasági és pénzügyi politikát fog csinálni a kormány? Hiszen eddig is az volt a legfőbb kifogásunk, j hogy semmiféle gazdaságpolitikát nem csináltak. í A liberális felfogásból származó gazdaságpolitikai [ anarchia volt eddig. A liberális világnézetből folyik az az alapelv, hogy a gazdasági élethez az S államnak semmi köze, a gazdasági élet csinálja I a maga dolgát egészen függetlenül ez államélettől, I az államélet minimálisan avatkozzék be a gazda­sági életbe. Amit eddig csináltunk, megváltozott viszonyok mellett egy aktiv gazdasági politika | számára adott kitűnő bázis ellenére, épen az | állami gazdaságpolitika elvének megtagadása volt. Semmit a világon nem tettünk azért, hogy I bizonyos irányban fejlesszük az ország gazdasági életét. Hogyan fogunk tehát gazdasági politikát, I nemzeti és magyar faji gazdasági politikát csinálni akkor, amikor szabadságunk nem lesz meg. amikor a jegyintézet helyett jegybankkal állunk szemben, j amely nem hivatal, hanem részvénytársaság, amelynek alaptőkéjét nagyobbrészben a magyar bankokrácia jegyzi, amelynek alaptőkéjéhez a kormánynak semmi köze sincs, amelytől a kormány minden tekintetben el van zárva és amelyet még csak nem is ellenőrizhet? Hogyan fogunk mi itt magyar gazdasági politikát csinálni? És hogyan mondjunk le mi arról hu-z esztendőre, hogy gaz­dasági politikát csináljunk ebben az országban? Hiszen ha valaha a gazdasági politikán múlott a nemzet jóléte, jövendője, ma elsősorban ezen múlik. Kiadhatjuk ezt a kezünkből? Miről van itt szó ? A nagybankok bérbe vet­ték ezt az országot évtizedek óta. Most jönnek uj országbérlők, akik a bankoktól ezt az országot egészen a kezükbe, albérletbe veszik. Ezek az ide­genek, az internacionális nagytőke, a kisentente és a velük szövetkezett budapesti bankokrácia fogja irányítani Magyarország gazdasági politi­káját a magyar kormánynak, a magyar törvény­hozásnak teljes félretótelével. Ez súlyosabb meg­kötöttséget jelent, mint Trianon, ez véglegesebb megkötöttséget jelent, mint Trianon. Ez Trianon végleges konszolidációját jelenti gazdaságilag és j politikailag egyaránt. Gazdaságilag a hitelezők ! fogják bilincsbe verni ezt az országot a magyar bankokráciával együtt, politikailag Középeurópa mai hatalmasai, a középeurópai szláv imperia­lizmus, évi január hó 18-án, pénteken, A hitelezőket sem ismerjük. Kik lesznek a hitelezők ? Nekünk azt a tanácsot adja a nép­szövetség pénzügyi bizottsága, hogy lehetőleg Európa minél több államából szedjük össze a hitelezőket. Valószínű, egész biztosra veszem, hogy a kisentente akár közvetve, akár közvetlenül igenis részt fog vállalni ebből a kölcsönből csak azért, bogy a hitelezőknek biztosított jogokban &gy fogantyút kapjon, amellyel a mi gazdasági politikánkat és nemzeti politikánkat szabályoz­hassa. ( Hiszen nagyobb jogokat biztosítunk a hitelezőknek, mint a magyar kormánynak és a magyar törvényhozásnak ! Ha az ellenőrző bizottságot nézzük, akkor azt kell mondanunk, hogy az ellenőrző bizottságon keresztül első sorban a kisentente kezébe jutunk, hiszen az ellenőrző bizottságot a jóvátételi bizott­ság nevezi ki. A jóvátételi bizottság belső konstruk­cióját pedig ismerjük, tudjuk, hogy ott a francia politika a középeurópai szláv imperializmussal egyetemben majoritásban van, tehát egész biztos, hogy ezt az alkalmat is fel fogja használni a maga céljainak szolgálatára. Ha én cseh volnék, valószínűleg igy gondolkoznék, mert hatalmi érde­keket szép szavakkal és pacifista jelszavakkal elkenni nem lehet. (Kiss Menyhért: Ezt csak Jászi Oszkár hitte!) Ök ugy érzik, hogy mi tüske vagyunk az ő testükben, tehát ezt a tüskét meg akarják semmisiteni. Erről figyelmünket minden szép szó ellenére sem szabad egy percre sem elfordítanunk. Végeredményben odajutunk, hogy magunk csúsztatunk gazdasági bázist a középeurópai szláv imperializmus alá. amelynek ideje lesz és eszkö­zei lesznek — hatalmas gazdasági eszközei — arra, hogy bennünket húsz esztendő alatt életünk leg­főbb feltételeitől megfosszon. Nem lebet mellőznöm, pár szóval minden­esetre meg akarom említeni az uj középeuróoai külpolitikai fejleményeket, amelyek szoros össze­függésben vannak a rni sorsunkkal. (Kiss Meny­hért: Daruvárynak kellene egy kis külpolitikát csinálni!) A magyar politikai és a magyar köz­vélemény meglehetős közönyösséggel nézi azokat az uj külpolitikai szerződéseket és megállapodá­sokat, amelyek a legutóbbi időben középeurópá­ban történtek. A francia-eseh szövetség azt jelenti, hogy a szláv befolyás erősödni készül Középeurópában, tehát a nyomás Magyarország ellen is. Minél jobban beáll ez, — és erre mutatnak a legújabb londoni fejlemények ugy a magyar bizottságban, mint az alsóház felirati vitájában — minél inkább eltávozik egymástól a francia és angol hatalom, annál inkább^ egy ék. hasadék áll be a kisentente on belül és minél erősebb ez az ék, annál inkább szo­rítja a francia politikát arra, hogy az angolokkal szemben és minden velük szemben álló hatalom­mal, tehát elsősorban Németországgal szemben is uj szövetségeket keressen. Ezt az uj szövetségest elsősorban Csehországban találta meg, bizonyára abban a hiszemben, hogy ezen keresztül Orosz­országot is megnyeri és abban a hiszemben, hogy a kisentente többi államait is belekapcsolja ebbe a szorosabb középeurópai francia koncepcióba. Nem tudnám megmondani, valószínűleg senki sem tudja megmondani, szerencse-e, vagy szeren­csétlenség az, hogy ez a koncepció egyelőre bizo­nyos vonatkozásban kudarcot vallott a jugoszláv­olasz megegyezésben. Semmiképen sem tudjuk, hogy mi ennek a háttere; semmiképen sem tud­juk, hogy Olaszország és Jugoszlávia a magyar kérdést, amely mindkettőjük élete és jövője szem­pontjából fontos, hogyan rendezték maguk között, mielőtt egy bizonyos megállapodásra jutottak. Azt sem tudjuk, hogy ez a megállapodás meny­nyire megy; hogy tisztán csak a fiumei kérdés

Next

/
Oldalképek
Tartalom