Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-225

A nemzetgyűlés 225. ülése 1924. igazán nagyértékü és alapos beszédében, arra a konklúzióra jutott, hogy végeredményben Magyarországra nincs más megoldás, mint az, hogy Amiamelyik szomszéd állammal kapcso­latba jutni törekedjünk, (Ugy van!) És még sokkal érdekesebb, hogy Friedrich István t. képviselőtársam, aki félévvel ezelőtt még Ke­mál basával, a bajorokkal, Mussolinivei és más nemzetek szabadság-hőseivel óhajtót; a magyar felszabadítás érdekében szerződést kötni, ma már szintén rájött arra a gondolatra, hogy rajtunk sem Kemál, sem Mussolini, sem senki a világon segi;eni nem fog, hanem csak­is saját magunk és ezek csak akkor lesznek hajlandók segíteni rajtunk, ha látják, hogy önerőnkből tudunk magunkon segíteni. Fried­rich István t. képviselőtársam is azt mondót.a beszédében — ezzel fejezte be nyilatkozatát itt valamelyik nap, — hogy valóban ő is ugy látja, hogy az ország számára nincs más meg­oldás, minthogy valamelyik szomszédos állam­mal szoros viszonyba kellene lépnünk. Nagyon örvendek, hogy ez a gondolat most már any­nyire utat tört magának, hogy még a fajvédő képviselőtársaink is igy kezdenek gondolkozni. Mindenesetre meg kellene ezt kísérelni (Lend­vai István: Daruváry a cseh követségen már kísérelte!) és ha az az impressziónk támad, hogy a jelenlegi kormányrendszer nem alkal­mas ennek a kísérletnek a megtételére, az or­szág jövője megéri azt, hogy mi ezen a kor­mánvberendezkedésen változtassunk. Végre is, nemcsak a külföldön kifogásol­hatják, hanem mi magunk is hirdetjük és állítjuk — és ebben a kérdésben igazán olj^an történelmi nagyságok járnak előttünk, mint ApDonyi Albert gróf és Andrássy Gyula gróf, — hogy ez a nemzetgyűlés nem kompetens, ez a nemzetgyűlés nem törvényszerű, ez a nem­/etsrvülés nem jogosult arra, (Barthos Andor: Minek veszik fel a fizetést!), hogy az ország legnagyobb, életbevágó, egész lövőiére kiható kérdéseiben döntsön. Vissza kell tehát térnünk a nemzet szuverenitásának forrásához, vissza kell térnünk az uj választáshoz. (Ugy van! Uqu van! a bal- és szélsőbaloldalon. -~- Klárik Ferenc: Az általános, titkos választójog alap­ján !) Szerény véleményem szerint ezt a nemzetgyűlést semmi más feladat nem terhel­heti, mint hogy letárgyalja a földreform­novellát, amelyben egy pár eljárást módosító intézkedés foglaltatik és amelyet általánosság­ban már elfogadtunk, letárgyalja a közigazga­tási testületek funkcióját biztositó ^vasiato­kat és akkor oszoljék fel ez a Ház. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon. — Klárik Ferenc: Általános, titkos választójogot!) Ez természetes! Annyira természetes, hogy ezért nem emiitettein fel: alkossaineg az általános, titkos választójogot, mondja ki feloszlását, (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) s adjon helyet a szabad választással a nép akarata szerint megválasztott nemzetgyűlésnek. (Bar­thos Andor: Nem volna természetes, ha tör­vényszerűnek i ártanák. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szakács Andor: Csak nem méltóztatik azt gondolni, t. Nemzetgyűlés, hogv ez az orszáp­belenvugszik abba, hogv csendőrszuronyokkal megválasztott kéuviseíők válasszanak esetleg királyt, (Kuna P. András: Mesebeszéd!), vae-y hogy csendőrszuronyokkal megválasztott több­ség: kösse le az ország egész jövőjét évszáza­dokra? (Barthos Andor: Mondjanak valami ujat is! Mindig csak ezt verklizik! Egyebet sem tudnak. — Klárik Ferenc: Míg meg nem lesz, verklizni fogjuk! — Zaj.) évi január hó 18-án, pénteken. 269 Elnök: Csendet kérek! (Drozdy Győző: A tiszta erkölcs alapja a tiszta választás! — Barthos Andor: Az én nézetem más!) Szakács Andor: Ha önök valamennyien tiszta választáson nyerték volna mandátumu­kat, ha ennél alkotmányosabb választás nem lett volna még az a koalíciós választás sem, amelyre valamennyien örömmel és büszkeség­gel tekinthetünk vissza, még akkor is vissza kellene döbbenniök önöknek attól a felelősség­től, hogy az ország ilyen nehéz idejében egy­oldalú pártkormány rendelkezzék életünk és minden kincsünk és javunk felett, ami még megmaradt, és hogy egyoldalú párturalmi rendszer döntsön el századokra kiható fontos érdekeket. (Barthos Andor: Ujabb októbriz­must nem fogunk engedni, képviselő ur! — Meskó Zoltán: Mi sem engedünk!) Elnök: Csendet kérek! (Cserti József: Ki akarja a kommunizmust? — Barthos Andor: Nem azt mondtam! Tessék jobban hallgatni!) Kérem a képviselő urakat, ne mondjanak sem­mit! A szónok ur mondja beszédét, a képviselő urak pedig szíveskedjenek meghallgatni! (He­lyeslés.) Szakács Andor: Önöknek, t. többség még akkor is keresniök kellene, hogy lehetőleg az egész nemzeti képviselet egyértelmű elhatáro­zásával jöhessen létre ezeknek a problémák­nak megoldása, ha az önök mandátumai kelet­kezésének alkotmányos forrása teljesen tiszta volna is és semmi kétség sem férne hozzá. Amikor azonban vitatható egy többség kelet­kezésének alkotmányossága, kétszeresen há­ramlik kötelesség. S önök érzik is ezt a kötelességet, mert hiszen ezért történtek kísér­letek súlyos, nehéz időkben, hogy az ellenzék­kel bizonyos megállapodásokra juthassanak. De nem ilyen időleges megállapodásokra van szükség! A nemzet egész erejének kifejtésére van szükség*, a jövőt az egész ország, az egész nemzet emelje vállaira, ne pedig egy ilyen egyoldalú párturalom, amely ma megvan, de holnap eltűnhet és amely után nem marad más, mint a történelmi felelősség, amelynek súlya alatt megsemmisült. Ennélfogva én a következő határozati ía­vaslaatot terjesztem elő (Halljuk! Halljuk! bal­felől. Olvassa): »Mondja ki a Nemzetgyűlés, hogy a jelenlegi egyoldalú párturalmat és az arra épített pártkormányzási rendszert az or­szág mai súlyos helyzetében nem tartja he­lyénvalónak és ehhez képest kifejezi azt az óhajtását, hogy az összes alkotmányos pártok lehető részvételével koncentrációs kormány alakittassék kizárólag azzal a rendeltetéssel, hogy az általános és titkos választójog alap­ján (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Zaj jobb felől.) a jelenlegi nemzetgyűlés fel­oszlatásával az uj választásokat alkotmányo­san és pártatlanul sürgősen megejtse.« (Egy hatig jobbfelől: Milyen választójog alapján? Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az általános, titkos választójog alapján. — Klárik Ferenc: Lajstromos! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szakács Andor (továbbolvassa) : »A föld­reformnovella kivételével az összes függő kér­dések, minők például a kölcsön, az uj alkot­mány, a közigazgatási reform stb., az uj nem­zetgyűlés elé utasittatnak.« (Helyeslés a bal­és a szélsőbaloldalon.) r Nagyon fontosnak tartom az ország erde­kében, hogy ebben a nemzetgyűlésben ez ke­resztülmenjen. Egyik képviselőtársam azt mondta, hogy azért kell koncentrációs kor­38*

Next

/
Oldalképek
Tartalom