Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.
Ülésnapok - 1922-225
284 A nemzetgyűlés 225. ülése 1924. évi január hó 18-án, pénteken. Elnök (csenget): Az ülést újból megnyitom. Zsilinszky Endre képviselő urat illeti a szó. Zsilinszky Endre : T. Nemzetgyűlés l A pénzügyi bizottság jelentésének másik igen súlyos fejezete az V. fejezet, amely a jegybankról szól és amely második pontjában igy hang1 zik : »A bank központi bank lesz és főleg a jegybank feladatkörét fogja ellátni.« Mit jelent ez ? Semmi mást, minthogy az a bankokráeia, amely a nemzetet, a nemzet gazdasági és nemzeti, faji életerőit fojtogatja, be fog tetőzodni az uj jegybankkal. A harmadik pont a következőképen szól : »A banknak az lesz a feladata, hogy az ország pénzgazdasági politikáját vezesse és hogy < a leszámítolási kamatlábat megállapítsa.« Mit jelent ez, t. Nemzetgyűlés I Azt, hogy az ország gazdaságpolitikájának egyik része, a pénzgazdasági politika, ki lesz közösítve a magyar gazdaságpolitika komplexusából és ezt olyan tényezők fogják intézni, amelyekhez nekünk édeskevés közünk van. A negyedik pont igy szól : »A bank főszerepe az lesz, hogy visszíeszámitolja a reális és normális tranzakcióknak megfelelő kereskedelmi vállalatokat. A bank semmi körülmények között sem nyújthat fedezetlen hiteleket és nem adhat hosszú lejáratú hiteleket.« Mit jelent ez? Azt. hogy az uj Jegybank egyedüli szerepe a bankoknak és a bankokon keresztül a kereskedelmi és nagyipari életnek hitellel való ellátása, azontúl azonban semmi. Másrészt pedig örökre eltemethetjük azt az álmunkat, hogy uj gazdaságpolitikát kezdjünk, amely elsősorban a magyar mezőgazdaság és a magyar mezőgazdasági ínar felemelését tekinti főcéljául. A jegybank semmit sem fog tehetni a magyar mezőgazdaság és a magyar mezőgazdasági ipar érdekében. Az ügyvitelről és az ellenőrzésről szóló rész a hatodik nontban a következőket mondja: »A bank télies mértékben független lesz a kormánytól.« Kérdezem, ki fogja képviselni ebben a bankban n közérdeket? A részvéuy+ársaság al^n+nkéiét kénviselő é^dekel+ségek? Elegendő ez! Hiszen még az Osztrák-Magyar Bank gazdaságpolitika iába is, egy egészen más gazdasági világban, súlyos beleszólása volt, ha nem is annyira formailag, le lényegi le«•. a ma?var kormánynak, bár az Osztrák-Mae'vai^ Bank elsősorban az osztrák állam r>oH+iká-iát és pénzgazdásági politikáját szolgálta. Ezután még ez sem lesz mes:? »A.z ia-azs'atósáP'ot mentesíteni kell minden politikai befolyás alól és a, bank igazgatóságában semmiféle kormánybefolvásnak nem szabad érvényesülni« — mondia a 8. no^t. — ; A kölcsön esetleges aláírói bizalmának fokozása céljából szükséges az uj magyar jegybankhoz idei<?l exogen e°>v tanácsadót kiküldeni s ezt a. tanácsadót fölfüggesztő, vétójoggal ruházni fel.« A hitelezőknek tehát mearlesz a mafmk szerve % a hitelezők beleszólhatnak az uj jesrybank pénzügyi politikámba, beleszólhatnak a magyar pénzgazdasági politikába t és azon keresztül az effész magyar gazdasági élet vérkeringésébe belevi hetik a maguk tendenciáit, a magyar kormánynak azonban és a magyar kormánvon keresztül a magyar nemzetgyűlésnek nem lesz joga beleszólni ebbe, mert ez a központi szerv valóságos^ uj parlamentje készül lenni a magyar arazdasági életnek. Az előbb soroltam fel, mennyire nem használta ki a magyar kormány a maga nagy gazdasági hatalmát a jegyintézeten keresztül. El lehet képzelni józan ésszel, hogy az a kormány és az a kormányzati rendszer, amely a kezeügyében levő államhivatalszerü jegyintézetei egészen a bankok hatalmába adta, akkor, mikor ilyen tiltó rendelkezésekkel el lesz tiltva a magyar pénzgazdasági politika irányításától, a magyar állam érdekeit és a magyar nemzet és faj érdekeit képviselni fogja ebben a bankban? Én azt hiszem, hogy még a t, túloldalon sem meri senki azt mondani, hogy igen. Azt képzeltük, t. Nemzetgyűlés, hogy a jegybankot már az uj gazdasági helyzetnek, az uj magyar gazdasági agrárius, keresztény világnézetnek megfelelően fogják megalapozni. Azt képzeltük, hogy a részvénytársaság alaptőkéjének majoritását kezében fogja tartani a magyar agrárius gazdasági élet, vagy legalább is a magyar állam részéről, való alaptőkejegyzéssel kapcsolatban fog nagy majoritást alkotni. Hiszen a magyar állam belátható időn belül agrárpolitikád kell, hogy csináljon, tehát már az új jegybanknak megalapozásában is — azt hittük — érvényesülni fog ez a nemzeti agrárius szempont. Azzal a szakasszal azonban, amely minden politikát kizár a jegybankból, ki van zárva az a gondolatunk is, hogy elsősorban a magyar agrárius éle.nek lesz a hitelszervezete. A VI. fejezet a költségvetés reformjával foglalkozik. Nem akarok itt a részletekbe belemenni ; a legteljesebb mértékben azonositom magamat azokkal a nagyértékü és éleselméjü fejtegetésekkel, amelyeket Eckhardt Tibor t. barátom mondott el itt a nemzetgyűlés előtt. Én csak egyetlen pontra akarom felhívni a t. Nemzetgyűlés figyelmét. Ez a jelentés kevesli a körülbelül 200 millió aranykoronát kitevő magyar adó jövedelmet, és azt mondja, hogy ez fejenként csak 27 aranykoronának felel meg, ezt fel kell emelni legalább is 50 aranykoronára, az adójövedelmet tehát meg kell duplázni, fel kell emelni 400 millió aranykoronára, jóformán kétszer annyira, mint amennyi az egész kölcsön. Azok a külföldi tényezők, amelyek felvetették ezt a tervet, hogyan akarják ezt a többletet behozni és kiknek a vállaira akarják rakni? Erre megfelel a VI. fejezet következő pontja: »Az adószolgáltatás emelkedésének nagyrésze önként adódik azzal, hogy a pénz stabilizálódása után a mostani adók hozadéka aranykoronában számítva, mint Ausztria esetében történt, automatikusan megjavul.« Ez igaz és helyes; ezt hangoztattuk mi is. Épen azon a pártértekezleten is, amelyen kiléptünk a kormánypártból, hangoztattuk az adóvalorizációt. Eddig* azonban csak egyetlenegy adó van valorizálva, a földadó. (Igaz! a középen-) Ugy látszik, azok az előkelő idegenek, akik a népszövetség megbizottaíként itt járkáltak, nem a magyar agrárius világtól szerezték a maguk értesüléseit, hanem a merkantil gazdasági élet tényezőitől, mert különben nem illeszthették volna be a következő hajmeresztő mondatot ebbe a különben is konfuzus, zavaros irásműbe : »Kétségtelenül megvan rá egyébként a lehetőség, hogy bizonyos mértékig növeliék az adók tételeit, különösen a földadónál.« Tudniok kellett volna ezeknek az uraknak. hogy épen a földadó van valorizálva, egyedül a föld fizette meg becsületesen a maga adóját a magyar gazdasági életben és mégis épen a földre akarják ráróni ennek az egész óriási adótöbbletnek terhét. Ebből az ominózus 9. §-ból látszik, hogy nem a magyar mezőgazdaságnak emelése az ő céljuk, ahol a magyar mezőgazdaság megerősítéséről beszélnek, ha-